A sztálini tisztogatások egyik kevésbé ismert epizódja, hogy egy idő után Lenin munkáit is utolérte a mindig éber cenzorok gyanakvása. Habár Sztálinról köztudott, hogy túlfejlett paranoiája következtében mindenkiben ellenséget látott, és ha valakit kiszemelt ellenségnek, az nem sok jót jelentett az illetőnek, legtöbbször egyenlő volt a halálos ítélettel.
Ám Lenin, akit egyfajta kommunista szentként tisztelt a rendszer, mauzóleuma ott állt a Vörös téren, a Kreml közelében, mintegy jelezve, hogy halála ellenére még mindig jelen van a proletárdiktatúra életében. Éppen ezért gondolhatnánk, hogy legalább ő tabu volt, még Sztálinnak is. A jelek szerint azonban mégsem volt így. Az élőkkel már leszámolt, a halottak következtek. Tehát Lenin munkáiba kötöttek bele a cenzorok, bizonyára legfelsőbb utasításra. Ha cinikusak lennénk, úgy is fogalmazhatnánk, hogy Sztálinnak már volt tapasztalata a hamisításban. 1923-ban az akkor már súlyos beteg Lenin egyik cikkébe „javított bele”, melyben a főtitkári hatalom korlátozását sürgette – Sztálin ekkor a bolsevik párt főtitkára volt.
Így érkeztünk el 1938-hoz, tárgyalt évünkhöz, amikor még javában tartott a sztálini tisztogatások néven ismert koncepciós perek korszaka. Tavasszal még lezajlott az utolsó monstre per, ahol Sztálin leszámolt egyik fő ellenfelével, Buharinnal, a párt legfőbb ideológusával, akit Lenin még a párt kedvencének nevezett. Buharint tizennyolc társával együtt halálra ítélték (a huszonegyek perével részletesen is foglalkoztunk korábban).
Aztán nyáron a Pravdában megjelent egy párthatározat, hogy Lenin munkáit le kell foglalni, és be kell szolgáltatni a politikai rendőrségnek. A határozat súlyos büntetést helyezett kilátásba azon magánszemélyek számára, akik nem tesznek eleget a határozatba foglaltaknak.
Az indoklás pedig úgy hangzott, hogy mivel az eddigi kiadásokat Buharin gondozta, aki sok helyen kiegészítette és elferdítette az eredeti szöveget, Lenin gondolatai nem érvényesülhettek teljes valójukban.
Szép indoklás, mondhatnánk elismerően. Azonban az eredeti mondást kissé elferdítve fogalmazhatnánk úgy is, hogy csak abban hiszek, amit magam hamisítok.
