Párkány város nem sok mindenről ismert vagy híres. Ha szépet akarnék írni e szülőhelyem központjáról, talán az Esztergomi Bazilikára vagyok, vagyunk a legbüszkébbek. Ez ennek a városnak a panorámáját ékesíti, és jelzi, hogy hová tartozunk, s tartoztunk a múltban.
Híres még termál fürdőjéről, ahová már igaz nem annyian járnak, mint régebben (sajnos a divatos wellness itt nem valósult meg), no meg drága is, ahogy visszahallani a turistáktól.
Aztán már csak a zenélő házat tudom említeni, amely több mint egy évtizede a hazai médiák kedvenc témája, sőt a köztársasági elnök is meglátogatta. Ez nem semmi, ő lehet erre jobban emlékszik majd, mint az Esztergomi Bazilikára.
Azért van egy – néhány sörözője, vendéglője, de nem annyira híresek, hogy reklámnak is nagyot puffanna.
Annál inkább próbál betörni a város legnagyobb reklámjai közé az a hatalmas tábla, amely sokfelé ott villog, de a legszembetűnőbb a Nána felőli úton, ahol a turisták a fürdőhöz érkeznek. A következő szövegű tábla, két nyelven íródott:
„Si hladný smradľavý sedliak?
Éhes vagy büdös paraszt ?
Akkor gyere zabálni”- csupa nagybetűkkel, invitálja a helyre a városba érkező embereket a valószínű nagypénzű tulaj.
Hát a jó érzésű ember, ha ezt elolvassa, nem hogy enni nem megy be, de étvágya is elmegy az evéstől a nap bármely időszakában.
Szeretném megkérdezni a tulajdonostól, hogy vajon ki volt az apja, a nagyapja? Tudja-e a szó jelentését: paraszt? Tudja-e azt, hogy őseink, akiket a jó „paraszti észjárás” értelmében is szinte naponta idézünk, ezt a termőföldet, ahol ő is él, lakik, meggazdagodott, stb. a mi őseink, parasztjaink művelték?
És tudja-e azt, hogy ők sem büdösek nem voltak, mert nem a csapvízből és fürdőkádban mosakodtak, de a napi nehéz munka után a folyóvíz tiszta tükrében tisztálkodtak. Soha nem zabáltak, ők a kenyeret, amit a saját földjükön megtermeltek, otthon elkészítettek, megcsókolták, mielőtt megszegték.
Sorolhatnám tovább, mi mindent tanulhatnánk (és fogunk is még tanulni) a régi paraszti világból és észjárásból, amire hál’ Istennek sokan büszkék lehetünk.
Sajnos nem egyedi eset ez, de ennyire durván még nem sértettek ősöket ordítva, kiabálva. Igaz hallottam én már tanítótól is, hogy tehetetlenségében leparasztozta a gyereket, s szinte naponta halljuk még mindig a gúnyos értelemben vett parasztozást, s általában azok szájából, akik paraszti származékok, csak hát azt sem tudják ki volt a nagyapjuk.
Mert a múltat végképp eltörölni….. ugye ez itt cseng még a fülünkben? Csak ma már nem kommunista szólam, hanem divatos, ill. liberális maszlag.
Hiszem és tudom, hogy már itt van a küszöbön az az időszak, hogy a régi paraszti logikát keressük főleg a megélhetés területén, mert a paraszt nem pusztított, hanem termelt, és óvta a megtermelt élelmet, a természetet, s nem zabált, meg halált előidéző sprayket sem használt, hogy ne büdösítsen.
A turisták meg majd megválogatják Párkányban, hogy zabálni akarnak-e, vagy egy kellemes vendéglátóban, fogadóban teszik le pénzüket az ebédért. Hál’ Istennek ebből is van azért Párkányban is, meg másutt is.
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma
