Aich Péter Valóban a magyar iskolák minőségében gyökereznének a gondjaink? című írásában a pedagógiáink körül újabban sokasodó ilyen-olyan észrevételekre próbált reflektálni, s gondolatait csak dicsérni tudom.
Cikkében többek közt ezt olvasom: „Tudom, miről beszélek. Egyrészt saját pedagógiai gyakorlatomra hivatkoznék, másrészt szerkesztőként végigjártam szinte az összes szlovákiai magyar tanítási nyelvű alapiskolát. Meglehet, azóta változott a helyzet, de akkor sem hiszem, hogy akadna olyan iskola, amelyet gyenge minősége miatt be kéne zárni.“
Amit magam is kiemelnék: tudjuk mindig, miről beszélünk! S jó, ha a vitázó itt-ott pedagógiai gyakorlattal is rendelkezik, vannak konkrét tapasztalatai, van összehasonlítási alapja. S mivel elsősorban alapiskoláink képezik a vita tárgyát, ismerje azok háza táját: külső és belső problémáit. Az sem árt, ha többgyermekes gyakorló szülőként szólal meg valaki.
Mert, mint Aich Péter is írja: „egy csomó kérdést kéne tisztázni, mielőtt egy-egy iskolát elmarasztalunk“. A tisztázás pedig csak akkor lehetséges, ha megfelelő körültekintéssel, megalapozott információ- és ismeretanyaggal rendelkezünk. Hisz nemcsak az iskolát kell felszerelnünk jó segédeszközökkel, de önmagunkat is. Elsősorban azt kellene tudnunk valóban: „ hol a küszöb, amikor a minőség már az illető iskola bezárását, megszüntetését követelné meg“?
Szerintem, ha egy iskola gyenge, a betegség okait kellene előbb megvizsgálnunk. Aztán a gyógyítást megpróbálnunk, nem pedig a temetést intézni. Kérdés az is: a bezárások valóban a gyenge színvonal, nem pedig a gyerekhiány következményei-e? Persze az is kérdés: miért kevés a gyerek? Csak azért, mert alacsony valahol a színvonal, avagy baj van a demográfiával, s fogyatékosságainkat az elvárások fokozásával leplezzük? S mindegy hová menekülünk, csak az adott iskolában ne legyünk.
Aich néhány további javaslatát is meg kellene szívlelnünk. Például, hogy „az iskola a legfontosabb tényező minden közösség életében“, de az iskolának „a kisebbségben magasabb színvonalra kell törekedni“. Ugyanakkor az alábbi észrevételeket sem árt szem előtt tartani: „a legjobb iskolában is akadhat egy-egy félresikerült osztály“, s minden tanító tudja, hogy a gyengébb képességű gyerekekkel a legjobb pedagógus sem tud csodát művelni.
Aztán gyakran megfeledkezünk a jó légkör észrevevéséről, annak kiemeléséről. Mert nem mindegy, hogyan megy a gyermek – no meg a pedagógus is – a jól felszerelt, magas színvonalú iskolába. Úgy, hogy a gyomra összeszorult, reggeltől délutánig elvárások közepette, izgalomban él; stresszelik, regulázzák őt, avagy felszabadult, a jó otthon melegéhez hasonlít a légkör, s nemcsak a teljesítmény a fontos, hanem sok egyéb más tényező is. Többek közt az, hogy emberségből is példát kapjon, szeretet vegye őt körül, jól érezze magát.
Ahogyan szem előtt kellene tartanunk azt is, hogy a bevált értékekre, módszerekre építkezzünk, mert „a gyermek nem kísérleti nyúl“. Hány jó dolgot söpörtünk már le asztalunkról csak azért, mert nem tartottuk elég új- és korszerűnek. Emlékszem például arra, a hetvenes-nyolcvanas években a szlovák nyelv oktatásához milyen jó segédanyagul szolgáltak a Priateľ című lap írásai.
Ezt az újságot épp Aich Péter szerkesztette. Igen sokat tanultam belőle magam is, magyar-angol szakosként. Mert élvezetes volt a nyelvezete, színvonalas a stílusa. Tanulóink mindig örömmel lapozták. Még önismeretre, nemzeti kultúránk ápolására is tanított; olykor innen tudtunk meg érdekes dolgokat a magyar történelemből. Szlovákul ugyan, de akkor, amikor a magyar lapok nem töltöttek be ilyen űrt. S bizony, még a szlovák gyerekek is bele-belenéztek ebbe az újságba. Talán ezért is szüntették meg?
Befejezésül ismét néhány elgondolkodtató meglátás-javaslat. Jó lenne, ha „fölöttébb megbecsülné a társadalom a tanítót“. Mert „elvettek tőle szinte minden eszközt, amellyel méltóságát, méltányosságát, becsületét, presztízsét alátámaszthatná“.
Jusson ez eszünkbe akkor is, amikor problémáink sokaságát próbáljuk körbejárni, amikor bizony nem szabad elvitatnunk „iskoláink fölöttébb szükséges voltát“, meg azt, hogy az anyanyelven szerzett ismeretek biztosítják a legjobb kulcsot ahhoz, hogy a világ kapui kinyílhassanak előttünk.
