Zsúfolásig megtelt a hidvégardói Rendezvények Háza december 1-jén. A helyi önkormányzat, a Katolikus Egyházközség és az Őszirózsák Dalkör által meghívott Bartal Károly Tamás, ny. jászóvári-premontrei apát és Mons. Dr. Gábor Bertalan, szepsi esperes-plébános komoly vonzerőt jelentettek.
A vendégek a Mihályi Molnár László, középiskolai tanár által moderált beszélgetés első részében a papi élethivatás vállalásáról, a meghívásról nyilatkoztak.
Az apát úr 10 éves korában kezdte érezni a lelkében pislákoló fényt, később valami csodálatos, ellenállhatatlan vonzerőt, néhány év múlva a meghívó, a végtelen Szeretetet. Döntött, s jól, mert immár 1958 óta érzi a papi hivatás szívet, lelket betöltő, boldogító, itt a földön semmihez sem hasonlítható gyönyörűségét és felelősségét.
Az esperes úr már kamaszként érezte, tennie kell a fajtájáért, leginkább ezért lett magyar ajkú pap. „Közelebb akartam vinni népemet a Jóistenhez.”- mondja, s hozzáteszi: „A kassai ipariskolai évek alatt egészen biztosan éreztem, Valaki engem szeret, láthatatlan jelenlétével, a kezemet fogva irányít. Azt akarja, vállaljam a lelkek mentésének, erősítésének természetfölöttiségében is evilági munkáját, küldtek. Mentem. Ennyi az egész.” (1)
Másodjára a Mária-kultusz felvidéki jelenlétéről hallhattunk, amelynek erősítése része az egyház által a magyar kultúra megőrzéséért végzendő kollektív tevékenységnek. Gábor Bertalan úgy vélte, mint emberségünk, lelkiségünk meghatározó lényege, úgy az Istenanyához fűződő viszonyunk is a minket nevelő-szocializáló családban dől(t) el. Hálás szüleinek, mert csak a vasárnapi szentmise, a közösen elfogyasztott ebéd, s a délutáni litánia után engedték „legénykedni”, a nagymamának az első rózsafüzérért, a május 1-én a keresztnél imádkozás és éneklés (2) kollektív élményéért, Ady Endrének A pócsi Mária (3) című versért, a 2002. szeptemberében Fatimából hozott kegyszoborért, a minden hónap 13. napján Bodollón megtartott engesztelő, imatalálkozóért, ahol többek között a hidvégardói hívekkel együtt dicsérik az Urat, tisztelik Máriát.
A Gondviselés különös csodájáért, hogy Makrancon, ahol 1923 óta nincs magyar tanítási nyelvű iskola, a Szent István tiszteletére szentelt templomban 2007-től Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre ereklyéjét őrizhetik (4).
Sokunkat érdekelt, miért, hogyan, kiknek létesült Szepsiben a Boldog Salkaházi Sáráról elnevezett, a katolikus egyház által fenntartott, folyó év szeptemberétől működő, magyar tanítási nyelvű oktatási intézmény. A 18 éve Szepsiben tevékenykedő esperes-plébános atya rezignáltan állapította meg, hogy a magyar, szlovák és roma kultúrával bíró városban az asszimiláció miatt éppen a miénk van a legnagyobb veszélyben. A „bodrogközi gyerek” nem maradhat tétlen az ezeréves kultúra pusztulása, tönkresilányulása láttán! A rendszeres templomjárók és a magyar iskolába beíratottak számának csökkenése az egyház, illetve az oktatás nem a legmegfelelőbb színvonalát sejteti. Az új értékrend kialakítása, a fenntartható minőség biztosítása érdekében döntöttek az egyházi fenntartású, a kassai születésű vértanú nevét viselő intézmény létesítése mellett, amely a közeljövőben a magyar kormány anyagi támogatásából épített új épületben végezheti majd munkáját.
„Ki a betyár? Ki a szent? /Magyarhonban ki a szent?/ Ha a Mérték tönkrement,/senki, semmi meg nem ment.” (5)
Senki és semmi? Talán mi, magunk!
Ne csüggedj hát magyar, védekezz, mérd magad ismét az isteni Mértékhez, Jézus Krisztushoz és az Ő Evangéliumához, tégy az isteni terv és akarat megismeréséért és megvalósulásáért, keresztény kultúránk megmaradásáért, továbbadásáért, mi több, erősödéséért! Valahogy olyanképpen, ahogyan azt Bartal Károly Tamás és Gábor Bertalan tette, teszi és akarja tenni a nemzetért, az otthonért, a lakomáért, a rokonért, a komáért, a velünk egy vérből valókért, önbecsülésünkért!
Hivatkozások
1 Mécs László: Csak ennyi az egész – részlet
2 „Ezerszer köszöntünk, hozzánk érkezett,/ötödik hónapja az esztendőnek…” Kottás harangszó, 542. oldal
3 „.Óh, Mária, most jön a hazudó,/Igazi és Halált-incselő Élet,/ Óh, Mária, Élet, giling-galang,/Áldassál, hogy ma találkoztam véled.”
4 „Ne felejtsétek, történelmetek egy szent királlyal, sőt, egy szent családdal kezdődött!” (Szent II. János Pál pápa)
5 Mécs László: Bakonyi látomás, részlet
Tóth Pál, Felvidék.ma
