A látványsportként méltán számon tartott jégkorongra az évente rendezett világbajnokság is folyamatosan ráirányítja a figyelmet. Bár elsősorban a havas, északi vidékek sportjaként tartják számon, népszerűsége a Kárpát-medence magyarlakta vidékein, elsősorban Erdélyben és Magyarországon is töretlenül növekszik.
Ezidáig viszont Szlovákiában ez a figyelem megmaradt a tévés közvetítések követésénél, konkrét látogatói, vagy szurkolói élménnyel csak azok rendelkezhettek, akik vették a fáradságot, és ellátogattak Pozsonyba, Kassára, Trencsénbe vagy Besztercebányára, ahol élvonalbeli mérkőzéseket láthattak.
Ez a helyzet Szlovákiában most egyszerre két helyen is megváltozott, amiből az amatőrök és a profik is kivették a részüket. Érsekújvár, valamint Komárom szinte egyazon évben került a hokisok figyelmébe.
Érsekújvár
Az érsekújvári hokisok az idei osztályozót megnyerve bejutottak a legfelsőbb szlovákiai bajnokságba, az Extraligába. A közelmúlt történéseit ismerve ez nem is hat a meglepetés erejével. Bár szervezett hoki már 1965 óta létezik Újvárban, az első negyven évben meg sem közelítették a legmagasabb osztályba lépés lehetőségét. Erre utaló jelek csak öt éve, 2011 óta mutatkoznak, amikor a felnőtt férficsapat már egy magántársaság égisze alatt folytatta a versenyzést. Ráadásul nem is Szlovákiában, hanem a három országot, Magyarországot, Ausztriát és Romániát egy mezőnybe szervező MOL-Ligában.
A 2012-es belépő jól sikerült, a csapat bejutott a rájátszásba. S ha jól sikerült a bemutatkozás, akkor a folytatásról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, hiszen a Corona Brassót legyőzve a MOL-Liga bajnokai lettek. 2014-ben pedig párhuzamosan indultak a MOL-nál, illetve a szlovákiai II. ligában. Ez utóbbit megnyerték, az előbbiből pedig időpontegyeztetési súrlódások miatt kiléptek és már nem is tértek oda vissza.
Sokak szerint abban az évben a csapat esélyes lett volna megnyerni mindkét bajnokságot. 2015-re maradt a szlovák I. liga, amelyben újoncként bajnokok lettek, jogot szerezve arra, hogy az ezüstérmes Bártfa (Bardejov) és az Extraligából kieső Pöstény (Piešťany) társaságában osztályozót játsszon a legfelsőbb, Extraligába való jutásért. Ezt a jogot az osztályozó hármas mérkőzés-sorozatát is megnyerve szerezték meg.
Érsekújvárban természetesen hoki-boom van, a jégcsarnok rendre háromezres teltházzal működik. A klub részéről szimpatikus, hogy weboldaluk tartalmának nagy része magyar nyelven szintén elérhető, amelyből viszont korai lenne azt a következtetést levonni, hogy a HC Nové Zámky egy második DAC szerepét is betöltené.
Ahogy Jakub Takáč klubszóvivőtől portálunk megtudta, a magyar kommunikáció három okra is visszavezethető. Első helyen emelte ki Érsekújvár és környéke vegyes lakosságát. Emellett elmondta, hogy szurkolótáboruk átnyúlik a határon, és meglepően sokan látogatják meccseiket Komárom, Tata, Tatabánya térségéből, így számukra is érthető módon akarnak információt közölni. Hozzátette, az egykori MOL-ligás szereplés ugyancsak mellette szólt a párhuzamos szlovák-magyar szövegnek.
Az Extraliga szeptember 9-én kezdődik, a meccsek sorsolása még nem történt meg, jegyek pedig a kedvező kategóriába tartozó 5 és 7 eurós áron vásárolhatóak – igaz, a stadion nem is hasonlítható a pozsonyi vagy kassai kacsalábon forgó csarnokokhoz.
Komárom
Míg a szomszéd Érsekújvár a profi vonalon alakított nagyot, addig Komáromban az amatőrök mutattak utat, hogyan lehet a lelkesedést úgy vegyíteni a sokéves tapasztalattal, hogy abból működőképes bajnokság váljék. Hozzáteszem, mindezt magánerőből, mindenféle uniós, minisztériumi vagy városi támogatás nélkül.
A jól csengő AMHL (városi amatőr hokiliga) nevet viselő bajnokság az első évfolyamát tudhatja maga mögött. Az „áem-há-el”-ben bár jelenleg még csak négy csapat szerepel, könnyen megjósolható, hogy ilyen fegyelmezett és lelkes hozzáállással előbb-utóbb újabb csapatokat vonzanak majd a versenybe.
Amit a komáromi ligáról tudni érdemes, azt Kozma Patriktól tudjuk, akit a liga mozgatórugójának tartanak, hiszen mint tudjuk, mindig kell egy ember, aki kezébe veszi a történéseket… Játékosállomány volt már korábban is, sőt liga is, de a hokisok anélkül is tartották a frontot, mint hobbiszinten kialakult csoportok, baráti társaságok, akik a szabadtéri jégpályán esténként jöttek össze egy-egy mérkőzésre. Amikor ez már rendszeressé vált, fogalmazódott meg egy „rendes” bajnokság elindításának a gondolata, amelybe az első évfolyamban a HK Komárom, a Red Pirates, az Ice Penguins és a Wild Bruins nevezett be.
Szó szerint be kellett nevezni, nevezési illetékkel, és legalább tizenöt nevet tartalmazó játékoslistával. A meccseket a profikra is vonatkozó szabályok szerint játsszák, azzal az egy kivétellel, hogy nem tiszta időt mérnek, azaz az óra nem áll meg mindenegyes játékmegszakításnál, hanem a focihoz hasonlóan folyamatos időt mérnek. A jégpálya bérlési ideje miatt pedig nem 3 x 20 percet, hanem kétszer fél órát játszanak. Ezt leszámítva minden az IIHF szabályai szerint zajlik. A védőfelszerelés nem hiányzik, bár nem olcsó, de ez már mindenkinek a rendelkezésére állt a liga előtti, szervezetlen korszakból.
A bajnokság alapszakaszra és döntőkre oszlik. Előbb mindenki oda-vissza alapon játszott mindenkivel, majd az így kialakult sorrend 1. és 2. helyezettje vívta a döntőt, az „alsóház” pedig a bronzéremért küzdött. A komáromi amatőr liga első évfolyamának bajnoka a HK Komárom lett, amely a döntőben a Pirates csapatát győzte le. Idegenvezetőnk, Kozma Patrik is bajnok lett a HK kapusaként. Időközben Gútára költözött, ahol már tervezik egy helyi csapat nevezését.
A városok közti átjárás egyébként is jellemző az amatőr hokira, hiszen a szabadtéri jégfelület miatt rendszeresen edzenek Újvárban, Győrben, sőt Budapesten is. S ahogy a bevezetőben írtuk, a bajnokság amatőr státusszal működik, így ezért senki sem kap fizetést, illetve sem a liga, sem a részt vevő csapatok nem kaptak egyetlen cent állami vagy önkormányzati támogatást sem.
Ahogy kalauzunk, Patrik mondja, „amikor elkezdtem szervezni a hokit Komáromban, sokan segítettek és most ideje ezt valamilyen formában viszonoznom.”
