59233

A Most-Híd egyszemélyes politikai kísérlet. A legutóbbi négy év volt a magyar kisebbség szempontjából a legsikertelenebb. Ilyen lehetne Szlovákia új területi felosztása. Alább a Parlamentnelisty beszélgetését olvashatják Berényi Józseffel, az MKP elnökével.

Hogyan szeretné megváltoztatni Szlovákia területi felosztását? Megakadályozható-e a magyarok asszimilációja? Rosszabbodott-e a magyar kisebbség helyzete az utóbbi években? Az MKP mely pártokkal venne részt egy kormányban? Mit gondol a Most-Hídról? Milyen gyakran találkozik Orbán Viktorral? A szlovák választót is próbálja megnyerni? A Parlamentnélisty.sk portál idézett kérdéseire is válaszolt Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke.

– Az MKP bízik abban, hogy hat év után bejut a parlamentbe. Miben különbözik az ön pártja a hat évvel ezelőttitől?
– Hat év elég hosszú idő ahhoz, hogy a pártban nemzedékváltásra kerüljön sor. Ha megnézi a jelöltlistánkat, akkor megállapíthatja, hogy sok fiatal szerepel rajta. Az első tíz jelölt közül csak négyen vagyunk olyanok, akik már voltunk a parlamentben vagy kormányzati szervekben, az első húszat tekintve szintén csak négyen vagyunk ilyen jelöltek. Ez azt jelenti, hogy valóban elég nagy generációs váltás történt. Egy nemzedék, amely meghatározta ennek a pártnak a jellegét a Dzurinda-kormányok, vagy a Mečiar-féle kormányzás időszakában, tulajdonképpen már nincs ott a politikai színtéren.
A másik különbség az, hogy 2010-ben amiatt bíráltak bennünket, hogy programunk leszűkül a kisebbségi kérdéskörre és keveset foglalkozunk a gazdasággal. Új programunk több mint felerészben, sőt, inkább 70 százalékban szociális, művelődési és oktatásügyi kérdésekkel foglalkozik. Természetesen nagy hangsúlyt helyezünk a kisebbségi kérdésekre, de ezekkel kiegyensúlyozottabban foglalkozunk.

– Mi képezi az önök gazdasági programjának magvát?
– A lényeg a jelenlegitől eltérő adórendszer. A jogi személyek jövedelemadóját illetően azt javasoljuk, hogy a kisvállalkozók esetében az adótarifa 15 százalékos legyen, a közepes vállalkozásokra 18, a nagyvállalkozókra pedig 25 százalékos adókulcs vonatkozzon. A családoknak szintén az adórendszer révén akarunk segíteni. Elsősorban az adókedvezményekkel lehet hatékonyabban segíteni a családoknak, mert a közvetlen támogatással vissza is lehet élni, viszont az adókedvezményekkel nem, mert aki dolgozik, az adót is fizet. Ebben az esetben több marad a többgyermekes családok zsebében, ami a támogatás igazságosabb formája.
Hasonlóképpen kiemelten kezeljük a déli járások problémáit, ahol azt tapasztaltuk, hogy nagyobb a munkanélküliség. A munkanélküliséggel leginkább sújtott 10 járás közül mintegy 7 – 8 járás Dél-Szlovákiában van. Ez a válságrégió Nógrádtól, Gömörtől egészen Királyhelmecig terjed. Nemcsak magyarok és szlovákok élnek itt, hanem romák is, ami meglehet, épp az egyik előidézője ennek a helyzetnek, mivel a roma közösség integrációja az utóbbi években nem volt sikeres. A felsoroltakon kívül községi vállalatok létrehozását is szorgalmazzuk, amelyek számos olyan európai régióban, ahova nem nyomultak be a külföldi beruházók, segítették csökkenteni a munkanélküliséget.

– A déli járásokban tapasztalható rossz gazdasági helyzetet az idézte elő, hogy a kormány céltudatosan elhanyagolta ezeket a régiókat, vagy csak át nem gondolt politikáról van szó?
– Láthatjuk, hogy az infrastruktúra fejlesztése más régiókban sokkal folyamatosabb, mint Szlovákia déli részén. Már régóta beszélnek az R7-es gyorsforgalmi útról, de nem látjuk a tetteket. Az infrastruktúra fejlesztését tekintve valóban szembeötlően nagyok a különbségek, és érzékelhető a kormány nem kiegyensúlyozott politikája. A munkanélküliséget illetően meg kell jegyezni, hogy a kormány a választások előtti utolsó évben felkereste Szlovákia déli régióit is, de ezt csak most tette meg. Megítélésünk szerint kissé megkésve vették észre, hogy milyen a helyzet a déli régiókban. Ha a kormányzati időszak elején kezdtek volna foglalkozni ezekkel a régiókkal, más lenne most a helyzet. Jelenleg ez csak úgy fest, mint egy kifejezetten marketinghúzás a választások előtt.

