A komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont vendége volt Pajor András atya, a budapesti, Herminamezői Szentlélek Plébánia vezetője (Fotó: Madarász Róbert)

Október harmadikán a komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont vendége volt Pajor András atya, a budapesti Herminamezői Szentlélek Plébánia vezetője, a Keresztény Kulturális Akadémia elnöke.

A jeles vendég a legismertebb és legsokoldalúbb katolikus írók egyike, aki évtizedek óta járja Magyarországot előadásaival, hosszú időn át külső munkatársa volt a Vasárnapi Újság rádióműsornak a Kossuth-adón, és aki otthonosan mozog szinte mindegyik irodalmi műfajban. Pajor András atyát  Madarász Róbert, a Marianum Egyházi Iskolaközpont igazgatója köszöntötte.

Az atya új könyve az Özséb címet viseli, s a maga nemében írói bravúrnak számít, hiszen a pálos rend alapítójáról, Boldog Özsébről szóló regényt még Szentmihályi Szabó Péter kezdte el írni, de az író halála miatt Pajor András fejezte be. Mindez az özvegy, Ilona asszony kérésére történt, és az atya ‒ mint a komáromi bemutatón elmondta ‒ azért vállalta el a szinte megoldhatatlannak tetsző feladatot, mert Szentmihályi Szabó Péter a barátja volt, s ezért tudta, hogy az író fontos feladatának tekintette az egyetlen magyar eredetű szerzetesrend alapítója, Boldog Özséb emlékének megőrzését, a pálosok céljainak megismertetését a felnövekő újabb és újabb nemzedékekkel.

Így született meg a közelmúltban a Szent István Társulat gondozásában napvilágot látott kitűnő regény, melynek szerzője élvezetesen, diák hallgatóságát lebilincselve idézte vissza az alkotómunka részleteit, válaszolva a riporter, Czajlik Boglárka másodikos gimnazista kérdéseire (is).

A szerző és a műve (Fotó: Madarász Róbert)

És most, mellőzve a sikeres könyvbemutató mozzanatait, pillantsunk bele ebbe az új, fiatalnak, idősnek egyaránt ajánlható magyar mű befejező részébe. Idézzük fel azokat a gondolatokat, melyeknek fontosságát mind Szentmihályi Szabó Péter, mind Pajor András atya felismerte, s amelyek a könyv megszületésével mindnyájunk számára elérhetővé váltak, és reményeink szerint elfogadottakká lesznek bonyolult korszakunkban. Tehát: miért is jött létre a pálos rend?

“…Valamit csak mi adhatunk az egyháznak és rajta keresztül a mindenségnek… A miénk az egyetlen rend, ami magyar eredetű. Átörökíti e nép mindenből való talpra állását, ahogy Krisztus Urunk tette a keresztúton, misztikus hajlandóságát együtt megfontolt észjárásával, vezekelni tudását és szenvedélyes örömét… és még valamit. Valamit, ami megfoghatatlan. Ez talán a konokság virtusa. Amivel éppen úgy tudunk lázadni Isten, az egyház és papjaink ellen, ahogy ragaszkodni tudunk az üdvösséghez, hogy végül ez kerekedjék felül bennünk…”