Csáji Attila, Szepsi születésű képzőművész kiállítását nyitották meg március 6-án, pénteken a budapesti Műcsarnokban.
A rangos eseményre sokan voltak kíváncsiak. A tárlat szinte az épület teljes egészét foglalta el. Az elrendezés labirintusra emlékeztetett, hogy bizony az emberek zöme sokáig bolyongott míg eljutott a hátsó terembe, ahol a megnyitó zajlott, de így legalább megnézhette a kiállított képeket, szobrokat és a 3D-és lézeres alkotásokat.
A Fény Nemzetközi Éve alkalmából megnyílt tárlat éppen Csáji Attila kiállításával kezdte rendezvénysorozatát.
Mielőtt a megnyitóra sor került volna, egy színpompás lézervetítés következett a hátsó teremben. Ködgépet használtak, hogy a fénynyalábok láthatóvá legyenek. Két vékony, átlátszó leplen és a terem falán jelentek meg a gomolygó, folyton átalakuló alakzatok. Őslények, madarak, istenségek és egyéb más formák pompáztak zöld, kék vagy vörös színben. Madárból sakálfejű egyiptomi Anubisz, sas, rénszarvas, afrikai bennszülött és geometriai motívumok – kereszt és kör – „kergették” egymást kiszámíthatatlan rendezettséggel. Mindehhez zenei kíséret járult.
Réz Ágnes, a Műcsarnok kommunikációs vezetője lépett a mikrofonhoz és üdvözölte a jelenlévőket és vendégeket. Csáji Attilát Haris László (Magyar Művészeti Akadémia), Mayer Marianna és Bán András kurátorok vették közre, valamint Kroó Norbert fizikus, Farkas Ádám szobrász, volt rektor és Őry Csaba nagykövet.
Farkas elmondta, az UNESCO ezt az évet a Fény Évének nevezte el és a Műcsarnok is kiállítások sorozatával ünnepeli ezt meg. Csáji a tudomány és művészet átjárhatóságát valósította meg. A fény megjelenítése a belső fényforrásból fakad.
Kroó fantasztikus kiállításnak nevezte a tárlatot, majd elmondta, hogyan lett ez az év a Fény Éve. Az európai fizikusok meggyőzték az UNESCO-t, hogy ezt az évet a fénynek szenteljék. Négy érvet sorakoztattak föl. 200 éve sikerült bebizonyítani, hogy a fény hullámtermészetű.
150 éve egy angol fizikus a sugárzás elméletét állította föl. 100 éve Albert Einstein megalkotta az általános relativitás elméletét. 50 éve az amerikai fizikusok a háttérsugárzás segítségével megállapították, hogy a világegyetem 13,8 milliárd éves. A nyitórendezvény nagy élmény. Magasra tette a lécet, amit remélhetőleg a többi is tartani fog.
A Központi Fizikai Kutató Intézet egy évvel azután, hogy a lézert az angolok használni kezdték, már megépítették saját készüléküket. Azóta messzire jutottak. A fizikusok is szeretnek játszani, így arra gondoltak, hogy ezt a művészet területén is hasznosítani lehet. Kroó először Borsos Miklós kereste meg, de ő a fiatalokat ajánlotta.
A „véletlen” Csáji Attilával hozta össze, aki akkor a fény és árnyék hatásaival kísérletezett. Csáji egyből beleszeretett a lézerbe és barátságuk azóta tart. Kroó intellektuális élményt kívánt az érdeklődőknek. Ennek a művészeti ágnak eredményei szellemi életünket is gazdagíthatják és elfogadottabbá tehetik Magyarországot a világban, jobbá és élhetőbbé Budapestet.
Farkas Ádám méltatva a kiállító életpályát elmondta, 50 éve jelen van a magyar művészeti életben. Az 56-os forradalom leverése után tíz évvel, kitörési lehetőségek mutatkoztak a művészet területén. Ezt már nem lehetett elfojtani. Rembrandt zseniális alkotásait tanulmányozva döbbent rá, művészetének kulcsa a fény. Tudott, az ember arcának két fele nem azonos. Az egyik fele a tudatosságot, a másik az ösztönöset tükrözi. A kettő együtt teszi hitelessé a személyiséget.
Rembrandt azzal tudott hatást elérni, hogy az arc egyik felét fénnyel árasztotta el, miközben a másikat árnyékban hagyta. Tehát a fény és árnyék játékát használta föl. Ezért nem lehet vakuval szobrot fényképezni, mert akkor ez a játék semmisül meg. A súrolófény, amit Attila is alkalmazott, ezt a játékot gondolja tovább. Ez a kutató, töprengő attitűd a határokat feszegeti. Nem a látott, hanem a tudott valóságot ábrázolja. Ezzel a kádári-aczéli vonal ellenszenvét váltotta ki. A művész azonban, ha életben hagyják, nem korlátozható. Csáji Attila vezető személyiség nemzetközi szinten is. Varázslatának lényege a felvilágosodás fénye. De a fénnyel mértékletesen kell bánni. Így született meg ez a ragyogó kiállítás.
Ezután Csáji lépett a mikrofonhoz, aki megköszönte, hogy 3000 m2-en kapott lehetőséget megvalósítani ezt a kiállítást. A Magyar Művészeti Akadémia a kezdetektől támogatta ezt az elképzelést. Ennek köszönhetően valósult meg ez a kiállítás. Köszönetet mondott mindenkinek, aki ebben a hatalmas munkában részt vett. Majd köszöntötte vendégeit, akik Los Angelesből és Japánból érkeztek. Külön a kassaiakat, akik legalább két tucatnyian jöttek el a megnyitóra.
Külön azért is említette őket, mert ő szívében kassainak tartja magát és családjának tagjait is üdvözölte. A kiállítás alkalmából megjelent kötettel kapcsolatosan elmondta, külön köszöni Bárd Johanna tervező grafikus művésznek a munkáját, aki a kötetét gondozta.
Végül Dr. Őry Csaba elmondta, a Csáji művészetéről szóló kötet most 20%-kos kedvezménnyel vásárolható meg és ismertette a többi kiállítást, mely a Fény Évéhez kapcsolódik. Majd Attilával való személyes kapcsolatára tért ki. Említette a kápolnatárlatokat, amikor megismerkedett vele. Az emlékezetes vonatozásokra és stoppolásokra is szívesen emlékszik. Akkor még nem értette ezt a művészetet, ám mégis átragadt rá az Attilából áradó lelkesedés.
Később Csáji nyomás alatt tartotta a tudósokat. Fedezzék föl a felfedezendőt, hogy amit belső látása mutat az valósággá váljon. Ez az újat keresés őt magát is megfiatalítja. Kívánta, hogy az Úristen áldja meg, hogy továbbra is ilyen fiatalos alkotókedvvel dolgozzon.
Ezután az érdeklődők ismét az alkotásokat vehették birtokukba és olvashatták Csáji Attila gondolatait.
„A valóságot tünékeny képe idézi
És e tünemény valósága a fény.
a megfoghatatlan érzékelhető
a megfoghatatlant érzékeltető
a fény mely létünk
…mely a befelé végtelen tér
mélységéből belőlünk árad.” (1962)
„Az elképzelés olyan mint a tojás, melyben a meleg hatására konkrétabbá organizálódik az élet, hogy amikor megvalósult, optimális tagadása legyen a tojásnak.” (1967)
Munkáinak egy részét Első gesztusok címmel látta el. Ezekről a következőképpen vall:
„Ezeket a munkákat, amikor elkezdtem, nem művészetnek tekintettem, hanem vizuális kalandoknak, melyek olyan területekre vezetnek el (elsősorban engem, létrehozójukat), amelyek számomra is ismeretlenek és élményforrások. Ösztönzőek lehetnek szélsőséges szabadságukban, de csupán kirándulások, melyek felfedezéseket hordozhatnak, de a fősodor marad a szürreális vízió, ezekhez viszonyítva ezek a kirobbanó gesztusok csupán mellékszereplők. Hogy tanulságuk évtizedek múlva is visszaköszönt – be kell vallanom -, később döbbentem rá.”
Amikor a holográfia bűvölte el, a következőképpen látta ennek szerepét:
„A nyolcvanas évek elején a holográfiában, ebben az új médiumban – a holográfia alap mágiáján, a teljes térélmény létrehozásán túl – elsősorban az érdekelt, hogy melyek azok az új érzékelési élmények, amelyek csak a holográfia lehetőségei által kelthetőek fel, melyek eddig csak virtualitásként léteztek.
Például a XX. század egyik termékenyítő jellegzetessége az evidenciák megkérdőjelezése. A Rugó Voltaire-nek című hologramsorban a térérzékelés egyik alap sablonja után teszek egy kérdőjelet: valóban az elöl lévő takarja mindig a hátul lévőt? Mindig igaz ez az evidencia? Vagy létrehozható vizuálisan egy olyan tér, amelyben ez nem érvényes?”
„Ma a fényművészet gondolata különösen aktuálissá vált. Az eszközök művészek által történő meghódítása a kor egyik alapvető vizuális kihívása.”
De nem csupán művészeti törekvéseket fogalmaz meg, hanem nemzete sorsáért is aggódik:
„Egy-egy nemzet a kultúráján keresztül kommunikál legteljesebben a külvilággal, de egyben saját környezetének is biztosítja azt a termékenyítő élőszövetet-talajt, mely továbbélését szolgálja. Természettudományi példával élve a DNS a sejteknél viszi át az örökletes tulajdonságokat sejtről sejtre, hasonló meghatározó szereppel bír a kultúra, mely az alapjellegzetességeket – egy folyamatos megújulásban és megőrzésben – örökíti át nemzedékről nemzedékre. Korántsem véletlen, hogy a távlatokban gondolkozó gyarmatosítók nem elégszenek meg az anyagi javak kifosztásával, hanem a kultúrát is megszállják, s ennek egyre erőteljesebb befolyásolásával próbálják megroggyantani az összetartozást, s végső soron megfosztani az adott közösséget identitásától. Egy közösség szétzúzása leghatásosabban így történhet.” (2013) De jóval korábban is olyan gondolatokat fogalmazott meg, melyek a hatalom egykori birtokosainak aligha lehettek az ínyükre: „A szabadság csak akkor nagyszerű, ha párosul az igazság áhítatával.” (1967)
Csáji Attila soha sem feledkezett meg szülőföldjéről, amit a Szabás minta 1920 (1973) c. munkája nagyon beszédesen illusztrál. Ezen kezeket látunk és Közép-Európa Trianon következtében szétszabdalt térképét. Ez a maga korában bátor helytállást jelentett.
A tárlat 12 teremben látogatható március 22-ig, azután már csak kilencben lesz megtekinthető április 5-ig.
Aki elzarándokol erre a tárlatra, nem mindennapi kihívásokkal és gondolatokkal gazdagodva távozhat a kiállításról, mely megérdemelné, hogy hosszabb ideig legyen tanulmányozható.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek ITT>>> {iarelatednews articleid=”52213,52026,45364″}