– Bízik ön abban, hogy programjával megnyeri a szlovák nemzetiségű választókat is?
– Természetesen, hiszen az infrastruktúra fejlesztése, a munkanélküliség, vagy akár az alacsonyabb adókulcsok a kis- és középvállalkozók részére olyan témák, amelyek nem nemzetiségi jellegűek. Dél-Szlovákiában vegyes lakosság él. Mi a jelenlegi lehetőségeinkhez képest aktívak vagyunk az önkormányzatokban és igyekszünk keresztülvinni a magasabb szintű területi egységektől, vagyis a megyéktől érkező támogatást, ami szintén nem nemzetiségi színezetű. Mi nemcsak a magyarok, hanem Dél-Szlovákia pártja vagyunk. Nem titkoljuk, hogy regionális pártként határozzuk meg magunkat. Önmagában az a tény, hogy a nevünkben ott szerepel a magyar jelző, még nem jelenti azt, hogy az emberek nem szavazhatnak ránk például a gazdasági programunk alapján.

– Térjünk át mégis a szlovákiai magyar kisebbség jogainak témaköréhez. Milyen elmozdulást érzékel ezen a területen az utóbbi években?
A magyar kisebbség szempontjából a legutóbbi négy év a legsikertelenebb négy év volt, mivel a Most-Híd párt csak két törvénymódosítást javasolt, és ezek közül egyik sem ment át. Az egyik a vasútállomások kétnyelvű megnevezésére vonatkozott, a másik pedig a kisebbségi kulturális alap létrehozását célozta. Mint már mondtam, az egyiket sem sikerült keresztülvinni. Nem is emlékszem 1990 óta olyan négyéves időszakra, amikor a magyar képviselők műhelyéből származó egyetlen javaslatot sem fogadtak volna el.
Amikor még a régi MKP ellenzékben volt és a Mečiar-Slota-féle kormánykoalíció közösen kormányzott Robert Ficóval, mégis sikerült elfogadtatnunk néhány módosító javaslatot, sőt törvényt is. Megemlíthetem például saját indítványomat a kétnyelvű ívek bevezetésére a népszámláláskor. Ismétlem, hogy Ján Slota is a kormányban volt. Ennek ellenére sikerült megszereznünk a koalíció szavazatait is. Rámutattunk tehát arra, hogy konkrét eredményeink voltak, de az utóbbi négy évben semmi sem történt. Ez az egyik oka annak, amiért azt mondjuk, hogy ez a vegyes párt a magyarok szemszögéből egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nagy általánosságban elmondható, hogy a helyzetünk nem jó, a trend azt mutatja, hogy Szlovákia déli részén elég erőteljes asszimiláció zajlik. A 2011-es népszámlálás azt mutatta, hogy Szlovákiában 110 ezer magyarral kevesebb van, mint 20 évvel ezelőtt. Ez a kiindulópontja minden programcélunknak, és azt akarjuk, hogy ez megváltozzon.

– Hogyan akarnak ezen változtatni?
– Mindmáig a magyar kisebbségnek a többi kisebbségekhez hasonlóan helyi szinten megvan a terük a helyi önkormányzatoknak köszönhetően. A helyi önkormányzatok törődnek a kisebbségekkel, illetve teret biztosítanak a kulturális intézményeknek vagy más tevékenységeknek. Helyi szinten a nemzeti politika sokkal kisebb szerepet játszik. Ebből az következik, természetesen, Szlovákia területi egységének tiszteletben tartása mellett, hogy a meglévő megyei önkormányzatok rendszerének megváltoztatása elősegíthetné azt, hogy az asszimiláció kisebb mértékű legyen. Ezért is jobb lenne, ha a megyei önkormányzatokat a jelenleginél természetesebb módon alakítanák ki. Példa erre Nagyszombat megye, ahol megyei alelnök vagyok. Erdőhát soha nem tartozott egy egységbe a Csallóközzel. Ma ez egészen jól működik, méghozzá a vezető posztokat betöltő személyeknek és a megyei képviselő-testületnek köszönhetően, de nem biztos, hogy ez mindörökké így lesz. Látjuk, milyen a helyzet Besztercebányán, ahol nem rendszerkompatibilis személy került vezető tisztségbe.
A kisebbségi önkormányzat segíthetne olyan területeken is, ahol a magyarok kisebbségben vannak. Ezek védelmezhetnék a kisebbségi iskolákat és eszközöket biztosíthatnának a működésükhöz. Nem ugyanaz, ha kisebbségi és nem kisebbségi iskola szűnik meg. Ha a kisebbségi iskolát zárnak be, akkor megváltozik a falu jellege. Látjuk más országokban is, hogy a kisebbségi önkormányzatok megmenthetik a kulturális intézményeket.

