Dacsókeszi vegyes lakosságú és felekezetű település a magyar-szlovák nyelvhatáron, Csáb község közelében. A helység neve 1135-ben fordul elő először, s akkor még Predium Kukezu alakban szerepelt „a Kőhegy szőlőkkel borított lábánál épült” falucska. ( Bakács, 1971:135; Györffy, 1987:208) 1448-ban bukkant fel Keszihoczként, később pedig – mivel a Dacsó család ősi birtoka volt – Dacsókeszinek nevezték. Az itteni uraság kúriájában lakott hajdan az a fiatalon elhunyt Dacsó Lujza, aki Madách Imrének volt ifjúkori szerelme.
A központi temetőkereszt egy betonalapzaton kapott helyet. Ezen áll a kétlépcsős talapzatra helyezett oszlop az alábbi dedikációval: „Édes Jézus/ a te végtelen/ szeretetedből adj/ irgalmat a meghalt/ hívő lelkeknek!/ Isten dicsőségére/ állíttatták/ VARGA BERTALAN/ és neje/ ZATYKÓ ROZÁLIA/ 1940. évben”. A felfelé szélesedő oszlopfőn újabb két lépcsőt látunk, s ezen áll az INRI-feliratos fehér vaskorpuszos szürkés kőkereszt (gránit?). Krisztus feje az ég felé fordított, lábai egymás mellett helyezkednek el.
A temetőben láthatunk néhány kovácsolt vaskeresztet és fából faragott sírjelet, de több márvány obeliszk is van itt.
Köztük a falu régi földbirtokosának, Hont megye jeles közéleti személyiségének, Keszihoczi és Dacsó-Lami DACSÓ PÁLnak (1822-1890) címeres fekete márvány obeliszkje. Dacsó Pál, az ügyvédi oklevelet szerzett fölbirtokos 1842-ben Szentkirályi Mórnál volt parvarista, később pedig Hont megye tiszteletbeli aljegyzője, 1849-ben szülőmegyéje főjegyzője lett. A szabadelvű kormánypárt buzgó híve hosszú időn át a korponai, illetve németi kerület országgyűlési képviselője volt.
Ugyancsak e temetőben látható egy másik földbirtokos fekete márvány sírjele is, rajta ezzel a német nyelvű felirattal: „Hier ruht in Gott/ JOSEF GRÖNE/ 1864-1932/ Friede seiner Asche!” A sírt kovácsolt vaskerítés veszi körül.
Szintén itt áll egy fiatal leány szürke márvány, szomorúfüzes obeliszkje, ezzel a felirattal, illetve sírverssel: „Itt nyugszik/ Istenben boldogult/ GALBÁCS ZUZKA/ élt 16 évet/ megh. 1927. okt. 6.// Nyugodjál békében/ Kedves gyermekünk,/ Sírba szállt teveled/ Mi földi reményünk./ Hantod virágit/ Könnyekkel öntözzük,/ S várjuk a végórát,/ Hogy tehozzád költözzünk!”
Temetkezési kápolna, családi sírbolt
A XVIII. században a faluban földbirtokosok lettek a Beniczkyek is. Akik más családokkal, így a Gerhártokkal is keveredtek. Családi sírboltjukat egykor a temető közelében építették ki.
A temető mellett, annak kerítésén kívül áll egy magányos kápolna, amely a Gerhárt család temetkezési helye volt.
A szürke téglából épült szecessziós kápolna magas tetejéből egy harangtorony emelkedik ki. A kápolnának félköríves ajtaja van, oldalain pedig ugyancsak félköríves ablakokat látni. Hogy kik temetkeztek ide, pontosan nem tudjuk. A Gerhártok kapcsán mondjuk el, hogy 1834-ben Dacsókeszin született Gerhárt József földbirtokos és Beniczky Karolina gyermekeként Gerhárt György(+1900) író, lapszerkesztő, a Honti Gazdasági Egyesület egyik szervezője, több könyv szerzője. Selmecbányán a bányászati és erdészeti tanfolyamot hallgatta, később Hont megyei aljegyző és a borászati szakosztály elnöke lett. Részt vett a mezőgazdasági mozgalmakban, sokat publikált a Honti Gazda c. lapban is. Ősei közül bizonyára többen az említett kápolnában nyugszanak. A kápolna sajnos ma igen rossz állapotban van, nemrégiben a tetőzet is leomlott. Kár érte, talán még mindig megmenthető lenne!
Csáky Károly, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”52267,52006,51875,51874,51873,51869,51868,51867,51866,51865,51864,52002,51863,51861″}
