Ľubomír Zelenický, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem rektora április elsejei hatállyal nevezte ki Bárczi Zsófiát a Közép-európai Tanulmányok Kara dékánjának. A kar új vezetője terveiről, a tapasztalatairól, valamint intézmény jelenlegi helyzetéről beszélt a Felvidék.Ma-nak adott interjúban.
Milyen tervekkel és célokkal indult el a dékánválasztáson?
A Közép-európai Tanulmányok Kara az elmúlt években gyors ütemben fejlődött, az elmúlt három évben az is körvonalazódott, hogy milyen úton kell továbbhaladnunk, ha nem akarunk megrekedni az elért szinten. Dékánként ezt a fejlődést kívánom elősegíteni.
Melyek lesznek a fő prioritásai?
A tudományos teljesítmény növelése és a tehetséggondozás intézményesítése.
Intézményvezetőként min szeretne változtatni?
Jó lenne erre azt válaszolni, hogy az adminisztratív leterheltségen vagy az oktatói fizetéseken, de jelen helyzetben sajnos egyik sem lenne reális. Mindent el fogok viszont követni azért, hogy nagyobb pályázati sikereket érjünk el és a terhek egyenletesebben oszoljanak meg. Ezek egyike sem újszerű cél egyébként. Az elmúlt években is erre törekedtünk a karon, ám mindkét probléma jóval összetettebb annál, hogysem könnyedén és gyorsan meg lehessen oldani.
Várható a tanulmányi programok bővítése, az oktatás fejlesztése?
Jelenleg egy az alapképzésben már működő tanulmányi program mester szintű akkreditációján dolgozunk – a regionális idegenforgalom tanulmányi programról van szó. Ezen kívül pillanatnyilag nem tervezzük a meglevő tanulmányi programok bővítését, de a társadalmi környezet, így a munkaerőpiac is nagyon gyorsan változik. Ez pedig kihatással van a felsőoktatásra. Könnyen előfordulhat, hogy egy olyan program iránt, ami most népszerűnek számít, mert pl. jó elhelyezkedési lehetőséget biztosít, egy-két éven belül megszűnik az érdeklődés a betölthető munkahelyek csökkenése miatt. Ugyanígy új piaci igények is keletkezhetnek, amit nem láthatunk előre. Ezekre a helyzetekre pedig reagálni kell, adott esetben új tanulmányi program létesítésével.
Dékánhelyettesként már bizonyos tapasztalatokat szerzett, miként tudja ezt hasznosítani?
Dékánhelyettesként a kar nemzetközi kapcsolataiért feleltem, az elmúlt négy évben szerzett tapasztalataim így elsősorban a külkapcsolatok terén kamatoztathatóak. A nemzetközi pályázati rendszerekkel szintén szert tettem bizonyos tapasztalatokra, ezeknek az ismereteimnek reményeim szerint szintén hasznát veszi majd a kar az elkövetkező időszakban is.
Az egyetem korábbi dékánhelyetteseként és oktatójaként miként értékeli az elmúlt évek tevékenységét?
A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem az elmúlt tíz évben nagy fejlődésen ment keresztül. Szinte teljes egészében átalakult az infrastruktúra, kiválóan felszerelt tantermeink, könyvtárunk van, a nemzetközi adatbázisokhoz való hozzáférés nagyon széles körű, ami az oktatók és a diákság munkáját is segíti. Ez az egyetem fejlődésének látható, kézzelfogható, a szó szoros értelmében anyaginak nevezhető oldala. Természetesen van a fejlődésnek egy másik arca is, ami a tartalomra, vagyis az egyetemen végbement szellemi, intellektuális iránymódosulásra vonatkozik. Az elmúlt évtizedben megnőttek az oktatókkal szemben támasztott igények, elsősorban a tudományos teljesítmény vonatkozásában. A kutatás, publikálás, a szakmai előmenetel alapjának számító önképzés, ami egy-másfél évtizeddel ezelőtt még szinte kizárólag az egyéni elhivatottság függvénye volt, ma már elengedhetetlen feltétele annak, hogy valaki oktatóként tudjon érvényesülni az egyetemen.
