Az olvasás hónapjának alkalmából ismert személyiségeket kértünk fel, osszák meg velünk legfrissebb olvasmányélményeiket. Azt is megkérdeztük tőlük, hogy a környezetükben élő gyerekek mit olvasnak. Ezúttal Baka L. Patrik író, kritikus, a Selye János Egyetem doktorandusza válaszol a kérdéseinkre.
Mit olvasol jelenleg?
A Harry Potter-sorozat nyolcadik darabját, a színházi szövegkönyv formájában megjelent Harry Potter és az elátkozott gyermeket olvasom. Fantasztikus darab, ami nem egyszerűen csak meggyőzően szövi tovább az egyébként is elképesztő sorozatot, hanem fel is eleveníti annak markáns mozzanatait és mintázatait. Mesterien árnyalt karakterek és karakterfejlődés, a korábban – sokszor előítéletesen – sötétnek tételezettek „megmosása”, jelenünk problémáinak beszivárgása (pl. szélsőségek), stb. Kihagyhatatlan mű!
A gyerekeknek milyen olvasnivalót ajánlanál?
A mai gyerekek kezébe a tavalyi évem két markáns olvasmányélményét adnám, Lakatos István Dobozváros és Óraverzum – Tisztítótűz című műveit; mindkettő Év Gyermekkönyve Díjas. Rendkívül olvasmányos, s egyszersmind eseménydús opusok, tele sziporkázó ötletekkel és elképesztő humorral. A szerző ezen felül nem nézi butának a gyerekeket, nem „gügyög” velük, hanem fontos kérdéseket állít művei középpontjába: az eredetiséget, a kreativitást, a vallásosságot, az egymástól való elidegenedést, a családi kapcsolatokat, a betegséget, az idegentől való félelmet, stb. Ráadásul ezek mindegyikét úgy tárgyalja, hogy nem kerüli meg az egyes témákhoz társuló tabukat… noha ez nem azt jelenti, hogy durva lenne; az, ami a gyerekeket naponta körülveszi, sokkal durvább.
Lakatos István világai nagyon kreatívak, a Dobozváros a bütykölés (DIY), a világ szét- és összeszerelése mentén építkezik, a szerző rajzaival tarkítva, az Óraverzum – Tisztítótűz pedig az egyik legmarkánsabb hazai steampunk – vagy magyarosan gőzbetyár – regény, ami a gőz alapú szupertechnológiákat használó társadalmat mutat nekünk, tele fantasztikus masinériákkal; az ilyesmi garantáltan lázba hozza a srácokat. Attól pedig, hogy a művek hősei nem tejes teát és steak-et fogyasztanak, hanem kolbászt, szalonnát és hagymás-zsíros kenyeret, kellemesen otthonos hangulatúakká válnak. A szövegek ezen felül úgy használnak posztmodern megoldásokat, intertextualitást, médiumváltást, a társadalom peremterületére szorítottak hangjának hallatását, önreflexiókat, stb., hogy a gyerekek már annak előtte emlékezetes példákat fognak tudni sorolni ezek mindegyikére, hogy ismernék a fenti fogalmakat.
Lakatos István regényei a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom gyöngyszemei, melyek ha szerves részévé válnának az irodalomoktatásnak, bizton állítom, sok új, ifjú olvasót szereznének. Valahogy úgy, ahogy azt anno velünk tette Rowling!
