Szabó József, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének tanácsosa, ideiglenes ügyvivője köszöntötte Pozsonyban a nagykövetség épületében a Petőfi Sándor Program felvidéki ösztöndíjasait. Bevezetőjében elmondta: sajnos a felvidéki magyarság körében nagy az asszimiláció, így egyre több a szórványvidék.
Szabó József bízik benne, hogy mielőtt ideérkeztek az ösztöndíjasok, annak a tájegységnek a történelmi helyzete felől is érdeklődtek, ahol a munkájukat kifejtik, így van egy összehasonlítási lehetőségük. Sajnálatos módon, a Felvidéken egyre több a szórvány és már nemcsak az északi területen.
Szabó József köszönti az ösztöndíjasokat (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Mi lehet a megtartó erő?
Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke köszönetet mondott a magyar kormánynak és a nemzetpolitikai államtitkárságnak a programért. Bárdos úgy véli, nagyon jók az ösztöndíjasok és segítséget nyújtanak a Csemadoknak is, annak ellenére, hogy sokuk fogadó szervezete nem a Csemadok, hanem más civilszervezet, de a fiatalok óhatatlanul találkoznak csemadokosokkal is. A rendezvényen a mentorok közül Bárdos Gyula, Görföl Jenő és Fekete Márta vettek részt, mindannyian a Csemadok részéről.
Az ösztöndíjasok a beszélgetésen beszámoltak eddigi tapasztalataikról. Martin Vivien Beregszászról érkezett. Beregszásziként tömbben él, az ungvári egyetemista évei alatt bekapcsolódott a civilszervezetek életébe. Léván ösztöndíjas, úgy véli: kevés a fiatal a városban, a magyarság aránya is nagyon alacsony. Úgy tapasztalja, hogy Kárpátalján kevésbé erős az asszimiláció, ez valószínűleg azért is így van, mert a kárpátaljai magyarság vallásában is különbözik a többségtől. A lévai magyarságot a kitelepítések sújtották, majd a magyarok kitelepítése után az iparosítás utáni odatelepítés, amikor is kizárólag szlovákok települtek a városba.
Szabó József szerint jó, hogy nemcsak az anyaországból érkeztek ösztöndíjasok, így van egy összehasonlítási alap is, és fontos az észrevétel, mely szerint a vallás és a tradíciók megtartó erejének jelentős szerepe van.
Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke is részt vett a találkozón (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Endrődi-Mike Attila Füleken ösztöndíjas, naponta bejár a gimnáziumba, amely közös igazgatás alatt működik a szlovák gimnáziummal. Azt tapasztalja, hogy a magyar iskolások négy nyelvet is elsajátíthatnak a magyarral együtt. A középiskola legnagyobb gondja Endrődi-Mike Attila szerint, hogy nagyon távolról is járnak oda tanulók. Rémísztőnek tartja, hogy nagyon kevés a diák a magyar tanítási nyelvű iskolákban.
Baranyai Kinga Galántán ösztöndíjas, másodízben van kint a programmal, szerinte iskolán kívüli rendezvényekkel meg lehet szólítani a fiatal családokat. A Cseperedő programra és táborokba olyan szülők is elviszik a gyerekeiket, akik nem tudnak magyarul, vagy vegyes házasságból származnak. A Cseperedő és a Ringató program ezért is értékes, mert kialakul egy közösség, így talán jobban ösztönözhető a szülő, hogy a magyar iskolát válassza a gyermekének.
Kevesen járnak a programokra
Bedi Katalin, szintén másodízben van kint a Felvidéken. Pozsonyban tevékenykedik, szerinte a koronázó városban jelen van a nagyvárosi identitás, ennek következtében is megoszlik a magyarság, sok szervezet működik, de ezek megosztják a magyarságot, szinte klubokként működnek. Pozsonyban több ezer magyar ember él, de nagyon kevesen járnak el a programokra. Valószínűleg a munka köti le az idejüket – véli Bedi Katalin.