– Hogyan képzeli el ön a területi felosztás megváltoztatását? Egy nagy déli megye jönne létre, vagy három kisebb a déli országrészben?
– Ez tárgyalások kérdése, de mi mindkét megoldásra nyitottak vagyunk. Mindenesetre az agrárrégiónak egybe kellene tartoznia. Tudjuk, hogy a Duna-menti síkság, a Csallóköz mindig is húzóerőt jelentett a mezőgazdaságban, de most azt látjuk, hogy ez az ágazat elég gyenge. Míg 1990-ben háromszázezren éltek meg a mezőgazdaságból, ez a szám harmincezerre zsugorodott, ami persze, nagy hanyatlást jelez. Kompakt mezőgazdasági régióra lenne szükség ahhoz, hogy az agrárium területén átfogó programokat lehessen beindítani, egyúttal hangsúlyos szerepet kaphatna az idegenforgalom is, mivel ezekben a járásokban több termálfürdő is található. Mindez azonban magától értetődően tárgyalások kérdése.

– Mit üzenne azoknak, akik azt mondják, hogy ez az első lépés lenne az autonómia felé?
– Már elmondtam, hogy a területi egységet tiszteletben tartjuk. Nem kell minden mögött valami hátsó szándékot sejteni. Mi nem abból a megfontolásból indulunk ki, hogy Szlovákiát szét akarjuk verni, hanem abból, hogy egyre kevesebben vagyunk. Nem gondolom, hogy ez olyan jelenség, amit Szlovákiában természetesnek kellene tekintenünk, hogy idővel megszűnik a magyar kisebbség.

– Abban az esetben, ha bejutnak a parlamentbe, mely pártokkal lehetne ezt ön szerint keresztülvinni?
– Úgy vélem, hogy más pártoknak sem idegen téma a közigazgatás reformja és a régiók más elrendeződése. Csaknem valamennyi párttal el tudok képzelni egy ilyen vitát. Egyes pártoknak a programjában is benne van Szlovákia területi felosztásának a megváltoztatása, habár más okokból eredően, mint a mi esetünkben. Az eltérő programcélokat azonban az új területi – közigazgatási szerkezet kialakításánál ötvözni lehetne.

– Ha egyenesen a választások utáni koalícióról beszélnénk, akkor ön milyet preferálna?
– Azt mondtuk, hogy a Smerrel nem megyünk kormányba. Úgy gondoljuk, hogy ez bármelyik jobboldali párt szemszögéből önpusztító lépés lenne, négy év után ez a párt megszűnne vagy szétesne. De szerencsés választási eredmény esetén, úgy vélem, hogy egy ilyen koalíció működhetne. Ez az alternatíva az a becenevet kapta, hogy „tákolmány”, de mégsem gondolom, nevezzük akár tákolmánynak is, hogy nem lenne képes működni. A kormányfő személyének a függvénye is, hogy milyen mértékben képes tárgyalásokkal eredményeket elérni és menedzselni egy ilyen kormányt. Mikulás Dzurinda erre képes volt.

– Meg tudná tehát nevezni, hogy kivel igen és kivel nem?
– A Smer és az SNS nem. A többi párttal nagyon szívesen együttműködnénk.

