Szeptember 15-e a Hétfájdalmú Szűzanya emléknapja. Ezen az ünnepen a Szűzanya tiszteletére Kárpát-medence-szerte rendeznek búcsújárásokat, zarándoklatokat. Így például tájainkon Sasvárott, de a Veszprémi Egyházmegyében található Sümeg ferences templomában is.
Erre a zarándoklatra idén az évközi idő 24. vasárnapján, szeptember 16-án került sor. A főbúcsúra már több mint másfél évtizede gyalogos zarándokok érkeznek dr. Szabó Tamás, a Mária rádió igazgatója vezetésével Budapest irányából, de ugyancsak Zalából, Veszprémből, Keszthelyről is, és nyolcadik alkalommal immár Felvidékről, Pozsonyból és környékéről.
Ezen utóbbi zarándokok a korábbi gyalogos, kerékpáros, vonatos, autóbuszos forma után idén először autóval érkeztek. Kísérőjük és a tíz órakor kezdődő búcsúi főmise koncelebránsa is egyben főtisztelendő Németh Rezső a Csallóközcsütörtökben, környékén és Pozsonyban kisegítő nyugalmazott lelkiatya volt.
Az ünnepi szabadtéri szentmise főcelebránsa Bíró László tábori püspök volt.
Szentbeszédében a Fájdalmas Anyáról elmélkedett bővebben. Mi is az tulajdonképpen, ami a leginkább, a legjobban idevonzott bennünket Sümegre? – tette fel a kérdést püspök atya. Nos, a válasz: a Fájdalmas Anya. Mint gyakorló katolikus hívők, jól tudjuk, sok-sok titulusa van Máriának. De mi is a legkifejezőbb? Hát bizony nem más, mint a Fájdalmas Anya, ahogy látja haldokolni egyszülött fiát, Jézus Krisztust. László püspök atya egy korábbi Kelet-Felvidéken történt miséjét elevenítette fel, amelykor egy temető kápolnájában ez a felirat állt: „Aki még nem veszítette el gyermekét, nem tudja, mi a fájdalom.”
A most ünnepelt Fájdalmas Szűzanya ünnepe amolyan embert formáló, hiszen a szenvedés mindannyiunk életéhez hozzátartozik, az ember természetének a része, efölött szemet hunyni nem lehet, ez a valóság.
A továbbiakban két szimbólumra hívta fel a figyelmet: az első a már elemzett Fájdalmas Szűzanya, a második pedig az a tény, hogy a Szűzanya nagy fájdalma közepette áll. S ez az álló pozíció még inkább erőt, kitartást, a meg nem hátrálásra energiát ad.
Egy alkalommal hittanos diákjai előtt feltette a kérdést, vajon mit szeretnének szüleik magatartásából beépíteni saját, leendő házasságukba. Meglepő módon az a válasz jött tőlük, hogy ők nagyszüleik, dédszüleik szokásaiból, hagyományaiból szeretnének meríteni. Éppen azokéból, akiket kitelepítettek, meghurcoltak, kisemmiztek, megaláztak.
Záró gondolatként László püspök atya arra buzdított, őrizzük meg hűségünket a Szűzanyához és merítsünk belőle erőt.
Az áldoztatás után Barsi Balázs ferences atya csatlakozott az oltárnál jelen lévő atyákhoz és megköszönte a püspök úr szentbeszédét.
A szentmise a várost körbejáró körmenettel és a himnuszokkal ért véget. A körmenet érintette a sümegi plébániatemplomot, továbbá az 1937-ben épült református és evangélikus gyülekezet templomát is. Részükről képviselve a gyülekezetet egy elöljáró hölgy várta és üdvözölte a körmenetben résztvevőket.
A zarándoklat kötetlen beszélgetéssel, a korábbi évek emlékezetes pillanatainak felidézésével ért véget, mely után a felvidéki zarándokok Ipolyságnak vették az irányt, ahonnan Medjugorjéba zarándokoltak tovább autóbusszal.
