2006. augusztus 24-én Nyitrán megtámadtak egy magyarul beszélő diáklányt. Vajon ki gondolta volna, hogy 11 év elteltével is bennünk rezonál ez az ominózus és minden kétséget kizáróan magyarellenességből elkövetett gyalázatos tett? Elszenvedője, Malina Hedvig megjárta a poklok poklát. Ám azóta nemcsak az egyetemet végezte el, de családot is alapított. Megpróbál normális életet élni, elhagyva szülőföldjét, Magyarországon.
Magáért beszél, az a bejegyzés, amit a 11. évforduló apropóján Menyhárt József, az MKP elnöke tett közzé közösségi oldalán:
2006 augusztusának 24-ik napján késő este értünk haza a nászútról Évivel: tanszékvezetőm figyelmes törődésének köszönhetően nem kellett másnap megjelennem az államvizsgán.
Így nem voltam ott, amikor az egyik diákunk, Malina Hedvig összeverve, feldagadt, vérző arccal, hátán felirattal betámolygott a tanszékre.
De ott voltam, amikor két héttel később a bizottság előtt vizsgázott: kihúzta a kérdést, s mondta, hogy ha nem gond, készülés nélkül mondaná a feleletet. S mondta. Hibátlanul, tökéletesen.
És ott voltam opponensként, amikor a szakdolgozatát védte. Első gyermekét várva, magabiztosan és felkészülten zárta tanulmányait.
Hedvig tanár lett, és azóta három gyermek édesanyja. Sajnos – személyesen – sosem volt módunk hosszabban beszélgetni.
Pedig elmondtam volna Neki, hogy sokat tanultam Tőle: kitartást, erőt, eleganciát.
Tőle tanultam azt, hogyan kell méltósággal kiállni az igazság mellett.
És azt, hogy hogyan kell a hatalommal szemben védeni a szeretteinket.
És arra is ő tanított – nem középiskolás fokon –, hogy hogyan álljunk helyt: mi, felvidéki magyarok…
…mi, emberként élni próbálók.
Nincs igazságszolgáltatás
Az ügy hosszú évekre szolgáltatott hálás témát a sajtónak, ami nem kímélte a törékeny lányt. De még ennél is rosszabb és elítélendőbb volt az aktuális politika hozzáállása a brutális cselekedethez, amivel bizony külföldön nem szerzett jó pontokat magának.
Egy ideig azt próbálták elhitetni a közvéleménnyel, hogy Hedvig saját magát verte meg, ami ugyebár, abszurdum. Akárcsak az, hogy az eset meg sem történt, az egészet a sértett csak kitalálta, s emiatt még Hedvig ellen emeltek vádat hamis tanúzás ügyében… Sejthető, hogy mindezt csak azért, hogy leplezni próbálják, Szlovákiában igenis vannak fasiszta megnyilvánulások. Pedig azóta már egy ilyen nézeteket valló mozgalom emberei a parlamentbe is bekerültek! ! S az elkövetők megúszták, vígan élik világukat… Annak ellenére, hogy Roman Kvasnica, Hedvig védőügyvédje szerint szervezett akcióról volt szó.
Hogy a szlovák igazságszolgáltatás csigalassú, megbízhatatlan és igazságtalan, annak egyik mintapéldánya a Hedvig-ügy, amely végtelen történetre emlékeztet. Szövevényes, bonyolult, a laikus számára már-már követhetetlen és nem mellesleg rengeteg meghurcoltatással, lelki teherrel és traumával is jár(t) Hedvig számára. (Malina Hedvigről szócikk is van a wikipédián! – a szerk. megjegyzése) A lényeg, hogy az első bírósági tárgyalást csak 2015 szeptemberére tűzte ki a Nyitrai Járásbíróság, de ekkor Hedvig már magyar állampolgár volt, és kérte, hogy ügyét Magyarországon tárgyalják.
A legújabb fejlemény az ügyben, hogy ez év januárjában a budapesti Legfőbb Ügyészség átvette az ügyet, ami a Győri Nyomozó Ügyészséghez kerülve érhet véget, két módon. Vagy leállítják Hedvig ellen a büntető eljárást, vagy pedig az a győri bírósághoz kerül, amelyiknek újra le kell folytatnia a bizonyítási eljárást. Talán mondanunk sem kell, hogy ez utóbbi mennyire nehézkes lenne, tizenegy év távlatából, amikor az emlékezet és bizonyítékok is kopnak.
Csak abban bízhatunk, hogy a magyar igazságszolgáltatásnak jóval kevesebb idő is elég lesz ahhoz, hogy pontot tegyen az ügy végére, mint a szlováknak. Az ottani döntés szerencsére azt is jelentené, hogy Szlovákiában többé már nem foglalkozhatnak vele a hatóságok. Hedvig mindannyiunk szemében hős, mert felvállalta az ügyet és végigvitte. De hol a biztosíték arra, hogy hasonló eset már nem fordulhat elő? És bízhatunk-e a szlovák igazságszolgáltatásban?
