Selye János születésének 111. évfordulója alkalmából előadásokkal emlékeztek ma Komáromban, a Selye János Egyetemen a huszadik század orvostudományának kiemelkedő alakjára.
A névadójukról elnevezett emléknapon Juhász György rektor mutatta be a visszatérő előadókat, Szabó Sándor orvosprofesszort és Kiss László orvostörténészt. Az egyetem dísztermében számos érdeklődő mellett megjelentek a Műszaki Szakközépiskola, valamint Selye János nevét viselő komáromi gimnázium diákjai és pedagógusai.
Mit illik tudni Selye Jánosról?
A Selye János Egyetem névadója születésének 111. évfordulója alkalmából megrendezésre kerülő Selye János-emléknap első előadója Szabó Sándor, az Irvine-i Kaliforniai Egyetem
orvosprofesszora, Selye János egykori doktorandusza előadásában arról értekezett, mit illik tudni a stresszelmélet atyjáról.
Szabó Sándor, orvosprofesszor (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
„Pálinkás jó reggelt“ kívánva idézte fel szigorú tanárát, akivel doktoranduszi évei alatt szoros kapcsolatban állt a montreali egyetemen. Felidézte, Selye János már 1936 nyarán publikált a Nature című folyóiratban a distresszről, hozzátéve, ilyen nonspecifikus szindrómáról Selyét megelőzően még senki nem írt. A distressz és eustressz (a kellemetlenül fájdalmas és kellemesen izgalmas stresszorok) felfedezőjéről elmondta, érdemei megkérdőjelezhetetlenek a szteroidok kutatása terén is, hiszen elnevezésük és felosztásuk is Selye János nevéhez fűződik.
Felhívta hallgatósága figyelmét arra is, hogy a stresszkutatásain túl a kísérleti orvostudomány számos más területén is tett jelentős felfedezéseket. Többek között leírt és karakterizált különböző plurikauzális, azaz a sokk által keletkezett, előidézett betegségeket.
Hangsúlyozta, Selye állatkísérletei során rájött, hogy nemcsak a stressznek, hanem sok más betegségnek is több oka lehet. Munkásságáról szólva emlékeztetett, hogy az állatkísérletei kitűnően modellezték az emberi betegségeket.
A vajdasági Adán született, ma már az Amerikai Egyesült Államokban élő Szabó Sándor a munka megszállottjaként, tudósképző, szigorú tanítóként jellemezte mesterét, aki napi 12 órában dolgozott és ezt elvárta tanítványaitól is. A több alkalommal is Nobel-díjra jelölt Selye János sosem kapta meg a kitüntetést, ám Szabó Sándor szerint 1950-es jelölésekor volt Selye a legközelebb a díj elnyeréséhez, helyette egy gyakorló orvos kapta azt meg. Szabó Sándor szórakoztató előadása alatt több világhírű zeneszerző – Mozart, Sosztakovics, Hacsaturján – munkásságán keresztül bizonyította, a distressz hatása alatt is lehet kreatív, maradandó műveket alkotni.
Kiss László docens, orvostörténész (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Selye János felvidéki gyökereiről és komáromi éveiről
Kiss László, a pozsonyi Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Munka Főiskola tanára, orvostörténész Selye János szlovákiai kötődéseiről tartott előadást. Mint mondta, Selye életéről, származásáról a mai napig nem jelent meg részletes munka. Mivel maga Selye János is rendkívül szűkszavúan vallott saját életéről, orvos felmenőiről, valamint Komáromban töltött gyermekkoráról, ezért a téma további kutatásokat igényel.
Előadásában a Selye orvosdinasztiával kapcsolatos legújabb kutatási eredményeiről számolt be: Selye saját bevallása szerint egy orvosdinasztia negyedik tagja. Kiss László ismertette, Selye János osztrák anyától és magyar apától született 1907. január 26-án Bécsben. Ismert katonaorvos édesapja Selye Hugó, aki a Vág-völgyéből, Trencsén megye Pruszka településéről származott. 1907-ben költöztek Komáromba, ahol édesapja a mai Határőr utcában virágzó magánsebészeti klinikát működtetett. Kiss László kutatásai alapján Selye János izraelita család sarja, nagyapja feltehetőleg Schlesinger Samu, szintén sebészorvos.
Véleménye szerint a Schlesinger-Selye névváltoztatásra az 1890-es években kerülhetett sor, hiszen Selye édesapja a pesti egyetemre már ezen a néven iratkozott be. Az orvos dédapa személye egyelőre még nem ismert ‒ folytatta Kiss László, aki rámutatott a Selye család szlovákiai gyökereire, a gyermekkori környezetéhez fűződő kapcsolatokra.
Selye János a komáromi bencés gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, saját bevallása szerint gyenge tanuló volt, akit a „könyvszagú tudomány nem lelkesített“.
A tantárgyakat üres elméleteknek tartotta, és valamennyi tárgy közül a biológiát kedvelte legkevésbé. Visszaemlékezéseiben viszont megemlíti, hogy tanárai intenzív magyar hazafisága erősen hatott rá. Emellett kedves emlékeket őrzött filozófiatanáráról, a bencés pap Bognár Cecilről, akivel 1966-ig levelezett. Selye János „Az álomtól a felfedezésig” című könyvéből idézve Kiss László kitért arra is, a következő tantárgy, amelyet érdekes indíttatásból Selye kedvelt, a testnevelés volt. „Tornában azért tűntem ki, mert hájas, elpuhult testű fickónak indultam, és nem tudtam elviselni a csúfolódást, amelyben emiatt részem volt. Elhatároztam, móresre tanítom nyomorúságos petyhüdt testemet“ – idézte sorait Kiss, aki előadását azzal fejezte be, hogy Selye János magyar, felvidéki kapcsolatairól még nagyon sok a kutatnivaló.
Juhász György, a Selye János Egyetem rektora emlékeztetett, Komáromban két oktatási intézmény is viseli Selye János nevét, majd a stresszelmélet atyjától vett idézettel búcsúzott: „Minden embernek szüksége van valamilyen célra az életben, amit tiszteletben tart és büszke, hogy dolgozik érte, mert csak úgy maradhat egészséges“.
Juhász György a Selye János Egyetem rektora (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
