Imádságot hozott az ünnep és a művészet tiszteletére a komáromi Limes Galéria falai közé Illényi Tamara festőművész és B. Laborcz Flóra ötvös- és szobrászművész. Ezt mondta a pénteki megnyitó végén PhDr. Farkas Veronika művészettörténész, a galéria háziasszonya, hozzátéve, azt üzeni a két alkotó, hogy összetartozunk. Zsapka Attila a hazaszeretetről szóló megzenésített verseket énekelt augusztus 5-én este.
„Kilencedik kiállításunkat rendezzük ››Felhők és Fények‹‹ címmel együtt” – mondta B. Laborcz Flóra, Illényi Tamara „Liget” című festménye előtt, majd így folytatta – Magyarországon, több helyen és Párizsban is volt ilyen tárlatunk – tette hozzá az ötvös-és szobrászművész. „Több évtizedes ismeretség a miénk. Mindenki azt mondja, hogy a képeim és a Flóra munkái kiegészítik egymást, valószínűleg ezért maradt meg, hogy együtt is kiállítunk” – vette át a szót Illényi Tamara festőművész.
A két képzőművész állítja, eredendő szemléletbeli rokonság van közöttük és a művészetről is hasonló a véleményük. Ráadásul a festészeti anyag a falakat foglalja el, a plasztikák pedig a teret töltik be, ez már eleve egy jó társítás.
„Tamara alkotásaiban atmoszférajáték jelenik meg, átlényegülnek a konkrét motívumok. Az én Térdeplő formák sorozatomban gyakori a felhő és az eső motívum. Az ötvöstechnikák kiválóak arra, hogy megjelenítsük a légiességet. Egy művészettörténész azt mondta, hogy saját stílust teremtettem a térdeplő formákkal” – avatott be B. Laborcz Flóra.
Illényi Tamara a több ezer éves vietnami selyemfestés hagyományait folytatva eredeti keleti selyemre készíti akvarell képeit. A selyemakvarell is új művészeti stílus.
„Az év nagy részét Vietnamban töltöm a férjem révén, aki ott dolgozik, mint nagykövet” – tudatta a festőművész. – „Vietnami festő barátaimtól tanultam meg a selyemtechnikát. Komáromba is hoztam egy vietnami anzikszot, de az Európa elrablása című képet is kint festettem. Ott erősebbek a színek” – árulta el.
Amikor arra tereltem a szót, melyik a legrégebbi és a legújabb alkotásuk a tárlaton, először Illényi Tamara mutatott Palást című festményére, ez készült a legrégebben. „Legfrissebb képem Európa elrablása. Régi téma, de most különösen aktuális. A vietnami anziksz is új, a bejárat mellett, kétoldalt a falon, a kis képeken a pagoda kertjében lehullott leveleket és virágokat örökítettem meg” – sorolta. „A Térdeplő formákból a legelsőt kétezerben csináltam, azóta egyfolytában készülnek. A legutóbbi, a magyar címermotívumos térdeplő formám vörösréz munka” – magyarázta B. Laborcz Flóra.
A két magyarországi képzőművész közös tárlata úgy valósult meg most a Limes Galériában, hogy tavaly meghívták Farkas Veronikát dunaszerdahelyi tárlatukra, a Kortárs Magyar Galériába. A művészettörténésznek tetszett a kiállítás, és meghívta az alkotókat Komáromba.
Hogy mit éreztek percekkel a tárlat megnyitása előtt?
„Figyelem, mennyire nézik meg az emberek a munkánkat, megállnak-e a képek és kisplasztikák előtt, vagy közömbös arccal sétálnak tovább. Annak örülünk, ha sokan kíváncsiak a kiállított műveinkre – vallotta be Illényi Tamara.
„Ilyenkor egy kicsit kívülről látom a munkáimat, érdekes más kontextusban szemlélni az alkotásokat. A kiállítás egy művész munkájában, mint a jéghegy csúcsa. A műhelymunka során formálja meg az ember az anyagban az elképzelését, a szellemi és a fizikai erejével, anyagi ráfordítással. Utána kiteszi. Örül a visszajelzésnek, de nem ez a lényeg. Van egy belső indíttatásom, hogy meg szeretném csinálni azt a műtárgyat. Boldogság, ha valakinek tetszik, vagy annyira megtetszik, hogy magáénak akarja tudni, de az már az utána való stádium” – szólt hozzá B. Laborcz Flóra, és hozzátette, egy kicsit mindig úgy érzi, hogy soha nincs kész.
„Egyszer egy korondi fazekas mester mondta, hogy ››Az igazit még mindig nem csináltam meg‹‹, és valahogy mi is így vagyunk ezzel. Mindennek az energia és az idő szab határt” – búcsúzott az ötvös- és szobrászművész. „A kiállításmegnyitó pedig olyan, mint a hétköznapok után a vasárnap” – mondta végül a festőművész.
Illényi Tamara festőművész 1944-ben született Szombathelyen. Képzőművészeti ismereteit a Dési Huber Körben szerezte, ahol Tamás Ervin tanítványa volt. 1970 óta vesz részt a művészeti életben, csoportos és egyéni kiállításokkal. Főként olajképeket fest, de az utóbbi időben selyemakvarelleket is; délkelet-ázsiai útján ismerkedett meg ezzel a technikával. Műveit élénk, vidám színvilágú kompozíciók jellemzik, anyagának jelentős része tájkép és csendélet. Tagja a Magyar Festők Társaságának, a Folyamat Társaságnak és a Renée Művelődési Társaságnak.
B. Laborcz Flóra 1947-ben született Budapesten. Az Iparművészeti Főiskola elvégzése után a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat tervezője volt, 1974-től szabadfoglalkozású művész. Az új technikák, kihívások vonzzák, az anyag szépsége és funkciója munkáinál egyaránt dominál. 1985 óta felhőket és esőt mintáz bronzból. Szobrai negatív formákból, kontúrokból állnak. Viaszveszejtéses eljárással bronz kisplasztikákat is készít. A FIDEM nemzetközi éremszövetség, a Folyamat Társaság, a Magyar Szobrászok Társasága a Reneé Művészeti Társaság alapító tagja.
Felhők és Fények IX. című közös tárlatuk augusztus 28-ig tekinthető meg a komáromi Limes Galériában.