Milyen aktuális helyzet az intézményben? Milyen mindennapi nehézségekkel kell szembenézniük?
Anyagi és erkölcsi buktatói is vannak a felsőoktatási szférának, és a kettő jelenleg kéz a kézben jár. A finanszírozásban pár éve olyan norma érvényesül, ami a humán tudományokat nagyon hátrányosan érinti, nem veszi figyelembe ugyanis azt az értékrendet, ami a tudományterület sajátja. Ezen a területen, legalábbis tájainkon, nehéz jelentős támogatást hozó nemzetközi pályázatokat nyerni, és jóval nehezebb pl. karentált folyóiratokban megjelenni, mint a természettudományokat művelő oktatóknak, kutatóknak. Nem lehetetlen, de nem is magától értetődő, mivel egy humán folyóirat értékét nem az impakt faktor adja. Egy-egy intézmény költségvetésének alakulását viszont nagyban befolyásolják ezek a tényezők. Egy olyan intézmény, ahol jelentős számban dolgoznak bölcsészek, könnyen mínuszban találhatja magát, akkor is, ha mindegyikük megjelentet – példaként írom – évi egy monográfiát. Ez frusztrációt okoz, fölöslegesség-érzetet kelt és társadalmi szinten ássa alá az adott tudományterületek presztízsét. Ezt a helyzetet tetézi a szintén országos szinten érvényesülő diákhiány, illetve a felsőoktatási intézményekkel szemben támasztott irreális társadalmi elvárások.
Miként tudja egyeztetni az oktatást, a kutatási tevékenységet és a kar vezetését?
Ezt a kérdést korai lenne megválaszolni, hogy hogyan fogom tudni összeegyeztetni ezt a három szférát, azt az elkövetkező évben fogom csak tapasztalni. Az elmúlt időszak azonban azt mutatja, hogy ez az egyeztetés nem egyszerű, az ember nem rendelkezik a saját idejével olyan módon, mint amikor az oktatás és kutatás a fő feladatköre.
Milyen jelentősebb eseményekre készülnek a közeljövőben?
Pár héten belül megjelenik a következő jelentős konferenciánk felhívása. Július végén a karunkon kerül sor egy nemzetközi konferenciára, amelynek az EU-ban érvényesülő nyelvi jogok lesz a témája.
Milyennek látja a nyitrai magyar oktatást? Mitől egyediek más egyetemi képzésektől?
Nyitrán a tanárképzésen belül nagyon erős a módszertan szerepe, bizonyos tanszékeken egységes stratégia érvényesül ezen a téren, ami nagy előnyt jelent a jövendő tanárjelölteknek. A kollégák arra törekszenek, hogy maximálisan figyelembe vegyék a közoktatás igényeit. A kar hallgatói számára olyan szervezett foglalkozásokat is biztosítunk, amelyek segítik a tanárlét tanórán kívüli feladataira való felkészülést – hallgatóink belekóstolnak abba, hogyan kell egy diákot felkészíteni különböző versenyekre, megtanulják, hogy egy iskolai rendezvény megszervezésének milyen elemei vannak stb. Mindez értékes tapasztalatokat jelent, amit hallgatóink – reményeink szerint – gyakorló tanárként majd kamatoztatni tudnak.
Milyenek a kapcsolataik más szlovákiai, magyarországi és egyéb külföldi egyetemekkel?
Kiterjedt kapcsolathálónk van, elsősorban a közép-európai régióban, de olasz, spanyol, finn, észt egyetemekkel is kapcsolatban állunk. Ennek oktatóink és hallgatóink is hasznát látják. A hallgatók számára gazdag részképzési lehetőséget jelent, az oktatóknak pedig a külföldi előadói lehetőségeken kívül új munkakapcsolatokat, illetve betekintési lehetőséget abba, hogy más egyetemeken hogyan oldanak meg bizonyos problémákat – legyenek azok oktatási, kutatási vagy szervezési kérdések.
