Csóti György a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója mondta ezt összefoglalóként is, további feladatként is az általa vezetett intézmény és a VERITAS Történetkutató Intézet mai közös konferenciáján, amelynek címe és témája a „Szlovák kárpótlási törvény – őshonos kisebbségek jogai, uniós jogállamiság” volt.
Dr.Marinovich Endre professzor a VERITAS főigazgató helyettese örömmel üdvözölte az Intézet saját székházában, feladatához méltó helyszínen az érdeklődő közönséget és a meghívott előadókat, akik az összetett – és jogilag nem is könnyű – probléma más-más vonatkozására világítottak rá.
Csóti György bevezetőjében úgy foglalta össze a helyzetet, hogy a nagypolitika 70 év alatt nem tudta elérni a Beneš-dekrétumok magyarságot máig is sújtó következményeinek a felülvizsgálatát, ezért a civil szférának kell küzdenie ott, ahol lehetősége van. Ilyen a 2003-as szlovák kárpótlási törvény, amely gyakorlatilag kizárta a magyarokat, ugyanis csak az 1948 után elkobzott földekért, ingatlanokért, tehát a kommunista diktatúra által kisajátított javakért jár kárpótlás, a Beneš-dekrétumok által jogsérelmet szenvedettekre tehát nem vonatkozik. További szűkítésként kizárta azokat is, akik nem rendelkeztek 2003-04-ben állandó szlovákiai lakhellyel. E megkülönböztetés ellen tiltakozó beadvány nyomán az Európai Bizottság elfogadta ugyan a jogsértés tényét, de úgy találta, hogy ez csupán keveseket érint. E „keveseket” kutatták fel másfél év munkájával a Kisebbségi Jogvédő Intézet munkatársai.
Dr. Antal Eszter az intézet jogásza a kérdés bonyolultságára mutatott rá: a szlovák kárpótlási törvény meghozatalakor Szlovákia még nem volt az EU tagja, tehát nem vonatkozott rá a diszkriminációt tiltó uniós jog. Volt azonban egy kiskapu: a törvény hatályossága: 2004. december 31., míg 2004. május 1-től Szlovákia tagja lett az Európai Uniónak. Az unió egyik alaptörvénye előírja a tőke szabad áramlásának biztosítását. Tehát a kárpótlási törvény vonatkozik a 2003-04 között szlovákiai állandó lakhellyel nem rendelkező jogsérelmet szenvedettekre is. 1100 aláírást gyűjtöttek össze e körből, s ezt a petíciót nyújtották be Brüsszelben 2017 júniusában. Választ 2018 márciusában kaptak, miszerint az Európai Bizottság mérlegelési joga, hogy indít-e kötelességszegési eljárást egy tagállammal szemben. Azóta felvették a kapcsolatot az európai ombudsmannal is.
Dr. Horváth Attila alkotmányjogász, egyetemi tanár, a Magyar Állam- és Jogtörténeti Intézet vezetője színes előadásával azok számára is megvilágította a problémát, akik a felvidéki magyarság történetét mélységében nem ismerik. Visszanyúlt az 1920-as békediktátumhoz, amely egy olyan hosszan elnyúló, soknemzetiségű, mesterséges államalakulatot hozott létre, amely minden lehetséges alkalommal szétesett. Holott Teleki Pál nemzetiségi térképe szerint lehetett volna igazságos határokat is kijelölni. Beneš 1943-ban azt kérte Sztálintól, hogy a Vörös Hadsereg északról dél felé előnyomulva foglalja el az országot, és űzze ki a magyarokat. Mivel ez nem sikerült, hozta meg a teljes jogfosztásról szóló dekrétumot. Munkaszolgálat Csehországban, deportálás, koncepciós perek elsősorban az értelmiségiek ellen, 75 ezer népbírósági ítélet (sehol ennyi Európában), százak menekültek Magyarországra. De még mindig sokan voltak a szlovákiai magyarok. Így erőszakolták ki a lakosságcserét, bár Csehszlovákiára nézve is keserves eredménye lett: az agitátorok által toborzott átköltözők jó része szlovák sem volt, mezőgazdasághoz sem értett, nem tudta pótolni az áttelepített magyar gazdatársadalmat, a következő évben a Szovjetuniótól kellett gabonát kérnie az országnak. De még a lakosságcsere után is több százezer magyar lakosa maradt Csehszlovákiának, ekkor jött megoldásként a reszlovakizáció. 3 év jogfosztottság után érthető, hogy négyszázezren írták alá a papírt, amelyből 326 ezret fogadtak el.
Dr. Hollósi Gábor, a VERITAS tudományos főmunkatársa számos érdekes részadattal egészítette ki dr. Horváth Attila előadását, például, hogy a népbírósági ítéletek óriási számát a tömegperek adják, volt Kassán olyan eljárás, amelyben egyszerre hatszáz embert ítéltek el. Szerinte a lakosságcsere változtatta meg a legjobban az etnikai arányokat, hiszen a Csehországba deportáltakból idővel sokan visszatértek szülőhelyükre, de akiket a magyarok ingatlanaiba betelepítettek, azok végleg ott maradtak.
