Apponyi Albert emlékét több helyütt ápolják. Unokája, Klobusiczky Miklós, az éberhardi családi birtokra látogatott a Nemzeti Összetartozás Napján. A látogatás után beszélgettünk Apponyi Albertről, a Lex Apponyiról, Magyarországról és az emigrációról.
Mit jelentett Apponyi Albert számára a kisebbség?
Alaposan félremagyarázták a Lex Apponyi célját, ő tisztelte a nemzeti kisebbségeket. A törvénnyel azt akarta elérni, hogy Magyarország minden nemzete részt vehessen a kulturális és politikai életben. Ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, meg kellett tanulniuk magyarul, ez volt a politikai elképzelése a nagyapámnak. Teljesen félremagyarázzák a törvény alaptézisét. Nagypapának nem volt szándéka senkit elnyomni és kényszeríteni. Azt gondolta, ahhoz, hogy szóhoz jussanak a kisebbségek és képviselni tudják az érdekeiket, tudniuk kellett magyarul. Fontosnak tartotta, hogy a királyság területén mindenki ismerje a magyar történelmet és kultúrát.
Ön Magyarországon született és ott is nevelkedett, abban a korban, amikor a nemesekkel nem bántak jól. Hogy emlékszik ezekre az időkre?
Mindenki börtönbe került, a családomat a börtönben látogattam. Előbb az édesanyám, majd az édesapám volt börtönben. A kommunizmusban senkit nem érdekelt a történelem. Így az sem érdekelte, hogy kiknek a leszármazottai voltunk, csak az érdekelte a hatalmat, hogy mit lehet államosítani. A szüleim elváltak a negyvenes években. Mind a ketten azt hitték, hogy meg fogják úszni, és őket nem fogják üldözni. Édesanyámnak volt egy varrodája, szociálisan érzékeny ember volt. A dolgozóinak magas prémiumokat fizetett. Kitűnő vállalkozó volt, azok, akik neki dolgoztak, szerették őt. Nem voltunk nácik, Gyuri bácsi, édesanyám fivére például úgy gondolta, hogy a zsidó törvényeket nem szabad elfogadni, ezért elvitték őt. Már az sem volt egy jó időszak. 1953-ig nagyon nehéz volt a magyarországiak élete. Fivéremet, Pistát is letartóztatták. 1956-ban apám megszökött a börtönből, majd Pistát is kiszabadították. De apámat 1956-ban ismét letartóztatták. (…)
Több család, akik emigráltak Csehszlovákiából, a rendszerváltás után megpróbálta visszaigényelni az elvett vagyont. Az Apponyi család viszont nem tett ilyen jogi lépéseket. Miért nem?
Ezt a kastélyt nem államosították, hanem megvették. Két hetet adtak a nagyapámnak, hogy elköltözzön, és a kormány nem nézte jó szemmel, hogy valaki megvehetné a birtokot és a kastélyt, ezért áron alul az állam vette meg az összes földdel együtt. Csak a kápolna maradt meg, ahol a koszorúzási ünnepség volt. Ez is csak véletlenül.
Mit érez itt Éberhardon, amikor látja, hogy ápolják a család és nagyapja emlékét?
Nagyon kedvesen fogadtak, jól érzem itt magam. Azt viszont el kell mondani, nem elég szóban ápolni nagypapa emlékét, dacára annak, hogy most itt interjú készül. De ugyanilyen fontos lenne a példáját követni. Újra egy Istent, hazát és családot szerető ifjúságnak kellene nevelkednie. Erre kellene pénzt fordítani, mert az így nevelt ifjúság hozzá tud járulni a békés fejlődéshez.
A teljes interjú a Felvidéki Magyarok c. elektronikus folyóirat 2016/II. számában olvasható.
