(Fotó: Pixabay.com)

Nem szabad gátat építenünk, sem pedig építtetnünk azon magyar szavaknak, amelyek napjainkra elavultak. Hiába lesznek nyelvújítások, új szabályok, a régi magyar szavakat sohasem lehet kitörölni a magyarság szótárából, vagy ha úgy tetszik, a magyarság nyelvéből és történelméből sem.

Örökre beleégtek már nyelvünkbe és szóhasználatunkba. Az ortológiát pedig igenis támogatni kell, különben annál jobban elfajulhat a jelenlegi magyarságunk beszéde, szókincse is. Siralmas a mai helyzet.

Nyelvünk helyzetét tökéletesen tükrözik maguk az erdők. Csak állj meg egy kis időre, és csodáld meg Istennek teremtett gyönyörű világát! Minden évszakhoz méltóan új ruhát ölt magára, a madárdalok csodás hangjai, az állatok tökéletes mindennapjai színesítik azt. Ám itt jövünk képbe mi, Emberek. Rohanó világunkban nem vagyunk képesek odafigyelni e csodákra és megélni a szépet, s ami a legszívszaggatóbb, irtjuk az erdőket, nem csupán szükségből, sokszor pusztán nyereségvágyból. Lelkem fáj, ha ezt kell látnom!

S most ragadd meg a tükröt! Igaz hasonlóságot lehet látni benne az anyanyelvünk kapcsán is. Magyarságunk anyanyelve gyönyörű, és páratlan a világban. Egy szó annyi mindent képes kifejezni: örömöt, bánatot, nyugalmat, vidámságot, és még sorolhatnám. Egyedi a kiejtésünk is, és annyiféleképpen beszéljük, tájszólásokkal megfűszerezve, így téve bizonyosságot szépségéről, sokaságáról. Ám eme szépségbe is belegázolt „modern” világunk. A tudomány, a technika, az idegen nemzetek nyelvéből átvett kifejezések mind-mind torzítanak anyanyelvünkön. Ezek által megkopnak, „elhalnak” – mint a kivágott fa – régtől használt szavaink. És persze szomorú, hogy oly sok embert nem érdekli ez a szánalmas helyzet. Mint az erdők esetében.
Ha e tükörbe kellene hosszasan néznem, darabokra törne, könnycseppekkel áztatva a szilánkokat.

Írásomat Bessenyei György: Magyarság című művének egy részletével fejezem be:
„Jegyezd meg e nagy igazságot, hogy soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga anyanyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.”