A bizonytalanság korát éljük, próbálkozunk és tévedünk is. Senki sem tudhatja előre, melyik a helyes előrevezető úr, s azok, akik azt állítják, hogy tudják, tévedhetnek. A valós világra jellemző, hogy mindig létezik néhány vélemény, ami konfliktust jelent, ám az előre is vihet bennünket. Az is, amit 2011-ben éltünk át, előrevitt, jelentette ki Iveta Radičová volt kormányfő kormánya bukásának hetedik évfordulója alkalmából a TASR hírügynökségnek.
„Nincs értelme visszatérni az összetűzésekhez, csak annak van értelme, ha ahhoz térünk vissza, ami két év távlatában sikerülhet, már ha nem hatalmi politikáról van szó, hanem a megoldások politikájáról. Ezen a lencsén keresztül nézve ma jobban érthető a jogállamiságért, a legfőbb ügyészség formájáért folytatott küzdelem, és megérthetjük az igazságszolgáltatás reformjának és a korrupcióellenes küzdelemnek a szükségességét is” – fogalmazott Radičová.
Arról nem beszélt az exkormányfő, hogy hét év távlatából is összekötötte volna-e az uniós mentőcsomagról való szavazást a kormánya iránti bizalomról való szavazással. Véleménye szerint ez ugyanis hipotetikus kérdés, mivel a válaszának helyességét nem lehet ellenőrizni. „Az a vita ma is tart, s a polgárokon, az időn és a történelmen múlik, hogyan ítélik meg majd az adott kor döntéseit. Érvényes azonban, hogy az ellentét annyira mély volt, hogy nem lehetett folytatni a közös kormányzást” – fűzte hozzá Radičová.
Arra a kérdésre, milyen a viszonya az SaS elnökével, Richard Sulíkkal, akinek a pártja a szavazataival a kormány bukását okozta, Radičová azt felelte, hogy a liberalizmus és az emberiesség alapelvei közé tartozik a „tolerancia és a megértésre való törekvés, a más vélemény tisztelete, ha az nem sérti az alapvető emberi jogokat”.
Sulík szerint viszont egyre inkább megmutatkozik, milyen súlyos hiba volt a két szavazást összekötni. „Látjuk, mi mindennek nem kellett volna megtörténnie, ha az akkori kormányfő a szavazásokat nem kötötte volna össze, például nem alakult volna egyszínű smeres kormány. A szavazások összekapcsolására egyáltalán nem volt ok. A kormány programnyilatkozatában ennek éppen az ellenkezője szerepelt, hogy nem támogatjuk az ország felelőtlen gazdálkodását. Sajnos azonban, ez a hiba megtörtént” – jelentette ki az SaS elnöke.
Sulík elismételte azt is, ma az SaS képviselői másként viselkednének, és már a szavazás megkezdése előtt elhagynák az üléstermet. „Ha nem lennénk a teremben, a szavazást megszakítanák, és tisztességesebb módon kellene a megoldást keresni” – véli az ellenzéki pártelnök.
Azt, hogy a tényt, miszerint az SaS megdöntötte a saját kormányát, s ez vajon nem árt-e a hírnevének az újabb kormánykoalíciók felállítása során, Sulík nem kívánta értékelni. „Mi a szabályokhoz tartottuk magunkat, azaz a programnyilatkozathoz és a koalíciós szerződéshez. A hírnevemet ítéljék meg mások” – fűzte hozzá. Mint mondta, mostanság csak nagyon ritkán találkozik Radičovával. „De egy vagy két éve meglátogatott az otthonomban, korrekt a viszonyunk” – mondta.
A képviselők 2011. október 11-én az éjjeli órákban nem szavazták meg az átmeneti uniós mentőcsomag kibővítését. Az erről való szavazást Radičová a kormányával szembeni bizalmi szavazással kötötte össze. Mivel a javaslatot nem szavazták meg, Radičová kormánya megbukott. A mentőcsomag mellett csak 55 képviselő szavazott a minimum szükséges 76 helyett.
A mentőcsomag ellenzőit a koalíció soraiból nem győzte meg a kormányfő kérése sem, amit közvetlenül a szavazás előtt tett: „Kérem önöket, bízzanak ebben a kormányban, hogy felelősséggel bánik a közpénzekkel, s hogy nem él vissza egy pillanatra sem az adófizető polgárok nehezen megkeresett pénzeivel. Szlovákia hitelessége a legértékesebb, amink van, és amit kínálunk” – mondta akkor Radičová a képviselőknek – eredménytelenül.
(TASR/Felvidék.ma)
