Néhány napja értek véget a második Nemzetközi Nomád Játékok az Isszik-Kul tó partján Kirgizisztánban. A játékok célja a nomád civilizáció történelmi és kulturális örökségének újjáélesztése és megőrzése. Az idei nomád olimpián 40 ország atlétái versenyeztek, 23 sportszámban. Vermes István, a Kassai Lovasíjász Iskola gútai Vermes Törzse vezetője aranyérmet, fia, Vermes Balázs bronzérmet szerzett lovasíjászatban.
A két felvidéki versenyző Magyarország csapatával vett részt a második Nemzetközi Nomád Játékokon. Előtte Kazahsztánban jártak. Voltak Almatiban, Asztanában, a fővárosban, vendégül látta őket a polgármester, majd Talgarban egy hagyományőrző rendezvényen tartottak emlékezetes bemutatót.
Ötszáz jurta állt a Csirit-völgyben, az olimpiai faluban (Fotó: Vermes István archívuma)
„Számukra a magyar ember egy csoda. Úgy tekintenek ránk, mint a rokonaikra, és ez úton-útfélen látszott. Motívumviláguk megegyezik a hun és a szkíta motívumainkkal. Amint meglátták a viseletünket, megállítottak, honnan érkeztünk. Amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, mindenki szeretett volna fényképezni bennünket. Több tízezer fotót készítettek rólunk. Az idős nénik ránk mutattak, és azt mondták az unokájuknak, ››Nézd meg, fiam, ők magyarok!‹‹ Fogták a magyar lobogót és sírtak. Nagyon büszkék voltunk! Ritkán éreztem, hogy ennyire jó magyarnak lenni. Az ottaniak a hétköznapjaikban élik a nomád kultúrát, a hagyományaikban jelen van a nomád történelem. Gazdagon terített asztalok mögött ültünk, helyi gyümölcsöt, bárányhúst, lóhúst ettünk a többfogásos lakomákon, de még a méznek is más íze volt, mint nálunk. A nomád élet sűrített formáját láttuk mindenütt” – kezdte élményei felidézését Gútán, a portájukon felállított jurtában Vermes István.
A magyar csapat bevonul a stadionba (Fotó: Vermes István archívuma)
Harmadik éve együttműködnek Bíró András Zsolttal, a Magyar–Turán Alapítvány elnökével, a Kurultáj főszervezőjével, aki megkérte őket, legyenek a Kurultájon és az Ősök Ünnepén a lovasok vezetői. „András elégedett volt a munkánkkal. Figyelemmel kíséri a Kassai Lovasíjász Iskola tevékenységét, melyből egyre többen vesznek részt a Kurultájon. Gondolom ezek alapján javasolt bennünket a második Nemzetközi Nomád Játékokon induló magyar csapatba. Olyan vezető, aki a legapróbb részletekre is figyel. Nyugodtan rábíztuk magunkat a szervezést illetően” – folytatta a Vermes törzs vezetője.
Bemutató Kazahsztánban (Fotó: Vermes István archívuma)
Arrafelé más az idő fogalma, tudtuk meg. „Mindenki nyugodt, nem stresszel. Fél órából könnyen lehet három. A Nemzetközi Nomád Játékok szemet gyönyörködtető megnyitóját nyolc órára hirdették meg, ám kilenc óra után kezdődött. Ez ott természetes” – mesélte a lovasíjász.
A kazahsztáni közönség (Fotó: Vermes István archívuma)
A lovasíjászok versenye jó hangulatban zajlott a nomád olimpián, csak türelem kellett. „Megmondták, hány órakor indul a verseny, két órával később kezdődött… A verseny előtt pedig jött két lovas egy lovon, a bírók integettek nekik, hogy ››Bocsánat, ez olimpia‹‹, erre integettek és lehúzódtak, közben a közelben harminc lóból álló ménes vágtatott, még arrébb juhász terelte a nyájat. Így zajlott a viadal. Rengeteg tévécsatorna vonult ki, műholdas technikával közvetítették a versenyt. A médiának köszönhetően bármerre mentem a verseny után, már tudták, hogy aranyérmet szereztem. A három célból az utolsó vágtám sikerült a legjobban. Két közepet lőttem, akkor már éreztem, jó eredményt értem el. Zengett a közönség ovációja. A buszsofőrünk odaszaladt, és majdnem leszedett a lóról. Az olimpiai faluban kaptam a területi kormányzótól, aki az ország harmadik embere, egy földig érő, fehér, hímzett kirgiz köpenyt és egy arannyal hímzett süveget. Azt mondták, ezek ott a legnagyobb méltóságoknak járnak. A búcsúvacsorán minden ország képviselői bemutattak valamilyen műsorszámot, spontán jelenetet. Egy népdalt énekeltünk a fiammal és egy másik fiúval” – avatott be a bajnok.
A magyar lobogóval Kirgizisztánban (Fotó: Vermes István archívuma)
Az itthoniak nélkül mindez nem sikerült volna, tette hozzá a második Nemzetközi Nomád Játékok felvidéki hőse. „Amíg kint voltunk, minden a feleségem, Renáta vállára szakadt, és mint mindig, annyi éve már, ezúttal is remekül vitte a törzs ügyeit. Sőt! Egy fürdőszoba-felújítást is levezényelt. Nem tudok eléggé hálás lenni neki” – jegyezte meg a családfő.
Apa és fia a dobogón, az Isszik-Kul tó partján
Visszahívták őket Kazahsztánba és Kirgizisztánba. Angolul beszéltek a nomád olimpián, de szintén jól jött az orosz nyelv ismerete. Mesélte is vendéglátónk, azt tervezi, felfrissíti orosztudását. „A jövő héten, vasárnap verseny lesz nálunk, a Csörgőben, a lovasíjász pályán, ami beszámít a világkupa sorozatba. Október elején felvételik következnek a Kassai-völgyben, a felvételi bizottság vezetője vagyok. Azután, remélem, lassan pihenhetünk. Húzós, eseménydús nyarunk és évünk volt. Az edzések azonban tovább zajlanak. Sőt! A téli edzések mindig keményebbek. Azután készülünk a jövő évre” – búcsúzott a jurta előtt Vermes István.
A második Nemzetközi Nomád Játékokon szerzett érmek Gútán, az udvaron (Fotó: Bárány János)
Az első Nemzetközi Nomád Játékokat Almazbek Atambajev kirgiz elnök kezdeményezésére 2014 szeptemberében szervezték az Isszik-Kul tónál található Csolpon Ata-ban. Az első világversenyen 19 ország sportolói mérték össze erejüket 10 különböző nomád sportszámban. Az idén, a második Nemzetközi Nomád Játékokon a birkózás vezetett, de volt bothúzás, lovasjátékok és mangala is.
