Őry Péter (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma, archív)

Önkormányzati választások, újságíró-gyilkosság, a magyar közösség jogainak be nem tartása – mindez és még sok esemény jellemezte a mögött álló évet. Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere, a Magyar Közösség Pártja Országos Tanácsának elnöke értékelte a 2018-as esztendőt. Úgy véli, 2019-ben végre egységes szinten kell kezelni az őshonos kisebbségek kérdését is.

A politikai színtéren az egyik legmeghatározóbb esemény a helyhatósági választás volt. Hogyan értékeli a megmérettetést?

Elsősorban szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik részt vettek a választásokon, s kiemelten azoknak, akik az MKP jelöltjeit támogatták. December 10-éig kellett letenni a polgármesteri és képviselői esküt. Tudomásom szerint különösebb nehézségek nélkül sikerült átadni a tisztségeket. Ezúton is szeretnék minden magyar polgármesternek és képviselőnek jó munkát kívánni. A mostani választási időszakban 115 MKP-s polgármester nyert, héttel több, mint az előző időszakban, mindezek mellett több képviselő jutott be a testületekbe a Magyar Közösség Pártja színeiben, mint korábban.

Ha évet kellene értékelni, mit nevezne a legnagyobb horderejű eseménynek?

A politikai közbeszéd irányultságát többek között a 2018-as évben az ismert kettős gyilkosság is befolyásolta. Érzékelhető az alapértékektől való eltolódás a társadalmi kommunikációban. Úgy vélem, hogy a pártok a programok megvitatásnak rendszere helyett elviszik a közbeszédet a botrányos ügyek felkutatása irányába, ami bár szintén fontos, a társadalom jövőképét nem határozza meg, ezért mintha nem lehetne látni, hogy ki, mit és milyen módon akar megoldani. Összességében tehát a különböző jogi és etikai ügyek bár értelmezhetők, a társadalom jövőképét nem befolyásolják, azaz nem jelentenek megoldást sem az országos problémákra, sem a magyarság problémáira. Több olyan ügy van országos szinten és a közösségünk szintjén is, amelyek megoldásra várnak. Hogy egy konkrét példát említsek: nemrégiben jelent meg a hír a sajtóban, hogy egy hónapra leáll a magyar nyelvű programok sugárzása a köztelevízióban. Még márciusban tömeges beadvánnyal fordultunk a tévétanácshoz, ám a mai napig nem érkezett válasz arra, hogy a törvény által előírt kötelező órakeretet, amely a számbeli arányunkat megfelelően illetne minket, milyen mértékben és hogyan szeretnék betartani. A külön levélben kért tájékoztatás alapján annyit tudtunk meg, hogy létrehoztak egy bizottságot a panaszok kivizsgálására. Az az érzésem ezzel kapcsolatban, hogy ismét létrehoztak egy bizottságot, de a megoldás elmarad, pedig a hatályos jogszabály pontosan fogalmaz ebben a kérdésben.

Mit tehetnénk, hogy a jogainkat betartsák, illetve hogyan élhetnénk velük?

A jogainkat be kellene tartatnunk, és igen, élnünk is kellene velük. Annak érdekében, hogy a magyar közösség tagjai ezekkel éljenek, egy felvilágosító kampányt kell majd szerveznünk. A már említett ügy is olyan, amely a magyarság kulturális identitását, nyelvében való megtartását segíteni tudja.

Az új évben két választás is vár a felvidéki magyar közösségre…

De 2019 az itteni magyar közösség számára a két választáson kívül másról is szól. A magyarság ügyeinek erőteljesebb, hathatósabb megjelenítésére és nagyobb segítségnyújtásra van szüksége. Fontos, hogy a minket érintő témák a közbeszéd részévé váljanak. Ebben természetesen számítani kell az sajtó segítségére is.

Ami a két választást illeti, talán eljött az ideje annak, hogy a választási kampányban bemutassuk azokat az európai alapértékeket, melyek a közösségünket megilletik, viszont az országon belül „provokatív” jelzővel illeti őket még a miniszterelnök is. Ilyen például a nyelvhasználat területén a kétnyelvű útirányjelző táblák ügye, mely nálunk a többségi nemzet részéről elutasított, ám a már említett európai gyakorlatban alapjog. Sorolhatnám a példákat: Dél-Tirol, Szlovénia, Horvátország, Belgium, Spanyolország… Úgy érzem, eljött az ideje, amikor ki kell mondanunk, a többnyelvűség előnyt jelent és nem hátrányt! Európai szinten pedig nem az alsó szintekről kell kommunikálni, hanem arról, hogy egységes szinten kell kezelni az őshonos kisebbségek kérdését. Az ilyen ügyek is részesei kell, hogy legyenek az összeurópai választásoknak, azaz az európai parlamenti képviselők májusi megválasztásnál erőteljesen kell erről beszélni. Tétje van minden választásnak és bár Brüsszel „messze van” azért, ha nehezen is, de lehet kisebbségi ügyekben is előrehaladást elérni, ám ehhez elkötelezett képviselet biztosítása szükséges.