Különleges élményben, különleges estében, különleges előadásban volt részük azoknak, akik április 20-án, pénteken este a Csemadok pozsonyi székházának Rákosi Ernő termében beültek a széksorokba. Jakubecz László előadására szólt a meghívó, aki Cseh Tamás-Bereményi Géza-Soóky László: Azonos esőben való létezés című pódiumjátékát adta elő a közönségnek.
„Az Azonos esőben való létezés című pódiumjátékot Cseh Tamás dalai és személyisége ihlette, s bár Cseh Tamás meghatározó egyénisége volt a rendszerváltás előtti és utáni évtizednek, nem az előadónak, a zenésznek akartunk szobrot faragni, hanem dalai segítségével elcsípni és megmutatni azt az életérzést, amely a közép-európai ember számára olyan ismerős. Azt a magányos közösségi bolyongást, sodródást, tevékeny tétlenséget-tétlen cselekvést, amely a szabadságát vesztett generáció sajátja” – olvashattuk az előadás műsorlapján.
És pontosan ennek volt tanúja a közönség az első pillanattól, amikor a terembe szinte berobbant egy hanyagul viselt kabátban, gitártokkal, kis aktatáskával Jakubecz László, odaállt a színpad egyetlen díszlete, asztalnak vagy állványnak nevezhető vasszerkezete mögé, amely akár jelképezhette a kor sivárságát, puritánságát is, és elkezdte előadását, amelynek minden mozzanata lekötötte a széksorokban ülőket. Pedig nem könnyű a produkció, nem éppen üdítő a mondanivaló, benne vannak a 20. századi történelem vérzivataros időszakai, felbukkannak benne társadalmunk visszásságai, megjelennek ismert, visszataszító embertípusok, lelki vívódások, együtt van a humor, az akasztófahumor, a fanyar humor és a dráma. S az egész előadást átszövi a líraiság, Soóky László versei mellett ráismertünk a magyar irodalom gyöngyszemeire, lelket simogató verssoraira is. Különösen megindító volt Jakubecz László vallomásszerű előadásmódja, így lett egészen hiteles a produkció alapvető témája, az emberi útkeresés, a vívódás, az emlékfoszlányok felidézése, csalódás barátságokban, lelkesedés egy-egy örömteli élmény kapcsán.
Nem könnyű egyszemélyes színházi pódiumjátékkal lekötni a nézők figyelmét, ráadásul kevés kellékkel, mondhatjuk semmi díszlettel, egyetlen gitár “társaságában”, de ezzel az előadással sikerült. Az előadó remekül bevonta a közönséget műsorába, szinte személyes találkozássá nemesítette az előadást egy-egy összekacsintással, és még oda is ült a nézők közé, mintegy játékostárssá avatva a nézősereget. Ez az emberközeliség még mélyebb színházi élményt adott mindannyiunknak.
Bár Cseh Tamás dalai inkább az idősebb nemzedék életérzéseit közvetítik, de szemmel láthatóan a publikum soraiban ülő fiatalok is értették a mondanivalót, ráéreztek jelrendszerére, ez igazolja, hogy Cseh Tamás dalai örök érvényűek és kiváló alkotótársa lett ebben Bereményi Géza, Soóky László és nemkülönben az előadó Jakubecz László, akiknek köszönhetően ez a remek előadás létrejött.
Az alkotás dramaturgja Varga Emese, a produkció pedig a Dialóg civil szervezet negyedik darabja, amely érdeklődésre tarthat számot a fiatalok és a felnőttek körében egyaránt. Igaz, nem egy szokványos színpadi darab, érteni kell a jelrendszereit, rendelkezni kell történelmi ismeretekkel, rá kell érezni finom jelzéseire, utalásaira, de éppen ez teszi egyedivé, egyedülállóvá.