Dr. Kurucz Mihály egyetemi tanár az ELTE Agrárjogi Tanszékének vezetője a kárpótlási törvénnyel kapcsolatos gyakorlati problémákra mutatott rá. Például arra, hogy milyen nehéz bizonyítani egy földbirtok tulajdonjogát ott, ahol nemcsak a tulajdonosok változtak, de az ingatlan-nyilvántartás rendje és még neve is. Magyarországon 1855-ben vezették be a telekkönyvi nyilvántartást, és ez még működött a háború előtti Csehszlovákiában is. De ott aztán állandóan változott a nyilvántartás (telekkönyv, földhivatal, kataszter, regiszter) 1945-től 64-ig nem is foglalkoztak vele. Tisoék vettek el földet magyartól, zsidótól, némettől, kiutalták másnak, nem lett átvezetve, de az sem, amikor a diktatúrában államosították a magántulajdont, községek alakultak át, szinte beazonosíthatatlanok a változások. Tehát rendkívül nehéz az eredeti tulajdonosnak a dokumentumok beszerzése a bizonyításhoz. Mivel a tőkemozgás uniós jog, ezért a szlovák kárpótlási törvénnyel szemben erre a jogra kell építenünk. Az Európai Bizottság nem tudta, hogy ez milyen darázsfészek, és hogy a Beneš-dekrétumokig kellene visszanyúlnia. Ezért folyik időhúzás a beadványokra adott válaszoknál.
Dr. Korom Ágoston, európai jogász, az NKE-AKK tanársegéde előadásában az Európai Bizottság válaszait értékelte. A Bizottság már elismeri a 2003-as kárpótlási törvény jogsértését, és azt sem állítja már, hogy nem érint elég embert, de megpróbálja elhárítani a kötelezettségi eljárás kényelmetlenségét. Tárgyaltak az ombudsmannal is, aki szerint a Bizottság nem háríthatja el az eljárást, hiszen a tőke szabad mozgásának biztosítása az EU legalapvetőbb jogai közé tartozik. Dr.Korom Ágoston is elismételte, amit a brüsszeli fórumok mindig hangoztatnak, hogy csak a Szlovákia uniós csatlakozása utáni törvény lehet jogsértés tárgya. Ezért fontos a 2004. május 1-i csatlakozási dátum és a kárpótlási törvény 2004. december 31-i hatálya közti néhány hónap, és az is, hogy kigyűjtöttek olyan jogsértéseket, amelyeket osztrák és német károsultak adtak be a szlovák kárpótlási törvénnyel szemben.
Dr. Gyeney Laura, egyetemi docens, a PPKE-JÁK Európajogi Tanszék helyettes vezetője a petíciós jog és az Európai Ombudsman által biztosított jog-érvényesítési lehetőségeket ismertette.
Dr. Mészáros Anikó, aki jogi tanácsadó Csáky Pál EP képviselő mellett, éppen brüsszeli elfoglaltsága miatt írásban küldte el „Beneš-dekrétumok a Petíciós Bizottságban” című anyagát a konferenciának, amit Benda Vivien olvasott fel. Általános megállapítása, hogy ezeket a petíciókat változó intenzitással kezelték amióta 2012-ben Hahn-Seidel Alida és Juhász Imre első petíciójukat beadták. Akkor a Petíciós Bizottság az ügy lezárását javasolta, mint Szlovákia EU tagsága előtt született történelmi dokumentumot, de 2013-ban Bagó Zoltán és Mészáros Alajos újra kérte vizsgálatát dr. Horváth Attila és dr. Korom Ágoston jelenlétében, 2014-ben a Jogi Szakbizottság a korábbiakkal ellentétben megállapította, hogy a Beneš-dekrétumok jelenléte bizonytalansági tényező a szlovák jogrendben. Tovább azonban nem foglalkozott vele a Petíciós Bizottság, hanem átkerült a választások után az új Európai Parlament elé, amelyben Csáky Pál képviselőként, és a Petíciós Bizottság alelnökeként dolgozik. Javaslatát, hogy a Bizottság kérje ki a szlovák parlament véleményét, támogatták, de onnan válasz még nem érkezett. Tavaly Csóti Györgyék felhívták a figyelmet a birtok-ügyre, idén februárban pedig az Európai Parlament elfogadta az őshonos kisebbségek jogai védelméről szóló törvényt.
Az előadások után a közönség (sok személyes problémáját is tartalmazó) kérdéseire és az előadók válaszaira is volt lehetőség, majd Csóti György azzal zárta a hosszú konferenciát – amelynek csak nagyon vázlatos összefoglalóját tudja adni a tudósító, – hogy „Mi továbbra is zászlóshajója akarunk lenni az elcsatolt területek magyar kisebbségét érintő ügyeknek. A Kisebbségi Jogvédő Intézet mindent meg fog tenni azért, hogy az EU-s intézmények történelmi helyzettől és egyes államok súlyától függetlenül foglalkozzanak a beadványainkkal. Bár sok minden bizonyítja a kettős mércét, de nem adjuk fel!”
