A Karvai Szakközépiskola munkaközösségének nevében Varga Péter iskolaigazgató az alábbi véleményt juttatta el szerkesztőségünkbe a Búcsi Magán Szakközépiskola ügyével kapcsolatban. Írását teljes terjedelemben, változtatás nélkül közöljük:
„Nem szokásunk napi szinten tollat ragadni és cikkösszeállításokat véleményezni, de most kénytelenek vagyunk reagálni arra a cikkre, amely augusztus 29-én jelent meg a Felvidék.ma hírportálon.
A tisztelt szerző „Igazságos döntésért harcolnak a búcsi Magán Szakközépiskolában” cikkében sok mindenről, valószínűleg az információk hiányában, tájékozatlanságának és az iskolaügyi törvényrendeletek felületes ismeretének következtében, megfeledkezik, így bizonyos vállalkozói körök és az általuk befolyásolt csoportosulások szubjektív véleményét tolmácsolja. Mindezt teszi úgy, hogy szinte egy az egyben ezen szűk érdekkör felhívását is leközli, melyben megalapozatlanul, a közvéleményt szándékosan félrevezetve számos hivatalt, döntéshozó szervet, más iskolai intézményt vádaskodással illet, ami bizonyos esetekben már a rágalmazás határát is érinti. Eme csoport primitivizmusára, dilettantizmusára és arroganciájára utal, hogy érdekérvényesítésének eszközéül mások alaptalan befeketítését használja, elferdítve a valóságos tényeket, féligazságokat közölve a laikus közvélemény számára.
Bevezetőnk után nézzük most a témát más megvilágításban:
Arra szeretnénk utalni elsősorban, hogy már a cikk címe is csúsztatott, hiszen búcsi Magán Szakközépiskola nem létezik és soha nem is létezett, nem volt ilyen névvel bejegyezve intézmény az iskolai hálózatban. Arra viszont helyesen utal a szerző, hogy a Dunaszerdahelyi Vásártéri Magán Szakközépiskola 2012-ben kihelyezett tagozatot létesített Búcson, amelynek akkori megbízott vezetője (nem a búcsi Magán Szakközépiskola igazgatója) Karkó Zoltán volt.
A kihelyezett tagozatot az alapító kérelme alapján az iskolaügyi minisztérium kiiktatta az iskolák hálózatából, így ez a tagozat valójában 2014. július 1-i hatállyal megszűnt.
Információink szerint, az iskola épülete körüli bérbeadási bonyodalmak, a kihelyezett vezetőség iskolairányítási szemléletével való nem egyetértés, az oktatás színvonalának csökkenése miatt és természetesen gazdasági okokból dönthetett a megszüntetés mellett a fenntartó. A számokból, amit a szerző leközölt (” 2013/14es tanévben 481 749 eurót a működtetésre”) inkább az derült ki, hogy a fenntartó túlfinanszírozta kihelyezett tagozatát a feltüntetett diáklétszámok alapján, (174) mivel hasonló típusú és létszámú iskolákon az államtól kapott költségvetési keret a működtetésre és a bérezésre összesítve jóval alacsonyabb. Tény az is, hogy a kihelyezett tagozathoz kötődő bonyodalmakat az is okozta az elmúlt időszakban, hogy az iskola épületét bérbeadó vállalkozói körök 2012-ben valószínűleg eltitkolták az anyaintézmény elől, hogy valójában akkor egy „fekete” építményt adtak bérbe, amire a Plus7 dní hetilap is rámutatott egy cikkben. A teljesség kedvéért még hozzátesszük, hogy a tulajdonosoknak csak 2013 augusztusában sikerült legalizálnia az épületet, amit sajnálatos módon kellő arroganciával már jóval korábban működtetett, félrevezetve azokat is, akik netán jóhiszeműen valamilyen rendezvényt szerveztek a megelőző években. Még elgondolni is borzasztó, hogy számos rendelet megsértése, így a tűzvédelmi előírások be nem tartása, egy üzemeltetési rövidzárlat esetén milyen következményekkel járhatott volna abban az időben. Ezért, mindezekkel összefüggésben, helyre kell tennünk a szerző azon megállapítását, hogy 2012-ben a joggyakorlat szerint nem lehetett hálózatba tenni a búcsi szakközépiskolát. Hálózatba lehetett volna tenni, ha valaki beadta volna iskolaalapítási kérelmét az iskolaügyi minisztériumba az azt megelőző évben és rendelkezik minden érintett hivatalos szerv és intézmény ajánlásával, határozatával az idevonatkozó rendelkezések értelmében. A „fekete” építmény léte abban az időszakban nem tette volna lehetővé egy ilyen kérelem benyújtását.
Idén tavasszal viszont érdekes módon nem az iskola épületének tulajdonosa, de nem is a volt kihelyezett tagozat vezetősége adta be iskolaalapítási kérelmét, hanem a cikkben is feltüntetett Siesta Mapa s.r.o.
