Kassa (szlov. Košice; német. Kaschau; lat. Cassovia), az egykori Abaúj-Torna vármegye székhelye, ma Szlovákia második legnagyobb városa, nagyon szoros kapcsolatban ál a híres erdélyi fejedelemmel II. Rákóczi Ferenccel.
Annak ellenére, hogy ez a város egykor a Rákóczi-kultusz fő központja, és egyben a magyarság zarándokhelye volt, ma már csak kevés helyen találunk utalásokat erre a hagyományra. Ennek egyik fő oka a folyamatosan csökkenő magyar identitású lakos Kassa városában, ugyanis míg a trianoni diktátum előtt Kassa lakosságának több mint 75% vallotta magát magyar nemzetiségűnek (és csak 14,8% szlováknak és 7,2% németnek), addig a legutolsó népszámlálási adatok alapján (2011-ből) már Kassa lakosságának 73,8% vallotta magát szlovák nemzetiségűnek, és mindössze 2,65% magyarnak. A második világháborút követően ugyanis erőteljes szlovákosítás indult meg Felvidék térségében, a kitelepítéseknek, illetve a nagyarányú iparosításnak betudhatóan radikálisan megváltozott Kassa város nemzetiségi összetétele is – a magyarok arányszáma minimalizálódott, a németek száma pedig a mérhetőség határára esett.
Kassa, mint Rákóczi szeretett városa
Kassa városa a szabadságharc ideje alatt töltött be fontos szerepet II. Rákóczi Ferenc életében. Ahogy Wick Béla írja: „1704 októberében Kassa polgárai hűségesküt tettek Forgách Simon kuruc generális kezébe, majd Rákóczi elrendelte francia mérnökeinek a város falainak és bástyáinak átalakítását, megerősítését. Két évvel később hasztalan próbálkoztak Rabutin hadai bevenni Kassát, helyettük Rákóczit fogadhatta a város nagy harangzúgással, ágyúdörgéssel és ovációval 1706. október 14-én. E dicsőséges bevonulás után Rákóczi gyakrabban tartózkodott itt.”
Az idegen földön, száműzetésben elhunyt Rákóczi hamvai hazaszállításának igénye már a reformkorban megfogalmazódott. 1894. február 8-án Kassa város képviselői benyújtották kérvényüket a Képviselőházba, melyben a fejedelem hamvai mellett már Zrínyi Ilona és Bercsényi Miklós hamvainak a hazaszállítását is szorgalmazták. Indítványukban leszögezték: „II. Rákóczi Ferenc hamvainak a befogadására a jog elsősorban Kassát illeti meg…” , ugyanis ebben a városban helyezték örök nyugalomra Rákóczi nagyanyjának és apjának is a földi maradványait. 1906. október 12-től megkezdve a Kassa Hírlap nevezetű helyi napilap hasábjain volt olvasható a nagy hírt, vagyis hogy II. Rákóczi Ferenc hamvai visszatérnek szeretet városába: „Kassa polgárai! Kassa népe! Lobogózzátok fel házaitokat október 29-én a nagy fejedelem temetése napján! A lobogó lelkesít! A magyar lobogó ünnepel!”
A dísztemetés alkalmából Jakab Árpád építészmérnök tervei szerint két diadalkaput emeltek Kassán. Az első kapu a Klobusiczky utcában (ma Masaryk utca/Masarykova ulica) állt, és a zborói vár bejáratát ábrázolta (lásd a képen). A második, a nagysárosi vár bejáratának mása, a Ferenc József téren (ma Maraton/Námestie Maratónu mieru) állt. Ezenkívül a nagy napra elkészült a kassai állomáson a fogadásra a baldachinos díszsátor a fejedelem ravatalozásához. Rákóczi és bujdosótársainak hamvai október 27-én, Orsovánál érkeztek magyar földre, majd két nappal később Kassára. Október 29-én, a feljegyzések szerint pontosan 5 óra 16 perckor futott be a vonat a szent ereklyékkel, reggel 8 órakor kezdetét vette a gyászszertartás, majd a szertartást követően Thaly Kálmán történetíró emlékbeszédében a Rákóczi-kultusz fontosságára hívta fel a figyelmet: „S most, azt hiszem, egész Európa tisztelettel fog meghajolni a magyar nemzet e dicső, kegyeletes cselekedete előtt. Megható volt azt látni, hogy az országnak még nem magyarlakta vidékei is az egyszerű polgárnép, egyszerű pásztorok, siettek a vasúthoz amerre elhaladtunk, hogy üdvözöljék, s nemzeti lobogó alatt énekelték a Szózatot és a Himnuszt s őrtüzeket gyújtottak mindenütt, ha másból nem tellett, szalmából, a fejedelem tiszteletére világossá téve még az éjszakát is az ország legszélső határától, Orsovától Kassáig. Mi édes urunk, felséges fejedelmünk, a vereckei szoroson mentél ki hideg északon Lengyelországba, kemény, havas februári időben, és délen, Magyarország legdélibb csúcsán, Orsován át hozunk haza téged Nagy Törökországból. Álmodhatod most már nagy álmaidat az édes hazai földben, halott poraid annyi ideig idegenben pihentek. Zarándokolhattak hozzád, odatérve magyarok akkor is és ott is. Azt várom, és azt óhajtom, hogy a Rákóczi-kultusznak e fellendülése után, amelyet Orsovától idáig meghatva szemléltünk, nem leszen soha elfeledve és a felséges hamvadhoz s a kassai dómban állítandó remek emlékedhez zarándokolni fog az egész ország, különösen pedig az ifjúság, hogy hazaszeretet tanulhasson a lelkes fejedelemtől, akiknek emléke, míg magyar él, örökké élni fog.” (Kassa, 1906. október 29). A beszéd után harangzúgás és 24 ágyúlövés jelezte, hogy a Szent Erzsébet-dóm irányába megindult a díszmenet. A menet a Klobusitzky utcán (ma Masaryk utca/Masarykova ulica) és a Fő utcán (Hlavná ulica) keresztül haladt a dóm felé, egy része lement a Schalkházig (helyén később a Slovan Szálló – Hotel Slovan, nevezetű négycsillagos hotel állt, ma ezen a helyen a Hotel Doubletree by Hilton található), itt lefelé kanyarodott, és – az Erzsébet téren (ma Felszabadulás tér/Námestie osloboditeľov) megfordulva – a Fő utca másik oldalán visszatért (lásd a térképen). Este öt órakor megkondultak a Szabadság téren (Námestie slobody) felállított Rákóczi-harangok, majd a koporsókat 24 díszlövés mellett elhelyezték a már előzetesen beszentelt kriptába.
