Amikor egy héttel ezelőtt Farkas Zsolt atya kihirdette a Mária-út Szőgyén és Cigléd (Kürt) közötti szakaszának kitisztítására szóló felhívást, sokan még nem sejtették, hogy milyen foganatja lesz, s hányan kapcsolódnak be a határúti tanösvény járhatóvá tételének szombati munkálataiba.
A zarándokút új kijelölt szakasza sok helyen csipkebokrokkal, fákkal, bozóttal benőtt erdőszéli helyen vezet majd. Ennek megtisztítása próbára tette a szőgyéni egyházközösség lelkes kis csapatának tagjait, akiknek munkakedvét fokozta a gyönyörű táj, a csodálatos napsütéses időjárás és a festői környezet.
A Rendes-kúti-völgyet körülölelő, dimbes-dombos, erdővel szegélyezett táj látványa sokukban felidézte az egykori zarándokút kanyargós vonulatát, s többek emlékében a gyermekkori zarándoklatok élményei éledtek újra.
A 82 éves Svajcer István bácsi, az egyházközösség egyik régi tagja a reggeli induláskor mosolyogva megjegyezte: „tudod, nekünk ez kötelességünk”, miközben csillogó szemmel nézett korabeli társaira, Gábris Laci és Mánya Laci bácsira.
De a csoport valamennyi tagja úgy érezte: szent kötelesség egy zarándokút (tanösvény) felújítása, járhatóvá tétele.
Mire a mintegy 2 km hosszú tanösvény végéhez ért a szorgalmas és kitartó csapat, a fáradság jelei alig voltak láthatóak rajtuk, pedig néhány résztvevő előrehaladott korára való tekintettel elmondhatta volna, hogy számukra már a két kilométer puszta megtétele is szép teljesítmény. Ők azonban ezt derekas helytállással megcáfolták.
Köszönet és tisztelet illeti őket az elvégzett munkáért, s azért, hogy éltetik őseik hitét és hagyatékát. Ezen az úton érdemes járni és zarándokolni!