Murányi Veronika szenci és somorjai ösztöndíjas úgy véli, óriási a különbség a két város között. Szencen kevés magyar él, a programok tehát egy szűkebb réteget szólítanak meg. A Somorja körüli településeken a társadalmi átalakulásokat kutatja, történeteket gyűjt a régi vidékről, amelyből majd egy publikáció készül.
Szabó József elmondta, nagyon elkeserítő tapasztalatai vannak a pozsonyi magyarsággal kapcsolatban. Pozsonypüspökin van közösségi élet, nagyon aktívak, sok programot szerveznek. Ez azt bizonyítja, kell lennie egy közösségi magnak, ugyanis egy közösség önmagától nem szerveződik meg. A magyar intézet is nagyon sok programot szervez – mondta Szabó József, amelyek nemcsak a pozsonyi magyarságnak szólnak, azok egy része kétnyelvű. A pozsonyi magyarság és az elit, akik a szellemiséget hordozzák, hiányosan vesznek részt a programokon. A tanácsos azt is elmondta: januártól új helyen működik majd a kulturális intézet.
A beszélgetésbe mindenki bekapcsolódott (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Gráf Dóra Kassán, a Rovásban ösztöndíjas, programok megszervezésében, lebonyolításában segédkezik. Szervez egy irodalom pályázatot iskolásoknak, az összes felvidéki iskola bevonásával, igyekszik felmérni, hogy a többi kassai magyar szervezetnek miben lehetne a segítségére. Kassán nagyon sok szervezet van, sokszor egyszerre szervezik meg a rendezvényeiket, Gráf Dóra viszont nagy potenciált lát a negyvenes korosztályban, akik szívesen járnak el a rendezvényekre.
Simoncsics Sára nagykürtösi ösztöndíjas fontos feladata az értéktár bővítése. Polgármesterekkel, helytörténészekkel, idősebb emberekkel találkozik, akiknek nagyon sok információjuk van még. Kutató-gyűjtő munkát végez, az eredményeket továbbítja a Művelődési Intézetnek, ahol az adatokat feltöltik az adatbázisba. Segíti a Kürtös szerkesztését és a Csemadok területi választmányának szervező munkájában is részt vesz.
Bodó Renáta Zoborvidéken tevékenykedik, három fontos tevékenységi köre van, a nagycétényi óvodának a tervezése, felépítése, profiljának az alakítása, a szülői közösség kiépítése. A Zoboralján Groh Ilona tartja a Ringatót, aki elmondta: egy statisztikai adat szerint mióta elindult a Ringató program a Felvidéken, háromszor annyi magyar óvodás van. Az élő néptáncmozgalom kiépítése is célja és az alsóbodoki szakközépiskolát is segíti. Zoboralján az idősebbek jobban ragaszkodnak a magyarságukhoz, a fiatal korosztálynál ez sajnos nem vehető észre – véli Bodó Renáta.
Rákos Ágota Rimaszombatban, a Gömör-Kishonti Múzeum Egyesületben segít. Az ösztöndíjas szerint Rimaszombatban jól működik a magyar közösség, sok programmal. Ezért olyan feladatot kellett találnia, ami még hiányzott a városból. Mivel azt tapasztalta, hogy a diákok kévéssé ismerik a város történelmi épületeit, történelmi sétát szervez Rimaszombatban. Annak érdekében, hogy a fiatalok megismerjék városukat, egy vetélkedőt is szervez, testvériskolai kapcsolatot is segít kialakítani.
A kisebbségi lét más életminőséget is jelent – mondta Szabó József a beszélgetés végén, és bízik abban, hogy ezt az ösztöndíjasok is megtapasztalják. Ezért örül neki, hogy nemcsak az anyaországból, hanem a Kárpátaljáról és Székelyföldről is érkeztek fiatalok a Petőfi Sándor Program keretén belül a Felvidékre.