– A magyar szavazóért vívott küzdelemben önöknek a Most-Híd párt jelenti a konkurenciát. Miért kellene a magyar nemzetiségű polgárnak önökre szavaznia, nem pedig a Most-Hídra?
– Már beszéltem arról, hogy a legutóbbi 4 év a legsikertelenebb időszak a magyarság szempontjából, mivel a Most–Híd nem volt képes a kisebbség részére semmit elfogadtatni. A Most egyetlen személy népszerűségére épül. Ha ez a személy úgy dönt, hogy távozik a politikából, akkor ez a párt szétesik és megszűnik. Hosszú távon szemlélve mindezt, nem bízhatunk egy ilyen modellben. A Most–Híd egy rövid távú politikai kísérlet. Meggyőződésem, és ezt mindenki tudja, hogy Bugár Béla nélkül ez a párt nem szerezne 5 százalékot, nem lépné át a bejutási küszöböt és nem is maradna egységes. Ha a magyarok Szlovákiában stabilitást akarnak, akkor ránk kellene szavazniuk. Nálunk megtörtént az elnök csere, a párt tovább működik és a többi választásokon jó eredményeket értünk el. A helyhatósági választásokon túl az európai parlamenti és a megyei választásokon is megvertük őket. A parlamenti választásokon nehezebb a feladatunk, mert a Szlovákiában élő 9 százaléknyi magyarból, de országos szinten kell elérnünk az 5 százalékot. A Magyar Közösség Pártja kiszámíthatóbb párt, mivel a Most–Hídban manővereznek a magyar és a szlovák választók között, miközben mi úgy látjuk, hogy ennek a pártnak más a kommunikációja a magyar médiában és megint más a szlovák nyelvű médiában. Mi viszont nem kommunikálunk máshogy a magyar médiában és a szlovákban, mert nincs szükségünk taktikázásra.

– Milyen az ön kapcsolata Bugár Bélával?
– Nem találkozunk. Nagyon régen futottunk össze, csak a nyári hónapokban különböző rendezvényeken. Kapcsolatunk jelenleg meglehetősen fagyos.

– Az ideológiai skálán önt a liberális Híd konzervatív alternatívájának minősítik. Egyetért ezzel az értékeléssel?
– Bizonyos mértékig igen. A menekültkérdés kapcsán is kezdettől fogva nemet mondtunk a kötelező kvótákra és azt állítottuk, hogy az ellenőrizetlen migráció rossz Európának és Szlovákiának is. Ők kezdetben azt a nézetet vallották, hogy segíteni kell a migránsoknak és be kell őket engedni, majd csak a későbbiekben változtattak a kommunikáción, miután látták, hogy az emberek nem fogadják el ezt a migrációs hullámot. Mi a kezdetektől azt mondjuk, hogy bizonyos kulcsfontosságú kérdésekben a konzervatív hozzáállás a helyes, ugyanakkor ők egyes esetekben inkább neoliberális álláspontot képviselnek és nem liberálisat.

– Hogyan vélekedik a homoszexuálisok házasságának kérdéséről?
– Nagyon világosan valljuk, hogy a házasság törvényileg egy nő és egy férfi szövetsége. A mi szempontunkból ez elvi kérdés és az a véleményünk, hogy ilyen család képezheti a társadalom alapját. Nem jelenti ez viszont azt, hogy a homoszexuális párok nem élvezhetnek előnyöket, de nem házassági kötelékben.

– Mi az ön véleménye az abortuszról? Megfelel önnek a mesterséges terhesség-megszakításra vonatkozó jelenlegi törvényi szabályozás, vagy módosítani kellene rajta?
– A jelenlegi szabályozás nekünk megfelelő. A meglévő szabályozás véleményünk szerint tükrözi a társadalom szükségleteit is.

– Az MKP egyik tagja, Könözsi László tavaly a világhálón kifejtette, hogy az Új Szó magyar napilap szerkesztőségét valaki lelövöldözhetné liberális nézeteik miatt. Milyen utózöngéi voltak ennek a párton belül?
– Lemondott a járási elnökségben betöltött tisztségéről. A pártnak rendes tagja, de nem visel tisztséget. Ettől a megnyilatkozásától én elhatárolódom, mivel terrorista cselekedetekkel viccelődni sem szabad. Ez a politikai kommunikáció nem megfelelő módja. Másfelől az Új Szó egyértelműen a Most–Híd kezében van. Olyan emberek dolgoznak ott, akik hosszú évek óta személyesen vagy pénzügyileg kötődnek ehhez a párthoz. Az Új Szó jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a Most–Hídnak elegendő magyar szavazója legyen. A lap egyes szerkesztői nem felelnek meg az újságírói etikai kódex elveinek sem. Van például ott egy olyan személy, aki belpolitikával foglalkozik és részt vesz a mi sajtótájékoztatóinkon is. Ennek a szerkesztőnek a felesége a Most–Híd egyik képviselőjének az asszisztense. Tőle nagyon nehezen lehet elvárni az objektivitást. Egy másik személy, aki szintén az Új Szónak ír kommentárokat a szlovákiai magyar kisebbség helyzetéről, a Most–Híd küldöttségének tagjaként részt vett az Európai Néppárt ülésén, mögöttem ült, miközben ebben a lapban semleges elemzőként szerepel. Ha ez a szlovák médiákban történt volna meg, akkor ezeket az embereket már lecserélték volna, vagy más feladatokkal bízzák meg őket. Ez a kisebbségi társadalom zártabb, sajnos, nehezebben beszélnek is ezekről a dolgokról, de ezzel kapcsolatosan én már megkezdtem a kommunikációt, és erőteljes bírálatokat is kapok emiatt, hogy miért teszem ezt. Azért csinálom ezt, mert nemcsak a politikai életnek, hanem médiának is meg kellene tisztulnia. Annak, aki a Most–Hídhoz kötődik, nem szabadna semleges kommentátorként szerepelnie még abban az esetben sem, ha kisebbségi napilapról van szó.

