Az Alsó-Garam menti település kulturális, történelmi és szakrális vonatkozásban is ismert szinte az egész Kárpát-medencében. A település egyháztörténete nem csak a turistákat vonzza a kéttornyú, román stílusú szerzetesi templomba és a mellette lévő rotundába, de évente két alkalommal a XX. században kialakított legendás hírű búcsújáró helyre is érkeznek a zarándokok.
Valaha a bényi búcsújárás a templom főoltára előtt vette kezdetét. Innen indultak a búcsújáró csoportok körmenetben az egy kilométernyire lévő kegykápolnához, az ősi római-avar sánc gyűrűjébe. A kegykápolna közelében van a Szentkút (kutacska), a térség két oldalán pedig a keresztúti stációk: szobrok és képek. A fakápolna 1925-ben leégett. Az új kegykápolna a Szentkúttól délre épült, és a lourdesi Szent Szűz tiszteletére szentelték fel. A kegykápolnát a XX. század elején építették újjá adományokból.
A Szentkút legendája Szent László alakjához fűződik. A legenda szerint Szent László király vizet fakasztott a bényi sánc völgyében. Egy alkalommal Szent László királyunk kisebb csapattal menekülni kényszerült üldözői elől. Alkonyatra már fáradtak voltak, ezért megálltak pihenni a bényi külső sáncvölgyben. A katonák és a lovak szomjaztak. Szent László király kihúzta hüvelyéből a kardját és leszúrta a füves földbe. Föltekintett az égre, fohászkodott a Szűzanyához. Amikor kihúzta a kardját, víz fakadt a helyén. Forrás keletkezett, melyből szomjukat olthatták a fáradt katonák és a lovaik.
A legenda „folytatásaként“ a múlt század második felében a következő történt:
A helyi földeket bérlő gazda nem nézte jó szemmel, hogy a kutat látogatva az emberek letapossák a gabonát, ezért azt a domb oldalából vett földdel betemette. Másnap jelentették neki, hogy a kút forrása feltört és elmosta a földet. Tiszta vize újra csobogva folydogált az éren át a patakba. A bérlő dühös lett és egy urasági szekeret megrakatott trágyás földdel, négy ökröt fogatott elé és odavontatta a kúthoz. Betöltötte a kútba, úgy gondolva, hogy a trágyával szennyezett kúthoz nem jönnek majd az emberek. A következő nap reggelére a kút erős forrása kimosta a szennyet és nagy részét elhordta a patakba. A béresgazda ezt jelentette az uradalmi intézőnek, mire ő megparancsolta, hogy a völgyet hagyják meg legelőnek, a kútra pedig szabadon járhassanak az emberek vízért. A forrástól keletre pedig fakápolnát emeltek. A nép a történetet csodának tartotta és Szentkútnak nevezte el a kutacskát.
Egykor évente háromszor tartottak itt tábori istentiszteletet, melyet 1990 előtt 38 éven át nem engedélyeztek. A régiek mintegy 50 kilométeres körzetből gyalogosan, szekerekkel jöttek ide, s a gyógyító kútvízből vittek haza a családtagjaiknak.
1990 óta évente kétszer, pünkösd vasárnapján és szeptember 8-án, Kisasszony napján zarándokok vesznek részt a kegykápolnánál tartott szentmisén. Idén a pünkösdi mise főcelebránsa Fóthy Zoltán atya volt Nagysallóból, s a helyi és környékbeli papok közreműködésével tartották meg a szentmisét, melyet a himnusszal és a Boldogasszony Anyánk című énekkel zártak.
Az idei pünkösdi misén közel háromszáz zarándok hallgatta a Szentlélek üzenetét. A Szentlélek erőt ad, ahol nincs Isten lelke, ott káosz van, és nem megértés – mondta prédikációjában a főcelebráns Fóthy Atya.
A zarándokok ezúttal nemcsak a környékről, hanem távolabbi járásokból is érkeztek. Hiányoztak viszont a helyi és környékbeli, egykori kurtaszoknyás viseletű falvak fiataljai, akik e szép ünnep hagyományait tovább őriznék.
