Azt mondta a lengyel kormányfő, hogy a készülő lengyel törvény értelmében a történelem hamisítása, ha valaki a „lengyel haláltáborok” kifejezését használja. Izrael ezzel kapcsolatban azt állítja, hogy ez a holocoust és benne a lengyelek részvételének a tagadásához vezethet.
Csakhogy a lengyelek szerint a kifejezés azért sértő és igaztalan, mivel a haláltáborokat nem a lengyelek, hanem a náci németek hozták létre – többek között – lengyel területen.
Szójáték?
Nos, az ilyen kifejezés valóban félreértésre adhat okot. Ha úgy akarjuk, „nyelvi problémának” is nevezhetjük ezt. Ha csak ennyi volna, legyinthetnénk rá, de nem olyan egyszerű ez: következményei is vannak. Mert a szavaknak értelmük van, ezért értelmüknek megfelelően kell használni, nem lehet önkényesen más jelentést belemagyarázni, átértelmezni.
Ha például azt mondom, hogy orosz katona, az azt jelenti, hogy az illető katona orosz nemzetiségű, függetlenül attól, a spanyol polgárháborúban harcolt-e, vagy Szuvorov hadseregében Napóleon ellen. Csakúgy, ha lengyel haláltábort említek, az azt jelenti, hogy az a haláltábor lengyel, a lengyelek hozták létre, lengyelek vezették és lengyelek gyilkoltak ott.
Az igazság viszont az, hogy Auschwitzot és a többi haláltábort ugyan Lengyelország területén (is) hozták létre, de a náci hadsereg által elfoglalt területen a náci vezetés parancsára.
Az is igaz, hogy abban az időben nem volt ország, ahol a náciknak ne lett volna kollaboránsuk, de nem ez a döntő. A döntő az, hogy ezeket a haláltáborokat a nácik hozták létre, s a nácik gyilkoltak ott. A nácik. Többségük német volt, igen, de ez nem zárja ki más nemzetiségűek részvételét, ezért nem nevezhetők e táborok egyszerűen német haláltáboroknak sem.
Egy Bach is német volt, vagy II. Frigyes, de akár Willy Brandt is, de nekik mi közük ehhez? Vagyis korrektül különbséget kell tenni a nácik és a németek között. Nyelvi szempontból tehát az volna a helyes, ha náci haláltáborokról beszélnénk, csakúgy, mint a Gulag sem volt orosz, hanem szovjet.
A náci ugyanis nem nemzetiséget jelent, hanem egy ideológia követőjét.
Sajnos túl gyakran hanyagul, pongyolán használjuk a nyelvet, közömbösen odavetünk valamit, amit – pars pro toto – rövidnek és jellemzőnek tartunk, nem törődve a nyelvi eszközök pontos értelmével, s nem törődve azzal, hogy mondandónk ennek következtében nem fedi a valóságot.
Hasonló hanyagság tapasztalható az ilyen nyelvhasználatban a „szlovák” jelzővel kapcsolatban is. A szlovák sajtóban gyakori (és nem csak ott), hogy minden és mindenki ami, aki a mai Szlovákia területéről származik, azt szlováknak nevezik ki. De ne keverjük össze a születés földrajzi helyét, illetve az állampolgárságot a nemzetiséggel. Ha ezt szóvá tesszük, azt mondják (jobb esetben), hogy persze, persze, hiszen tudod, hogyan értem, végül Szlovákiában vagyunk, nemde.
A magyar Oscarra nevezett film főszereplőjével, Borbély Alexandrával is ezt tették (lásd SME, 2018. január 23-én a Kúsok Oscara môže byť aj slovenský – tehát: Az Oscar egy darabkája szlovák is lehet című cikket). Ott egy szlovák származású színésznőt említenek. Még jó, hogy nem ovázták le – talán csak tévedésből.
Sovén jellegű bonyodalmak
Tudtommal Borbély Alexandra nem szlovák, hanem szlovákiai születésű. Érthető a különbség? Úgy lett volna korrekt, ha azt írják róla, hogy szlovákiai eredetű, vagy hogy Szlovákiából származik – több lehetőség is volna a precíz megfogalmazásra. Hány magyar sportolót neveztek ki szlováknak csak azért, mert (Cseh)Szlovákiában született, sportolt, s így (cseh)szlovák színekben állt rajthoz?
Azon túl, hogy szívesen szlovákosítanak ezt-azt, hanyagul használják a nyelvet – ez egyébként nem kizárólag a szlovák újságírókra (főleg pedig politikusokra) jellemző (s ebben a magyarok sem képeznek kivételt). Ha annyira oda vagyok a nemzetemért, vehetnék annyi fáradtságot, hogy a nemzet nagy kincsét, a nyelvet, helyesen használom.
Tényleg elintézhetnénk ezt egy kézlegyintéssel: a szerencsétlen nem bírja rendesen a nyelvet. De ugye tudjuk, mi van, ha ezt fordítva teszik, ha tehát például magyarnak nevezik ki azt, ami szlovák, vagy ha akár csak visszaperelnék azt, amit önkényesen szlováknak mondtak (a névsor elég hosszú). Elintézhetnénk a problémát kézlegyintéssel, igen, ha nem volna ennek más dimenziója is, más következménye.
Az történt ugyanis, hogy félretájékoztattak, hamis hangulatot teremtettek, nemzeti türelmetlenséget követtek el, magyarán: gyűlöletet keltettek – lehet találgatni, vajon tényleg csak primitív műveletlenségből (mert a nyelv hiányos ismerete az), vagy készakarva.
Pontosan fogalmazva tehát lengyel haláltábor nincs, nem is volt. Lengyelországi volt – amennyiben a földrajzi elhelyezést akarjuk megállapítani. Bár pontosabb volna a „náci haláltábor” kifejezés.
A pontatlan nyelvhasználat sovén jellegű bonyodalmakat okozhat, teljesen fölöslegesen, csak azért, mert az illetékesek képtelenek pontosan, precízen kifejezni magukat. Márpedig minden nyelv megérdemli, hogy szabályosan, értelmesen, pontosan használják. Észre lehetne venni tehát azt is, hogy sok olyan szlovák állampolgár van, aki nem szlovák nemzetiségű. És még jobb volna, ha ezt tiszteletben is tartanák.
