Fiala Ilona Ólomsúly című kisregénye egy középkorú nő, családanya történetét meséli el, aki egy éjszakai séta során kerül mesés vagyon birtokába.
A krimibe illő kezdés azonban csak ürügy a szerzőnek, hogy a rendszerváltás óta eltelt évtizedekről meséljen nekünk – a feleség, a nő, az anya szemszögéből. Duba Gyula jól írja a fülszövegben, hogy minimalista – realista próza, mert Fiala Ilona minden sallangtól mentesen sorjázza a történeteit – mindannyiunk történeteit. Igen, az írtam, hogy ezek mindannyiunk történetei. Olvasás közben ugyanis gyakran merülhet fel bennünk az érzés, hogy ezek a történetek a mieink is.
Például, mikor 1990 januárjában megnyílt a nyugati határ, és Szlovákiából is megindult a népvándorlás Bécs felé.
Fiala Ilona másik könyve a Néhány szelet címet viseli, és én magamban a közéleti napló műfaj megjelölést aggattam rá. Tudom, nem egészen precíz ez a meghatározás, de a szerző itt se tudja megtagadni, hogy újságíróként kezdte a pályáját – a könyvben gyakran felbukkannak az Új Szó szerkesztőségebeli történetek.
2009 nevezetes év volt /ebben az évben születtek a „napló” bejegyzései/. Az előző évben zajlott le az euróra történő átállás, és az emberek még folyton átszámolták koronára az árakat. Ez volt az az év, amikor a gazdasági válság elérte Szlovákiát is. A kötet lapjain azonban a napi politikára is reflektál, ami kilenc év múltán már történelem.
És igen, szóba kerülnek a bársonyos forradalom eseményei is, ahogy azt a szerző-elbeszélő egy szerkesztőségben – immár egy másik szerkesztőségben – megélte.
Fiala Ilona női érzékenységgel, és az újságíró érdeklődésével, letisztult stílusban mesél mindannyiunk elmúlt évtizedeiről, két női sorson keresztül.