Az azonban nem szerepel a cikkben, hogy a pozsonyi székhelyű kft. tulajdonosa milyen kapcsolatban van az épület tulajdonosával, a volt vezetőséggel, és miért nem ő nyilatkozik a médiáknak. Az említett kft. tulajdonosa ugyanis Robert Toman, akinek édesanyja véletlenül a volt munkaügyi miniszter asszony, a szlovák parlament képviselője. Csak ezen tények alapján joggal feltételezzük, hogy Toman úr szerepe a gördülékenyebb ügyintézés kapcsán jöhetett számításba, ami ugye nem jelenthette azt, hogy a minisztériumnak kivételt kellett volna adnia, figyelmen kívül hagyva az idevonatkozó jogszabályokat és egyéb hivatalos szervek törvényből adódó elbírálási jogkörét. A teljesség kedvéért megjegyezzük a feltételezett 2014. szeptember 1-i iskolaévkezdéshez az idevonatkozó rendelet értelmében a kérelmet már 2013 márciusában be kellett volna nyújtani. Ahhoz azonban az épületet is legalizálni kellett volna még az azt megelőző időszakban.
Úgy gondoljuk, hogy a szaktárca ezúttal szakértelemmel és bölcsen tette, hogy ez idáig nem adott ki egy törvényen kívüli kivételezett iskolaalapítási akkreditációt. Mindez akár precedenst is teremthetett volna az iskolaügyi gyakorlatban, lealacsonyítva ezzel a megyei iskolaügyi intézmények, tanácsadó szervek és bizottságok szerepkörét, ami közvetve kihathatott volna a szakoktatás hálózatának megreformálására és ésszerűsítésére is, mindazonáltal egyben zűrzavaros helyzetet teremtve. Innentől kezdve ugyanis a kivétel bármelyik alapítóra és egyben bármilyen szakközépiskolára vonatkozhatna egy új tanulmányi szak kérelmezése és hálózatba iktatása esetén.
Mindennek kapcsán elgondolkoztató, hogy az épület tulajdonosa és a volt vezetőség, akik a 2014. augusztus 28-i felhívást szervezték, mintegy egy tucat szülő és diák (megjegy. a deklarált 174 diákból kb. 30 maradt az anyaintézménynél, a többi pedig a kihelyezett tagozat megszüntetése után fokozatosan átlépett más intézményekbe. Az anyaintézmény adatai szerint, a még létező kihelyezett tagozatra, 60 diák helyett idén áprilisban csak 14 diák adta be felvételi kérelmét.) részvételével valójában kit és mit képviselt. Megjegyezhető az is (amennyiben őszinte volt az iskolaalapítási szándék és valóban a színvonalas szakoktatást akarta szolgálni és nem valami más célokat), hogy miért nem az épület tulajdonosa, a volt vezetőségi tagokkal együttműködve adta be az iskolaalapítási kérelmet.
Zárónyilatkozat
A Karvai Szakközépiskola vezetősége és munkaközössége a tények ilyen módú megvilágítása kapcsán kikéri magának azokat a nem megalapozott, a szerzők által manipulált véleményeket, vádaskodásokat és rágalmakat, amelyeket az épület tulajdonosa a megszűnt kihelyezett tagozat volt vezetőségével és néhány szülő közreműködésével a felhívásban tett közzé intézményünk ellen, hírnevét lealacsonyítva, több média bevonásával 2014. augusztus 28-án.
Az elmúlt, több mint két évtizedben a népszaporulat csökkenése és a társadalmi, valamint gazdasági rendszer folyamatos változásai kihatottak a szakközépiskolák szerkezetére és a diáklétszámra. Mindez nemcsak a Karvai Szakközépiskolát érintette, hanem sajnos ennek következtében számos iskola és kollégium szűnt meg. Ennek kapcsán szüntette meg a megye a 130 férőhelyes kollégiumot. Ehelyett az ésszerű, gazdaságos üzemeltetéshez igazodva az iskola egyik szárnyában egy 52 férőhelyes kollégiumi részleg kapott helyet, amely teljesen megfelel az iskola igényeinek. Egy sajátos, talán egyedülálló vidéki kisiskola színvonalat pedig nem csak a diáklétszám tükrözi, hanem az eredményei, felszereltsége, pedagógusai szakképzettsége. Ezekkel pedig, tisztelt nem létező búcsi magániskola tulajdonosok és nem létező igazgatóság, jócskán rendelkezik a Karvai Szakközépiskola. A megyei döntéshozó intézményeknek a régió szakiskoláinak oktatási palettájának figyelembevételével, nem a Karvai Szakközépiskolát kellett megmenteniük, hanem a régiós szakoktatás olyan szintű degradálását, mint amilyet „az igazságos döntésért” harcolók produkáltak az elmúlt két évben, melyet nem csak a szakvélemények erősítenek meg, de sajnos az átlépett diákok „élménybeszámolói is” .
Az iskolánkat érintő sérelmek orvoslását augusztus 28-án már jogi útra tereltük” – áll a Varga Péter által szerkesztőségünkbe beküldött véleményben.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48260″}
