Dagad a botrány a brazil marhahús és hústermékek körül. A Szlovák Állami Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Hatóság ellenőrzései során eddig 82 Brazíliából származó húsmintát vizsgált, amelyből 17-et talált „gyanúsnak”. Úgy látszik, valóban nem volt alaptalan az a mellesleg nem is új feltételezés, hogy a messzi országból rossz minőségű és fogyasztásra alkalmatlan hústermékek érkeznek üzleteink hűtőpultjaira.
Gabriela Matečná mezőgazdasági miniszter szerint Szlovákia az első ország, amely elkezdte a Brazíliából érkező hústermékek ellenőrzését. A hatóság emberei az ország egész területéről gyűjtik a mintákat, amelyeket aztán laboratóriumokban vizsgálnak. A miniszter asszony figyelmezteti a lakosságot, az üzletekben vásárlókat, a közétkeztetésben részt vevőket, valamint az éttermek üzemeltetőit, hogy a helyzet komolyságára való tekintettel, vásárlás közben olvassák el, honnan származik az adott hústermék.
Megelőző intézkedésként pedig leállította a latin-amerikai országból származó hús árusítását. A már említett tizenhét minta közül tíz rossz minőségű csirkemáj volt, öt agyonsózott – vélhetően a szag elnyomásának szándékával –,csirkehúsnak feltüntetett termék, kettő pedig tiltott üzemekből származott, ahol a botrány kitört. Ezeket a termékeket az üzletekből kivonják és megsemmisítik.
Brazília 150 országba szállít hústerméket, elsősorban marhahúst. Kétéves rendőrségi vizsgálat során derült ki, hogy egy csomó illetékes (hivatalnokok, ellenőrök) megvesztegetésével lejárt szavatosságú, szalmonellával fertőzött marha- és csirkehússal árasztotta el a (világ)piacot.
Ennyi a szomorú történet, amihez csak annyit tennék hozzá, pár éve jómagam is „dobtam ki” gyanúsnak tűnő Brazíliából származó fagyasztott csirkemájat, és bizony a sózott (az összetevők közt fel volt tüntetve a só) brazil csirkemell sem a tányérunkon végezte. A csomagolás eltávolítása után a szag volt az, ami nem engedte, hogy a családnak ebből készítsem el az ebédet. Ki tudja, mit mutatott volna ki a laboratóriumi vizsgálat? Azóta a brazil termékek nálunk tiltólistán vannak…
Mi ebből a tanulság? Megint csak ugyanaz, mint már annyiszor, legfőbb ideje, hogy a hazait, sőt a házit együk. A tiszta, rendes körülmények közt nevelt, tápszeren kívül kukoricát is látott csirkehús íze összehasonlíthatatlan a boltban vásároltéval. De még a hazai bolti áru is megbízhatóbb, mint a több tízezer kilométerről érkező.
Ne importáljuk azt, ami idehaza is „megterem”! Inkább támogatni kellene a helyi piacokat, ahol mindenki a maga becsületes házi portékáját kínálhatja. A Felvidék valóságos tejjel-mézzel folyó Kánaán lehetne, kitűnő termőföldjei vannak és szorgos kezekből sincs hiány. A mezőgazdaság és élelmiszeripar családok tízezreinek nyújthatna megélhetést…
Olyan üzletekbe szeretnék végre már járni, ahol hazai, sőt egyenesen regionális, kiváló minőségű élelmiszerek közt válogathatok. Tudom, sokan most rávágják, hogy ez utópia, meg, hogy azt nem lehet megfizetni. Innen üzenem, vannak országok, ahol ez már működik, ahol a tej a szomszédos farmról érkezik egyenesen a megrendelő háza elé. Igaz, nálunk tehetősebb népek lakják, akik viszont már felismerték, hogy egyáltalán nem mindegy, mit eszünk.
