Nem találni széles e Föld kerekén olyan embert, aki ne ítélné el a korrupciót. A politika világában pedig kiváló mozgósító és hívó szóvá vált. Politikusaink előszeretettel beszélnek a korrupcióellenes harcról, aminek jegyében korrupcióellenes törvényeket fogadnak el. Most pedig azt látjuk, hogy diákok az utcára vonulva tiltakoznak ezen politikusok ellen.
Az egyszerű ember pedig csak pislog, hogy akkor most mi a fészkes fene az a mammonszerűen kezelt furcsaság, amit mindenki ismer, ami ellen mindenki tiltakozik, sőt harcol ellene, mégis nehéz megfogalmazni? Aztán felháborodásából kibillenti a nővérke hangja a váróteremben, majd megy és becsusszantja a borítékot a doki zsebébe, hogy vegye már előre a gyereket, mert 11-re vissza kell menni a munkába.
Merthogy a korrupció sajnos körbelengi a mindennapjainkat, ott lapul mindenhol: a számlát nem kérő vevőben, az állami dotációk „lepapírozásában”, az orvos, a tanár, a rendőr vagy éppen az ellenőr zsebébe szánt boríték csúsztatásában, a hivatalnok önzetlen útmutatásában, a vonatjegy elbliccelésében és a mindenkori „fél malacban”, ami ügyintézési eljárási eszközzé vált.
Ezek viszont apró lefizetések, s azért működhetnek, mert legitimizálják a magasabb szintű megvalósíthatóságát. Ahol már nem a 2 eurós vonatjegyről, vagy egy orvosi beutalóról van szó, de még csak nem is arról, hogy a rendőr alacsonyabb büntetést szabjon ki a gyorshajtás miatt. Lakókerületek, autópályák alatti földek kisajátításából, vagy éppen túlárazott állami megrendelésekből és gigacégek adómentességéből származó eurómilliókról van szó.
Olyan pénzekről, amelyeket adó formájában fizettek be azok, akik elbliccelik a vonatjegyet, nem kérnek számlát a vállalkozótól, vagy küldenek pár kacsát a tanárnak, hogy jobb jegye legyen a gyereknek. A kör pedig ezzel bezárul…
Amikor pedig páran kiállnak – teli hócipővel – a térre, akkor a busásan meggazdagodott politikusaink nyugodt szívvel nyilatkozhatják, hogy „a korrupciót nem oldjuk meg ilyen tüntetésekkel az utcán. Hasznos lehet, de nem gondolom, hogy az utcának kell eldöntenie, ki mondjon le és ki nem.” (Bugár Béla)
Tessék oszolni, nincs itt semmi látnivaló…
