Hát, csak megcsinálta. El kell ismerni, szép teljesítmény. Bugár Béla a szlovák politikai élet első és valószínűleg sokáig egyetlen olyan alakja, aki leghosszabb ideje, konkrétan az újkori Szlovákia kezdeteitől, tehát az 1990-es első szabad választásoktól hivatalában van.
Huszonnyolc év azért nem kis teljesítmény, ezt mindenkinek, ellenfeleinek is el kell ismerni. (Mi már akkor is csettintettük és meghajoltunk politikai képességei előtt, amikor egy Érsek Árpiból minisztert csinált. Egy mezőgazdasági szövetkezeti elnök szintű fazont a legmagasabb polcra emelni csak a legszakavatottabb varázslók tudtak eddig.)
A nyugdíjat is az utolsó 20 ledolgozott évből számítják ki. Bélánál ez nem lesz gond, hiszen 28 éven át folyósított 3-5 ezer eurós fizetésből csinos apanázs fog kijönni. Persze, ahogy a fizetése, úgy a nyugdíja is csak mellékes apró, amolyan zsebpénzféle lesz. A főbb bevételek már szépen be vannak tárazva; kastélyok, nyugdíjas otthonok, autópályák alatti telkekből származó jövedelmek, és még ki tudja mi egyéb. Nyilván akadnak Kajmán-szigeteki bankszámlák is, akarom mondani Maldív-szigeteki…
A végjátékra ketten maradtak
De nem úgy, ahogy Hamvas Bélánál („Végül is ketten maradnak. Isten és a bor”), inkább mint egy pókerjátszma heads upjánál. Bugár és Fico. Mindenki más később szállt be a játszmába, legtöbbjük már rég ki is esett, sőt a nevük is a feledés homályába veszett, ők viszont végigcsinálták. És Bélánk még ezt a meccset is megnyerte, végül csak a partvonalra szorította Robo barátját is. Akár egy hegylakó, csak egy maradhat.
De most nagyon úgy tűnik, hogy ezzel számára is vége a menetnek és a végállomáshoz ért.
Végre nyugodtan kiélvezheti felelősség- és stresszmentesen azt a csinos kis összeharácsolt vagyont, amelyre szert tett az „utazóközönség” birkaságának köszönhetően 28 esztendő alatt. József Attila csak húsz esztendő hatalmat akart eladni, Béla ennyivel nem elégedett meg, kimaxolta, amit ki lehetett. Váljék becsületére (ja, arra mondjuk nem).
Kegyvesztett lett
A sokáig mindenki kedvenc karaktere (aki ugyebár tudjuk, hogy dönt), a szlovák média ezüsttálcán körbehordozott üdvöskéje végül csak kegyvesztett lett. Imázsát az MKP-s időknek köszönheti, de igazán akkor vált a szlovákok kedvencévé, amikor az etnikai jellegű politizálást elvetette és sokkal inkább a szlovák érdekeknek kezdett megfelelni. Emiatt úgy tűnt, egy olyan védőpajzs épült köré, mely nimbuszként tartja a piedesztálon és bármitől megvédi.
Amikor első árulására sor került, amikor párttársait, pártját, az MKP-t árulta el, akkor nagyon sokan nem értették e billogot. Ki is kérte büszkén magának, azzal a lendülettel pedig szépen elárulta a felvidéki magyarokat is, és még csak észre sem vették sokan. Mindenkor, minden helyzetre kiváló kifogásnak bizonyult a magyar érdekek érvényesítésének elmulasztása kapcsán, hogy jelenleg nincs rá politikai akarat. Az emberek meg csak néztek, és nem értették.
Választóit is könnyűszerrel elárulja
2016-ban aztán sokkolta az országot, hogy képes akár nem csak saját pártját és társait, de a jobboldalt, sőt választóit is könnyűszerrel elárulni és jó alaposan átverni. A fokozatosan ehhez szoktatott választói torkán pedig még ezt is megpróbálta lenyomni, akár csak a korábbi nagy haver médiáén. Egyre kevesebben bár, de voltak, akik még ezt is benyelték.
