Végy egy tetszőleges német Oscar-díjas filmrendezőt, majd képzeld el, amint arról lelkendezik, hogy egyszer majd a magasságos Führerről, a német történelem tragikus hőséről, erről a rendkívül agilis, eszes emberről készít hiánypótló filmalkotást. A szabad világban természetesen ennek már a gondolata is fertelmes bűn: a gyors szívroham a létező legjobb, ami egy ilyen direktorral történhet.
Nem úgy a valójában soha le nem hullott vasfüggöny innenső oldalán, ahol népirtóknak emlékművet állítani – légyen az szobor, emlékmű, vagy éppen egy parlamenti határozat – nemhogy nem szégyen, de büszke, hazafias cselekedet. Vagyis semmi meglepő nincs abban, ha a csehszlovák utódállamok valamelyikében a politikai vagy épp a kulturális élet potentátjai tömeggyilkosokról, emberi életek számolatlan ezreinek megnyomorítóiról lelkendeznek. Ahogy most legutóbb az Oscar-díjas cseh filmrendező, Jiří Menzel tette Edvard Benešsel.
Egy interjúban Benešt a cseh történelem pozitív figurájának nevezte, olyan rendkívül eszes, agilis, mégis tragikus személyiségnek, aki megérdemelné, hogy történelmi filmet forgassanak róla. Akár épp az ő rendezésében. A rendező szerint Beneš Csehszlovákia megalakulásakor – vagyis amikor „kissé meglopta a lengyeleket, kissé a románokat és nagyon a magyarokat” – okosan cselekedett.
Ez a beismerő vallomással felérő megnyilatkozás egyetlen mondatba sűríti a cseh-szlovák államalapítás és nemzettudat lényegét. Lopd meg kissé a lenézett, s nagyon gyűlölt szomszédod, hazudj szemrebbenés nélkül és nagyon kitartóan, majd miután sikerre vitted az évszázad rablását, tagadj le mindent, üldözd a tanúkat, élvezd a gyümölcseit és főleg: légy rá nagyon büszke!
Erre tanítja most a neves filmrendező is azokat, akik odafigyelnek a szavára. Menzel tesz még egy szívességet a cseh történelmi emlékezet mosogatásának, hiszen az „Építő-Elnök” Beneš történetéből „jóindulatúan” kifelejti a második világháború utáni cselekedeteket. Éppenséggel azokat a szigorúan ellenőrzött vonatokat, amelyek a deportált magyarokat szállították ebbe a kedves kis országba.
Attól ugyan egyelőre nem kell tartanunk, hogy Menzel valamelyik magyar kollégája az eszes, agilis, pozitív-tragikus hős Horthyról – aki kissé visszavett a szlovákoktól, kissé a románoktól, kissé a szerbektől – szeretne filmet forgatni. Mindenesetre kíváncsiak lennénk rá, hol érne véget a tiltakozók és elhatárolódók nemzetközi listája…
