Mégiscsak erős a felvidéki magyar sajtó, legalábbis úgy tűnik, hatni tudunk néha arra is, amire kell. Egy hónappal ezelőtt írtunk róla, hogy megalázónak tartjuk A Dalban induló Tóth Gabi névváltoztatását, aki Totova művésznéven jelentkezett a versenyre.
Az énekesnő azzal magyarázta a névváltozást, hogy egy dunaszerdahelyi koncerten Totovaként mutatták be, amit elmesélt barátainak, ezért ők poénből a továbbiakban így hívták őt. Az eszébe sem jutott, hogy ezzel a Felvidéken ekkora lavinát indít el. A dunaszerdahelyi városi hírportálra hivatkozva elsőként írtam meg, hogy sértőnek tartom ezt a változást. Oriskó Norbert kollégám pedig jegyzetben mutatott rá, Tóth Gabi görbe tükröt tartott elénk.
A múlt héten közvetített A Dal című produkcióban, amelyben egyébként Tóth Gabi egy népzenei motívumokat is megszólaltató dalt adott elő, már nem Totovaként énekelt, hanem saját nevén. A közmédia, vagy ő maga tehát belátta: otromba tréfáról van szó.
Azt követően, hogy egy hónappal ezelőtt a cikkem megjelent, egy magyarországi lap szerkesztője keresett, aki elmondta, hogy Gabi ezt nem így gondolta. Abban a pillanatban azon gondolkoztam, tényleg nekem kell-e elmagyaráznom egy anyaországi kollégámnak, hogy a véleményemet újságíróként leírhatom. Aztán rájöttem, hogy felvidéki szemmel ez az ügy teljesen mást jelent, mint egy magyarországi szemével. És félreértés ne essék, ezzel nem lenézni akarom ő(ke)t, csak arra kívánok rámutatni, hogy kisebbségbe szorulva a nemzetiségi ügyeket másként éljük meg.
Nem sokkal ezután találkoztam több kárpát-medencei kollégámmal, említették, olvasták a Totovaról szóló cikkemet. Az –ová ügyet elsősorban a vajdaságiak értették meg, bár náluk nem ragasztják oda minden nőnek a vezetéknevéhez, de ismerik ezt a végződést. A nevek románosítása, szerbesítése, ukránosítása egyikükben sem keltett pozitív érzéseket, így megértették felháborodásunkat, hiszen ők is megélték azt. Cikkünk megjelenése után az ügy szinte saját életet élt. Több hírportál és újság foglalkozott a témával. És úgy tűnik, a média ereje megtette hatását, az énekesnő visszatért korábban használt nevéhez.
Az adás után beszédes címmel jelent meg egy cikk a pestisrácok.hu portálon, Totova nem élte túl a Totova-ügyet. A magyarországi internetes újság a Felvidék.ma-ra hivatkozva boncolgatja az eseményeket. Azt írják: „A Totova művésznév felbukkanásának aztán viszonylag komoly utóélete lett, hiszen a Felvidék.ma után más felvidéki hírportálok is foglalkoztak vele, sőt bojkottra felszólító Facebook-oldal is született. (…) A felháborodás viszont végül megtette a hatását, mert A Dal szombati adásában már nem próbálkozott az új név felfuttatásával, és Tóth Gabiként állt színpadra. Ezzel párhuzamosan a közmédia internetes felületeiről is szőrén-szálán eltűnt Totova. Könnyen lehet, hogy többé nem is találkozunk ezzel a névvel, amely a hozzá kapcsolódott negatív felhajtással egyértelműen többet vitt, mint hozott.”
Az ügynek azért tanulsága is van. Ha elég hangosan követelünk valamit, akkor az megvalósulhat. Nem ártana talán más esetekben is összefognunk.
A másik tanulsága az ügynek, hogy jobban oda kellene figyelnünk a névhasználatra. Jogunk van ugyanis arra, hogy nevünket magyar helyesírás szerint használjuk, ám sokan mégsem tették meg a szükséges lépéseket, hogy hivatalosan is magyarul írhassák a nevüket. Sőt, sokan még a magán e-mail címüket és a Facebook-profiljukat is szlovák helyesírás szerinti írásmóddal nyitják meg. Talán annyira természetessé vált számukra, hogy nem magyar alakban használják a nevüket, hogy eszükbe sem jut azt úgy írni?! Nem ártana tehát jobban felvállalni nevünkön keresztül is, hova tartozunk. Ezután pedig arról sem szabadna elfeledkeznünk, hogy más jogaink is vannak, s azokkal sem ártana élni. Talán akkor otthonosabban éreznénk magunkat a szülőföldünkön. Nem kell nekünk mindig alkalmazkodnunk, hiszen egyenrangúak vagyunk, még akkor is, ha ezt sokan nehezen fogadják el.
