Gőzerővel dolgozik a szlovák elnökség, egymást követik a fontos uniós nyilatkozatok. Európának 2020-ig még egymillió fiatal kutatóra-tudósra lesz szüksége – mondja a pozsonyi nyilatkozat, melyet az elmúlt napokban hoztak tető alá uniós és tagállami szakértők. Hiányukban az uniós versenyképesség csak romolhat, ami senkinek nem lehet a célja.
A pozsonyi tanácskozás híranyagait-nyilatkozatait nézegetve akár még bizakodó is lehetne az ember, mert sok szó esett azokról a forrásokról, melyek a tehetséges fiatalok kutatói pályán maradását támogatni fogják, ígéret is van bőven, de majd novemberben, a brüsszeli döntés meghozatalakor fog elválni, mennyi is lesz az annyi. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, a fiatalok karrierépítése EU-szerte bizonytalan, kutatói pozícióik rövid távúak, változékonyak, ráadásul: viszonylag kevés lehetőséget kapnak.
Persze, mindez összefügg a kutatás-fejlesztés egészének állapotával. Miközben ugyanis – az uniós elnökség keretében – ígéretes deklaráció születik, a pozsonyi kormány már bejelentette: az oktatásfinanszírozás javítása érdekében a tudományfejlesztéstől von meg – csoportosít át – forrásokat. Kevesebbet kap a tudományos akadémia alapkutatásokra, hogy egy kevéssel többet kaphassanak a pedagógusok. Fontossági sorrend diktál? Inkább a politika, egymillió eurót vesz el még idén a Szlovák Tudományos Akadémiától a kormány.
Ez az egymillió, az SZTA költségvetésének 1,6 százaléka, elvétele felforgatja az intézmény életét, az alkalmazottak béreit is érinteni fogja. Tavaly írt alá szerződést az oktatási és pénzügyi tárca az SZTA-val az intézmény stabilizálása érdekében, és garantáltak neki legalább 60 millió eurót évente – a három elkövetkező esztendőben. Most ezt rúgja fel a kormány, annak árán is, hogy az akadémia egyes intézeteinek megint alkalmazottakat kell majd elbocsátaniuk. Ilyenkor általában mindig a fiatal kutatók kerülnek először utcára.
Voltak megszólalók, gazdasági-pénzügyi elemzők, akik a kormány szándékának megszellőztetését követően rögtön azt kérdezték: miért nem az államkassza pluszbevételeit fordítják e célra, miért a versenyképesség szempontjából fontos tudományos ágazat húzza megint a rövidebbet. Erre a kérdésre választ nem kaptak, ahogyan egyelőre az ellenzék sem kapta még fel a témát, pedig a társadalom egésze szempontjából rendkívül fontos lenne nyilvánosan is megvitatni, miért is kell két alapvetően fontos és egymásra épülő, egymásra utalt ágazatot egymás ellen fordítani.
Jó általános és középiskolai képzés nélkül nincs jó felsőoktatás, jó felsőoktatás nélkül pedig nincs ütőképes tudományosság, de a kiválóságok megbecsülése és támogatása nélkül a legtehetségesebbek hagyják el az országot. Mert az SZTA elnöke arra is rámutatott: csak a szakoktatói és pedagógusbérek fognak emelkedni, a tudósok és kutatók fizetéseit nem valorizálják, így dupla igazságtalanság, hogy az akadémia pénzéből kell elvenni az oktatási dolgozók bérére. (S történik mindez annak ellenére, hogy Robert Fico a választási kampányvita során a Markíza televízióban azt tette közhírré: a költségvetésben rendelkezésére állnak a források a pedagógusbérek 25 százalékos emelésére már 2016-ban.)
A szlovák közrádióban mondta – szintén a napokban – egy fiatal kutató, aki Angliában él és dolgozik, hogy fogalma nincs, itthon mit csinálna. Bár tisztában van azzal, hogy ingyen tanulhatott és lélekben hálás is érte, nincs lelkiismeret-furdalása: ahol kibontakoztathatja a képességeit és ezt meg is fizetik, ott akar élni. Pontos adat arról, hogy a magasan képzettek közül hányan is dolgoznak külföldön Szlovákiából, nincs. A külügyminisztérium 300 000-nél többre becsüli a külföldön munkát végző szlovákok tényleges számát, a kimutatásokban tetten érhetően ennek az 50-60 százaléka szokott szerepelni. Képzettségi statisztikák sincsenek, pedig érdekes lenne látni egyszer: a magasan képzett fiatalok mekkora hányada javítja az uniós versenyképességet Szlovákia határain kívül.