A mostani kormányválság viszont végleg rámutatott arra, hogy karakterének döntését mindig az adott érdekhez képes igazítani. Röpke két hét alatt kétszer (legalább, bár volt az több is) vetemedett újabb és újabb árulásra. Ezúttal olyan szinten, hogy saját párttársai sem értették, hogy most akkor mi van, és zavarodottságukban azt sem tudták, hogy éppen mi a központi narratíva, mit kell éppen védeni…
Hatalomhoz való görcsös ragaszkodás
Pénteken pedig kiderült, hogy a Maldív-szigetekre sokkal inkább Kočner és a koalíció megóvásának stratégiája vitte, mint a 35. házassági évfordulója. Bár lehet, nem így tervezte, de ez a házasság valószínűleg fontosabb. Ez valami olyasmi lehet, mint a fekete mágia vagy a maffia, amibe, ha egyszer beszáll valaki, utána már nem lehet kiszállni.
Pedig a hétfői Országos Tanácsukon még őszintén el is lehetett hinni, hogy tényleg menekülő útvonal felé veszi az irányt, és menti a menthetőt. Azzal a huszárvágással egyébként hihetetlen módon – persze némi arcvesztéssel – egyből ismét szalonképessé tudta magát tenni a demokratikus, polgári oldal számára, még így a sokadik becsapás után is.
Az ezt követő ismételt pálfordulással a sok botránytól hemzsegő hatalomhoz való görcsös ragaszkodással viszont már átlépte a Rubicont.
Nyilván ő sem így tervezte, és az előrehozott választások lehetőségével még valóban megpróbálta magát átmenteni, de arra számára már nem volt út. A „barátai” feltehetően nem hagytak számára más lehetőséget. Ennél a pontnál ugyanis már nincs kiszállási lehetőség, belátta, most már végig kell csinálnia, aztán csendben leoltani a villanyt. Lehet csodálkozni, de aki korpa közé keveredik…
Azzal pedig végképp összeomlott számára a kártyavár, hogy kiderült, a Kuciak-gyilkossággal összefüggésbe hozott Kočnerrel (aki decemberben nyíltan megfenyegette Ján Kuciakot) is összefutott egy Maldív-szigeteki étteremben. Nos, így már nem csak bizniszkoalícós társain keresztül, áttételesen került kapcsolatba a Kuciak-üggyel, de Kočner által közelebbi, közvetlen szál is került a képbe.
Sokféleképpen lehet hülyének nézni az embereket. Bugár ezt sokszor meg is tette, azért maradhatott 28 évig a politikában. Hogy a válság közepén nyaralni megy, már eleve abszurd, de hogy ott éppen azzal a smeres, Gorilla-aktás oligarchával találkozik össze, akit kapcsolatba hoztak a botrány- és válságindító gyilkossággal, azt senkivel se akarja elhitetni, hogy puszta véletlen. Apropó, amúgy honnan ismerik egymást?
Itt óriási buliról lehet szó, még el kell tüntetni a bizonyítékokat
Ne legyenek illúzióink, ha ennyi arcvesztés, kamuzás, maszatolás történik és még olyan emberáldozatokat is képesek hozni, mint Fico, Kaliňák, vagy Béla totális hülyének tettetése, azért, hogy megvédjék a koalíciójukat, akkor itt óriási buliról lehet szó. Nem holmi eurómilliókról, de milliárdokról, ki tudja, hány számjegyűekről.
Minden bizonnyal ezzel mindannyian befejezik politikai pályafutásukat, de nyilván kell még egy bizonyos idő, mondjuk a ciklus végéig hátralévő két év, hogy el tudják varrni a szálakat és el tudják tüntetni a bizonyítékokat.
A következő választások eredményeit pedig már valahol a Maldív-szigeteken fogják várni…
A viszont nem látásra!