– Említette, hogy a Híddal ellentétben ön visszafogott álláspontot képvisel a migrációs válsággal kapcsolatosan. Azt is leszögezte, hogy a legutóbbi 4 év a legsikertelenebb volt a magyar kisebbség szempontjából. Mégis úgy tűnik, hogy Szlovákia és Magyarország kapcsolatai nagyon jók…
– Természetesen. Ez annak köszönhető, hogy a két kormányfő több témát illetően megtalálta a közös hangot. A súlyos témákban fellépnek olyan nagy játékosok ellen, mint Brüsszel, Washington vagy Moszkva. Olyan kis országoknak, mint Szlovákia és Magyarország, csak akkor van esélyük, ha vannak szövetségeseik. A Visegrádi Négyeknél az tapasztaljuk, hogy a négy ország közös véleménye összefogást eredményezett. És ez már erő. De egyedül sem Szlovákia, sem Magyarország semmit nem tud keresztülvinni. Örülök annak, hogy a miniszterelnökök tudatosították, hogy szükséges az együttműködés és erősödik a V4-en belüli együttműködés, de ez nem jelenti azt, hogy a nyitott témákról meg kellene feledkeznünk.

– Találkozgat ön Orbán Viktor miniszterelnökkel?
– Időnként igen.

– Pusztán szakmai, vagy baráti jellegű a kapcsolatuk?
– Nem otthon látogatom meg őt, hanem az irodájában, akkor, ha bizonyos témákat meg kell beszélni. Kapcsolatunk inkább munkajellegű. Ugyanakkor igaz, hogy több mint 25 éve ismerem őt. Diákként jártam Budapestre az ellenzéki találkozókra, és ellenzéki intellektuális klubokba. Akkor ismerkedtünk meg.

– Politikusként hogyan értékeli őt?
– Egyszer azt mondtam róla, hogy forradalmár. Ezt úgy értem, hogy Európában gyakran elsőként nyilvánít ki olyan véleményt, amely nem népszerű. Kemény kritikát kap ezért, de fokozatosan többen követik őt és megcsinálják ugyanazt. Ezt történt a bankadóval is, ez volt az első eset, amikor külföldről erőteljes kritikát kapott. Ezután csaknem minden európai ország bevezette a bankadót. A szektorális bankadót illetően is olyan adókat vezetett be, amelyek nagy kritikát váltottak ki, de később ezeket bevezették más európai országok is. Majd ugyanez történt a migránspolitikával. Magyarország augusztusban és szeptemberben erőteljes migránshullámot élt át. Ha nem zárta volna le a határt, akkor az ország megbénult volna. Láthattuk, ahogy a Keleti pályaudvart ellepték a menekültek, és azt is, hogy megbénult a forgalom a Budapestet Béccsel összekötő autópályán. A kormánynak elsősorban az állam zavartalan menetét és a polgárok biztonságát kell szavatolnia. Mindezt a migránsok veszélyeztették. Ez a határellenőrzés bevezetésével oldódott meg, Orbánt ezért annakidején sok ország bírálta. Nem védem őt minden tekintetben és minden tettét sem. Néhány esetben Magyarország más problémákat old meg, mint mi, de a bankadót, a szektorális bankadókat és a migránspolitikát illetően Orbán olyasvalamit cselekedett, amiben a kezdeti kritikák után sokan követték őt.

Forrás: www.parlamentnelisty.skFord: mkp
Felvidék.ma
Kép: archív, Szalai Erika {iarelatednews articleid=”58871″}