Kassa nemsokára a magyarság nemzeti zarándokhelye lett, a látogatók hamarosan az ország minden tájáról ideutaztak, hogy Rákóczi és társai sírja mellett leróják kegyeletüket. Az erősödő Rákóczi-kultusz hatására akkoriban több intézményt is terveztek létesíteni Kassán, amely a nagy fejedelem nevét fogja majd viselni. Először is az 1876-ban alapított Felsőmagyarországi Múzeumot nevezték el a fejedelemről (1906-ban), majd egy körút, egy vármegyei internátus, és egy premontrei gimnázium is róla kapta nevét. Ezen kívül az 1845-47-es években épült Forgách-palota, amely később mint Úri Kaszinó működött, 1938-1944 között a Rákóczi Kaszinó nevet viselte.
Csehszlovákia megalakulása – eltűnőben a magyar műemlékek
Az trianoni diktátumot követően az újonnan alakult Csehszlovákia Kassán is igyekezett a magyarságra utaló jeleket minél gyorsabban eltüntetni. Példaként elég megemlíteni a Honvéd szobor szomorú esetét. Az úgynevezett Honvéd szobrot 1906. szeptember 9-én állították az 1848-49. évi szabadságharcban küzdő kassai 9. honvédzászlóalj emlékére. A bronzszobor egy 48-as honvédet ábrázolt, akit a mögötte álló kuruc vitéz bátorított.
A szobor Kassa főterén, mégpedig közvetlenül a Szent Erzsébet-dóm déli oldalán ált. Az akkori újságok így írtak a szobor leleplezéséről: „Kassa város régi kuruc hagyományainak hódolt, amikor elhatározta, hogy szoborral örökíti meg fiainak, a szabadságharc híres veressipkásainak hősiességét…A jellemző, sok erővel mintázott szobor szépen fejezi ki Kassának, az ősi kuruc városnak múltját, amelyben összekapcsolódnak a Rákóczi-kor és a szabadságharc emlékei. Egy fiatal, izmos honvéd áll rajta, kezet fogva egy öreg kuruc vitézzel…” (Vasárnapi Újság, 1906, 15. szám).
Az első világháború befejeztével a csehszlovákok már 1918. december 29-én elfoglalták Kassát. Ebben az időben még Kassa lakosságának több mint 75 százaléka vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Az új csehszlovák kormány nem szívlelte a Rákóczi-hagyományok ápolását a lakosság körében, ahogy azt sem, hogy Kassán minden év március 15-én összegyűltek az emberek az említett Honvéd szobornál, közösen elénekelték a magyar himnuszt, majd megkoszorúzták a szobrot. A korabeli újságok tudósítása szerint: „(1919) március 17-én hajnali 4 órakor a 74. trencséni gyalogezred katonái és a Sokol egyesület tagjai ledöntötték Kassa szabadság-szimbólumát, a Honvéd-szobrot, előzőleg lefűrészelve annak fejét. Majd a „Mi vagyunk a bátor sólymok” (My sme smelí sokolíci) című dal éneklésével távoztak. A 15 tonnás ércszobor a földön feküdt a lefűrészelt fejjel együtt.”
Kassa óvárosa ma
Jelenleg az említett Honvéd szobor helyén egy kisebb szökőkút található (lásd a képen), viszont egyetlen egy információs tábla sem ismerteti az ide érkező látogatókat, hogy itt egykoron egy ilyen műemlék állt. Hasonló a helyzet a Rákóczi domborművel is, amely a kassai dóm északi falán lett elhelyezve 1938. július 24-én (a dombormű és a Rákóczi-címer Löffler Béla alkotása, az emléktáblát Sipos Béla kassai építészmérnök tervezte, a szöveget Wick Béla kanonok írta).
A hosszú latin nyelvű feliratot kétségkívül csak kevés ember tudná értelmezni, de nem hogy magyar, még szlovák fordítás sem látható mellette. Egyes magyar látogatók már ki is fejezték nem tetszésüket ezzel kapcsolatban, tehát hogy Kassán nincsenek kétnyelvű (magyar-szlovák) feliratok, ami egy ilyen magyar vonatkozású városban kicsit érthetetlen. Ami pedig a műemlékeket illeti, vagy szlovákul tudd csak értesülni az egyes épületekkel kapcsolatos tudnivalókról a magyar turista, vagy marad a holt nyelv – a latin. Ez a turizmus szempontjából egy ilyen kellemes hangulatú, és történelemben, látnivalókban gazdag város számára, mint Kassa semmiképp sem előnyös.
További képek megtekinthetőek a Képgalériánkban ITT>>>.
Radi Anita, Felvidék.ma
