Kárpát-haza szerte sok helyen él az a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó Szent János-napi szokás, amikor templomainkban megáldják az újbort, Szent János evangélista közbenjárását kérve a borra és mindazokra, akik isznak belőle, hogy maradjanak mentesek minden mérgező és ártó hatástól.
„A bor megvidámítja az ember szívét.”
Zsoltárok Könyve 104, 15
A hagyomány nemcsak a keresztény kultúrkörben, de a magyar népi szokások közt is ismert és kedvelt szertartás.
A Magyar Néprajzi Lexikonban ez olvasható: A római egyház szertartáskönyve Szent János napjára (dec. 27.) írja elő a bor megáldásának szertartását. A pogány → áldozati ital (libatio) emléke élt tovább abban a kora középkori szokásban, hogy a szentek ünnepén tiszteletükre bort ittak a templomban; majd, hogy a szokás egyházi értelmezése még inkább kidomborodjék, alakult ki a Szent János-napi borszentelés, ami a 13. században Németországból terjedt el. Német neve „Johannisminne”, mert a pap e szavakkal nyújtotta át a bort híveinek:
Igyátok Szent János szeretetét.
Miként minden szentelménynek, a megszentelt bornak is mágikus erőt tulajdonítottak, és alkalmazták a népi gyógyászatban, öntöttek belőle a boroshordókba, a kutak vizébe, hogy megóvja azt az ártó erőktől. Szólásként él a Szent János áldása, a búcsúzáskor megivott utolsó pohár alkalmával. Ezzel látták el az útra készülőket, a harcba indulókat.
Úgy tartották, védelmet nyújt testi és lelki bajoktól, kárt okozó állatoktól, s az utazás alkalmával fenyegető veszedelmektől, de főleg az ördögi cselszövéstől.
Használták családi ünnepeken, születéskor, házasságkötés alakalmával, de a halott lelki üdvösségéért is fogyasztották.
A Szent János-napi boráldás szertartását a Vinum Ister–Granum Regionális Borlovagrend tagjai a Duna két partján lévő helységekben éltetik a rend megalakulása óta. Az idei esztendőben is jelen voltak a János-napi borszentelési szertartáson, mely a délelőtt folyamán vette kezdetét az esztergomi bazilikában, ahol szentmise keretében áldotta meg az újbort Nyíri Róbert esperesplébános.
Muzslán folytatódott a szertartás a kétszáz éves Kisboldogasszony-templomban
Szentmisével emlékeztek János evangélistára, amikor Borka Iván atya megáldotta a gazdák nedűjét. A szertartáson jelen volt Farkas Iván polgármester, aki maga is borosgazda.
A szőgyéni Nagyboldogasszony-templomban fejeződött be a János-napi boráldás,
ahol Farkas Zsolt esperesplébános celebrálta a szentmisét. Zsolt atya ismertette a Szent János-napi boráldás eredetét.
János evangélista volt a legfiatalabb az apostolok közül, s az egyetlen, aki nem halt vértanúhalált. Túlélte a kínzásokat, idős korában – egyesek szerint százévesen – halt meg. Ő az egyetlen a tanítványok közül, aki jelen volt Jézus Krisztus kereszthalálánál, és kiérdemelte a „szeretett tanítvány” elnevezést.
A középkori legenda szerint Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent Jánosnak: akkor hajlandó hinni Krisztusban, ha kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet, és az nem árt neki. A mérget először megitatták két gonosztevővel, akik azonnal meghaltak. Szent János imádkozott, megáldotta a mérgezett kelyhet, kiitta, és semmi baja nem lett; köpenyét a gonosztevőkre terítette, akik feltámadtak. A pogányok a látottak alapján a főpapjukkal együtt megkeresztelkedtek. János apostolt boroskehellyel a kezében is szokták ábrázolni. A kehelyből kígyó mászik elő.
A bor és a szőlő fogalmával a Bibliában is több ízben találkozunk, mint az élet és az egészség jelképével. Az utolsó vacsorán Krisztus – az Eucharisztia alapításaként a kenyér átadását követően – borral telt kelyhet nyújt tanítványainak:
„Ez a kehely az újszövetség az én véremben, melyet értetek ontok.”
Lukács 22, 20-21.
A szentmise eucharisztikus imájában az átváltozás szertartása közben a pap így imádkozik: „Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bőkezűségedből kaptuk a bort. Felajánljuk neked, mint a szőlőtő termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra a lélek itala.”
Dékány József szőgyéni szőlész, borosgazda, a borlovagrend tagja köszöntötte a jelenlévőket és emlékezett a régiek János-napi szokására:
Elődeink a megszentelt újborral kimentek a présházakba, pincékbe, majd minden hordóba csöpögtettek belőle, ezekkel a szavakkal: „Szent János áldása maradjon ebben a drága borban.” Az ’50-es évek hatalomra vágyó vezetői nagy kárt okoztak az akkori gazdáknak, elvették, kiszántották szőlőiket, a pincesorokat likvidálták, így majdnem feledésbe merült a János-napi borszentelés.
Örvendetes tény, hogy ezt a szép szokást a rendszerváltás után sikerült újraéleszteni
2004-ben tartottak először Kárpát-medencei boráldást az esztergomi bazilikában. Azóta a Felvidék déli régiójában Ebeden, Muzslán, Szőgyénben évente tartanak ünnepélyes boráldást, de helyileg ma már több településen is felelevenítik a nemes nedű megáldásnak szertartását.”
A szentmisét követően Méri Szabolcs polgármester invitálta a borlovagrend tagjait és a borosgazdákat a kultúrházban megtartott frissítőre és borkóstolóra.
Bízva a János-áldás védelmében, mely megóv és véd az ördög cselszövéseitől, valóban a szívet vidámítja és nem az eszét veszi el a nemes ital mértéktartó fogyasztóinak.
