A tavaszi hadjárat időpontja és legfontosabb útvonala ‒ Nagysalló 1849. április 19. és Komárom 1849. május 21. ‒ és a javaslat, hogy ezen az útvonalon megemlékezést szervezzünk, éppen 20 évvel ezelőtt, az 1848-49-es szabadságharc 150. évfordulóján vált esedékessé.
A főszervező a Magyarok Világszövetsége volt, bár ezt nem szívesen emlegetem, mert hozzá kell tennem minden alkalommal, hogy ez a Magyarok Világszövetségének egészséges időszaka volt. Néhai Szobi Kálmán és Szobi Eszter ekkor indította el a felvidéki babaruhába öltöztetett családok gyűjteményét. Közben az eltelt 20 év alatt már otthont is kaptak Kerekesék megörökölt családi házában.
De térjünk vissza a polgármesteri találkozóhoz, ahol a Nagysalló és Komárom közötti területről nem csak azok a polgármesterek jöttek össze, akik a tavaszi emlékhadjárat ügyében érintettek voltak. Az egyeztetők között ott ült Szőgyén polgármestere, Nágel Dezső, aki végül egyik motorja lett az ünnepségnek. Itt találkoztam Berényi Kornéliával, aki szerencsémre azóta is munkatársam és a civilek közül valóban becsületdíjat érdemel.
Berényi Nellikét Nágel Dezső akkori polgármester jobbkezeként ismertem meg és elsősorban Dániel Erzsikének és a polgármestereknek köszönhetjük, hogy ez a ragyogó civil program megvalósult.
1998-ban a szabadságharc kerek évfordulójára emlékeztünk és egy évünk volt a tavaszi hadjárat ugyancsak kerek évfordulójának megünnepléséig. Volt azért időnk egy főpróbára is a szabadságharc 150. évfordulójának évében.
Dolgunkat nehezítette, hogy Párkányban éppen népszámlálást szerveztek mečiari hangulatban és körülmények között. Ez abba az irányba billentett bennünket, hogy semmiképpen se csatát játsszunk el az isaszegi vagy más neves magyarországi csaták mintájára, hanem több józan polgármester javaslatára végül úgy döntöttünk, hogy a szabadságharcra emlékeztető Vörössipkások, Izsai Lovasok, Viszoczky Légió, Székely Határőr Gyalogezred, Szegedi Tüzérek és más hagyományőrző csapatok ruháit viselő csapatokat vonultatunk fel.
1998-ban tisztelgéssel köszöntötték a polgármestereket a csapatok, jelentést tettek nekik és úgy tűnik, ez a megoldás elnyerte a polgármesterek tetszését, mert a tavaszi hadjárat 150. évfordulóján Nagysalló és Komárom között valóban nagyon látványos vonulást produkáltunk.
Pár szó a folytatásról: 2000-ben néhányunk munkaviszonya a Magyarok Világszövetségében megszűnt. Ugyanebben az időben jelezte Szőgyén nagyközség, hogy szeretne folytatást. Ekkor ezt a Rákóczi Szövetség nevében szerveztük meg. Hagyományőrző szakértőkkel és elszánt emberekkel Szőgyén és Köbölkút közösen vörössipkás hagyományőrző csoportot öltöztetett fel és ennek az eseménynek is nagy visszhangja volt 2000 áprilisában. A hagyományőrző ruháknak volt egy neves szabómestere, Kunyík Béla, kinek a nevét jól megjegyezte a magyarországi közélet is, mert több hagyományőrző csoport ruháját varrta meg példás igényességgel. Sajnos, ő már nem lehet közöttünk.
A köbölkúti Makovecz-féle szabadtéri színpad mellett volt egy említésre méltó élményem, mert nyalka tizenéves fiatalemberek vörössipkás hagyományőrző ruhában, fapuskával a kezükben egymásnak dicsekedtek, hogy jövőre már ők is kapnak igazi puskát. Remélem, a fiatalemberek kívánsága teljesült és a hagyományőrző csoport emlékezteti Szőgyént és környékét az 1848/49-es szabadságharc idején a vörössipkások diadalára.
Berényi Nellike nemcsak Szőgyénben, hanem az egész programban lelkesen részt vett. A szőgyéni mégis emlékezetes maradt, mert ekkor győzte meg Katona Tamás neves történész Görgei érdemeiről a polgármestert, a falut és bennünket, szervezőket, aminek köszönhetően Görgei Artúrnak a tavaszi hadjárat tiszteletére szobrot állítottunk.
Katona Tamás találkozásaink alkalmával soha nem mulasztotta el felemlegetni, hogy Szőgyénben előbb állítottunk Görgeinek szobrot, mint Katona Tamás polgármester a budai várban (a szőgyéni szobor a Zrínyi Főiskolában található szobor mása).
A húsz év alatt közben a szobornak, s a megemlékezéseknek megfelelő helyet találtak a szőgyéni alapiskola udvarán.
