Csend honol a pusztán
Ez mégsem az az éjjel
Szállást keres egy család
Csendes, fáradt reménnyel

Nem nyílnak az ajtók
Hidegek a szívek
Elhalkul a zajban
A hozsannás ének
Romokban a jászol
Még az Isten báránya is gyászol
Nem jönnek el az angyalok
Idén a karácsony se úgy ragyog
Nem ég a gyertya, s a lángja
Nem világít utat az éjszakába

Kétezer évvel ezelőtt
Az Isten fia közénk jött
S a betlehemi csillag fénye
Sietett a napkeleti bölcsek elébe
arany csörrent egy zsebben,
mirha és tömjén
egy tarisznya mélyén
Istenem, ha vagy még
Most kell nagyon a segítség
Milliók várnak a csodára
A megváltó mosolyára
Egy istállóban , Mária karján
Zizzen egy kis élet a szalmán
Nézik őt a bárány a pásztor és a szamár
Aludni sem fog tán ma már
Isten fia megszületett
És az ember, emberebb lett.

Hrubík Béla, Felvidék.ma