52763

Már 77 éve, hogy 1938. március 29-én az Egyesült Magyar Párt, melynek ügyvezetője Esterházy János volt, parlamenti klubja felszólította a szlovákiai magyar kisebbséget céljainak összehangolására, és egy leendő közös szerepvállalásra.

Majd nyolcvan évvel ezelőtt, az akkori politikusok egy akarattal foglalták össze nézeteiket, hittek a kooperáció sikerében és abban, hogy 1938 vészterhes hónapjai majd őket igazolják. A közelgő háború és forrongó nemzetközi helyzet kész tények elé állította az EMP vezetését: bíznak a közösség erejében és a kormány kisebbségpolitikájának javításában, vagy a nagyhatalmak szándékainak megfelelően az anyaországtól várnak támogatást és reális célokat.

Az EMP vezető garnitúrája mindkét megoldást felhasználta, mindkét alternatívát mérlegelte, a szebb jövőt mégis az elsőben látta. „Egy Isten, egy sors, egy akarat, egy tábor” – hangzott az üzenet.
Az üzenet az „Egy” névelő segítségével vált hangsúlyossá, jutott el minden felvidéki magyar otthonába és indított útjára mélyreható politikai eredményeket. Valójában ilyen ereje van a szavaknak, a politikai üzenetnek, mely nemzeti-egyesítő elemekkel teletűzdelt. A felvidéki ember 1938-ban tudta, hogy itt az idő, most érdemes lépni, most kell cselekedni, mert a pillanat által dőlnek el jövőbeli kérdések. A felvidéki közösség tehát egy emberként döntött. A párt vezetősége Dél-Szlovákia valamennyi régióját képviselte, hiszen minden párttag más területről származott.

Ma már tudjuk, hogy az bűvös üzenet megtette hatását, hiszen 1938 májusa és júniusa között megtartott községi választások során, az EMP több járásban is jelentős szavazatot gyűjtött.
A pártvezetés akkor még nem sejtette, hogy hamarosan a nagyhatalmak segítségével Felvidék majd húsz év után visszakerül Magyarországhoz. Mind ez annak is köszönhető, hogy a csehszlovák kormány nemzetiségi politikája 1938-ban meglehetősen vontatottan működött, hiába a korábbi részeredmények, mint a neoaktivizmus kísérlete, a nemzetiségi statútum és a karlsbadi program pontjai, mivel ezek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

Ahogyan 1938-ban úgy 2015-ben is össze kell fognia az itteni magyarságnak, kéz a kézben járva, mert a tábort újra össze lehet hozni, a szavakat újra ki lehet mondani, az akaratot ismét lehet egyesíteni, vagyis a döntés a közösség kezében van.
Konfliktussal teletűzdelt időt él mostanában Európának keleti fele, a szomszédos Ukrajnában nemzetközi válság lett úrrá, mely kihat az egész térség életére. A felvidéki ember mégis innen szemléli a fordulatokat, itt tudja magára ölteni „új köntösét”, melyben megtartja leendő céljait.

Sakáč Roland, Felvidék.ma