A Felvidék ama kis csücskében, Párkány környékén szorgalmas és becsületes népek élnek, de igen kevés az olyan ember, aki hosszú évtizedeken keresztül mindenütt ott van, ahol szükség van rá.
Berényiné Énok Kornélia ennek a térségnek a legnagyobb községében, a 2000 lakosú Szőgyénben született, oly korban, amikor a megtépázott felvidéki magyarság egy sorstragédia után sikeresen talpra állt, az ő szüleivel együtt.
Az alapiskoláit szülőfalujában végezte, ahol bizonyára igen jó pedagógusok készítették fel az életre. Érettségivel végződő tanulmányait az Ipolysági Mezőgazdasági Szakközépiskolában folytatta. 1973-tól 1990-ig a helyi szövetkezetben könyvelőként, agronómusként dolgozott, ám 1990-ben találta meg igazán önmagát, amikor az akkori önkormányzat a helyi kulturális élet szervezésével bízta meg.
Bizonyára már pici korától benne szunnyadó humán érdeklődése ekkor új irányt vett. Magára talált, a könyvtári, szervezői munka teljes kibontakozási lehetőséget nyújtott számára. Ezzel a tevékenységének legtermékenyebb időszak vette kezdetét, amely hihetetlen munkabírásának köszönhetően ma is tart.
Szinte lehetetlen felsorolni, hogy a falu életében mennyi szellemi érték megalapozója, éltetője volt a múltban és ma is. Az ő szorgalma által is sokasodtak a falu kulturális életének egyre ismertebb eseményei, mint az emléktáblák, szobrok avatási ünnepségei, színvonalas és emlékezetes programok. Az általa szervezett alkotótáborok, a Tata testvérvárossal közös rendezvények, a Csemadok járási ünnepségeinek helyi szervezése, a nemzetközi képzőművészeti tábor, találkozók, fesztiválok, mind az ő nevéhez fűződnek. S így vált Berényi Kornélia neve ismertté nem csak a régióban, de a határokon túl is.
Tata testvértelepülés önkormányzata, értékelve a munkáját, amely élővé tette a két település kulturális kapcsolatát, 2002-ben Tata tiszteletbeli polgárává avatta Nellikét. S azóta is egyre intenzívebb, szorosabb a kapcsolata a város kulturális intézményeivel: tagja lett a Tatai Versbarátok Körének, akikkel az Arany János-emlékév kapcsán szerepeltek a Vajdaságban, legutóbb pedig a Nyitra Megyei Művelődési Központban, a zoboralji magyar diákok körében.
Pogány Erzsébet jóvoltából 1998-ben a magyar szabadságharc 150. évfordulójára Szőgyénben, a felvidéki tavaszi hadjárat központjában Görgei Artúr-mellszobrot avattak, amely ünnepség szervezésében is oroszlánrésze volt Nellikének. Immár huszadik éve szervezi ezt a programot.
Szervezőmunkája mellett állandó szereplője volt csaknem minden helyi, regionális rendezvénynek, mert köztudott róla, hogy az irodalom, a vers szerelmese, s napjainkban is mély átéléssel, értelmezéssel tolmácsolja a nemzete, hite, közössége iránti érzelmeit. Szívünkben, emlékeinkben előadásával hagy nyomot megannyiszor. Mert versszerető emberként Kornélia is vallja Reményik Sándorral: „Ó elszakadt már sok reményem szála, / De egy reményem szála nem szakad: / Kibékíteni egy-egy költeményben / Egy pillanatra a világokat.
Életművében külön említést érdemel a szlovákiai magyar cserkészet soraiban végzett áldozatos munkája. Országos viszonylatban neve itt vált igazán ismertté, hiszen térségünkben az általa létrehozott többszintű cserkészcsapat az ország legjobbjai közé tartozott és tartozik ma is. Ezt az erkölcsi, humánus, Istent áldó és dicsérő, mélyen vallási cselekedetét és eredményeit leginkább a gyerekeknek tudta átadni.
Már 1991-ben megszervezte a helyi cserkészcsapatot, s amikor 1993-ban a 32. sz. Szent Mihály cserkészcsapat ünnepélyes fogadalomtételére került sor, az országos tanács tagjává választották. Segédtiszti képesítése után, mint az Érsekújvári Körzeti Cserkésztanács titkára szervezte a déli régió, s az egész járás cserkészeinek táborát, a helyi csapatok megalakulását, majd 2003-ban megszerezte a cserkésztiszti képesítést.
2005-ben a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetségben, az Érsekújvári Körzeti Cserkésztanácsban és a csapatban kifejtett munkájáért az országos vezetés a „Beszédes Lajos Érdemes Vezető“ érdemérem ezüst fokozatát adományozta Nellikének. Általa mintegy ezer kis- és nagydiák ismerte meg a cserkészek emberformáló életét.
Napjainkban is minden évben a karácsony előtti napokban végigjárja cserkészeivel a járás templomait, hogy szeretetével, és a betlehemi láng átadásával melegítse az emberek szívét.
Mint tevékenységének nem teljes fenti felsorolásból kitűnik, mindenütt ott van, ahol szükség van rá. Ő az, akit közelről és távolról keresnek, megtalálnak, megbíznak, megkérnek egy-egy szívességre, szereplésre, szervezésre. S ő nem ismeri azt a szót, hogy nem tudom, nincs időm.
A felvidéki magyarságnak olyan hétköznapi szürke mecénása ő, aki nélkül nem biztos, hogy községében lenne magyarságunkat erősítő közösség, mert ott volt mindenütt, amikor alapítani kellett az Együttélés Politikai Mozgalmat, majd az MKP-t, a cserkészcsapatot. Nem tétlenkedett, amikor éltetni kellett a Csemadokot, vagy kulturális csoportokat kellett létrehozni, mint az Iglice Néptáncegyüttes, vagy a Miért irodalmi kisszínpad, a Csiribiri játszóház, a tájház és múzeum, a Szőgyén Öröksége Polgári Társulás, vagy a trianoni megemlékezések szervezése, a magyar igazolványok készítése a Szövetség a Közös Célokért megbízásából.
Mert megbíznak benne: az önkormányzat, az egyház, az iskola és a helyi közösségek, valamennyi mindenkori vezető. S ezt a bizalmat nemcsak a cselekedeteivel érdemelte ki, hanem példaértékű emberi magatartásával, melyet ha lehetne, tanítani kellene a mai gyerekeknek is. Mert jelmondata: hit és hűség Istenhez, szülőföldhöz, hazához, melyhez ő annyit tesz hozzá: embertársaim, közösségem és magyarságom kötelez.
S én, aki sok szép élményt megéltem vele, mindezt azzal egészíteném ki, hogy a végtelen szerénység és alázat, amely őt a ma emberének példaképévé teszi, mindannyiunk, magyarságunk éltetésére. Mélyen vallásos ember, akinek az emberek iránti szeretete minden cselekedetében megnyilvánul.
Az eddig kapott kitüntetései mellé, amelyekről már szóltam, továbbiak társultak: 2012-ben Tata város díszpolgára lett, 2012-ben pedig a Magyar Örökség Díjban részesült.
Berényi Kornélia két gyermeket nevelt, 2003 óta özvegyen él, büszke nagymama, három unokájának adja át szeretetét, hitvallását, intelmeit, melyekkel teljes életet élt családjával és a közösségben.
Szerénységét ismerve Teréz anya gondolatai jutnak eszembe: „Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.”
Berényi Kornéliánál a Szlovákiai Civil Becsületrend méltó helyre került.
