Magyarországon Mária Terézia tette állami üggyé a közoktatást. Az 1777-ben kiadott Ratio Educationis című rendeletével az egész oktatásügyet (az elemi iskolától az egyetemig terjedően) államilag rendezte.
Természetesen Mária Terézia előtt is voltak iskolák, de azokat az egyház saját érdekeinek megfelelően működtette. Az iskola feladata évszázadokon át a tudás átadása volt, a diákok életre való felkészítése.
A 21. század küszöbén viszont annak vagyunk tanúi, hogy az iskola elveszítette kizárólagosságát. A tanár már nem az egyetlen információforrás a diákok számára. Ebben a digitalizált világban a diáknak számos lehetősége van az információ megszerzésére: Wikipédia, You Tube, Facebook, Twitter és egyéb források igénybevételével. Az iskolában ezért a hangsúlyt az információk kezelésére kell helyezni. Arra kell megtanítani a diákokat, hogy a megszerzett információkat hogyan ellenőrizzék, miként hasznosítsák.
Ha az iskola képes lesz áttörést hozni abban, hogy nemcsak tudást, hanem kultúrát közvetít, személyiséget formál, akkor a fiatalok szélesebb köre értelmesebben, hatékonyabban fog élni az információs társadalom nyújtotta lehetőségekkel. Ehhez viszont új módszerekre, de elsősorban szemléletváltásra lesz szükség.
A digitális forradalom vívmányait szervesen be kell építeni a tanítási/tanulási folyamatba, mert ezek állnak a diákokhoz a legközelebb. Radó Péter oktatáskutató ezzel kapcsolatban jegyezte meg, hogy a fiatalok információszerzése és kommunikációja szinte teljes mértékben áthelyeződött az online térbe, miközben a legtöbb iskola még ma is offline működik.
Ezt a feszültséget mindenképpen fel kell oldani, különben az iskola térvesztése csak növekedni fog.
