A zengő bongó igazi tavaszi madárénekre még várnunk kell egy hónapot, de ha nyitva tartjuk a fülünket, a kórus első előfutárait már hallhatjuk. Csakhogy a madárdalok és szárnyas barátaink kedvelőinek örömébe üröm is vegyül, hiszen a természetvédők, ornitológusok már egy ideje próbálják ráirányítani a figyelmet a szomorú tényre, miszerint vészesen fogy a madárállományunk.
Ez pedig nemcsak a madárdal elhalkulását jelenti számunkra, hanem egyéb súlyos következményekkel is jár. Legutóbb a Magyar Madártani Intézet figyelmeztetett arra, hogy Magyarországról hamarosan eltűnhetnek a fecskék, de Szlovákiában sem jobb a helyzet. Tavalyi adatok szerint Szlovákia-szerte 365 madárfaj él, ebből 222 faj rendszeresen nálunk fészkel. A klímaváltozással egyes új fajok is megjelenhetnek, mások viszont teljesen eltűnőben vannak, olyanok is, melyek nemrégen még nagy számban fordultak elő, köztük a verebek, seregélyek, vagy a fecskék.
Brit tudósok már korábban figyelmeztettek, hogy a madárnépesség az utóbbi három évtized alatt 421 millióval csökkent, ami a teljes madárállomány egyötöde.
A madárveszteség 90 százaléka a 36 legelterjedtebb madárfajt érinti, beleértve a verebeket, mezei pacsirtákat, foglyokat, seregélyeket. Mindez pedig arra figyelmeztet, hogy sokkal nagyobb erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy megállítható legyen a legismertebb madárfajok drasztikus fogyása.
Kis poszáta (Németh István illusztrációs felvétele)
Szlovákiában jelentős gyérülés tapasztalható a korábban legnépesebb madárfajok esetében, például a házi és mezei verebek tekintetében. Sok madárfaj számbeli fogyatkozását okozza a mezőgazdasági jelleg változása, ahol napjainkban a nagy kiterjedésű kukorica- és repceföldek dominálnak, miközben eltűnnek az olyan fajok természetes élőhelyei, mint a mezei pacsirta, fogoly, vagy a fürj. Ugyancsak a korszerű mezőgazdasági módszerek okozták, hogy Szlovákiából eltűnt legnagyobb európai madarunk, a túzok.
A mezei pacsirták száma mellett lényegesen csökken a valamikor nagy számban előforduló búbos pacsirták előfordulása is. Ez más fajokhoz hasonlóan az ember közelében vert tanyát, s a földek helyett például a nagy üzletláncok parkolóiban jelent meg. Azok a madárfajok azonban, melyek már korábban az ember közelébe költöztek, a velünk való együttélésre egyre inkább ráfizetnek. Az épületek szigetelése és az élelem hiánya hozzájárult a molnárfecskék, fecskék és sarlósfecskék fogyásához.
Még a seregélyek is fogyatkoznak, figyelmeztetnek az ornitológusok, annak ellenére, hogy ezeknek a fogyatkozása nem olyan feltűnő, mert szőlő-, illetve gyümölcsérés idején nagy rajokban látjuk repülni őket. Fogytában azon fajok népessége is, melyek kisebb számban fordulnak elő nálunk és szigorú védelem alatt állnak.
Pozitív példaként említhető viszont legszínesebb madarunk, a gyurgyalag, más néven méhészmadár elterjedése, melynek száma az ezredforduló óta 700-1300 párról megkétszereződött. Ennek okai az éghajlat változásában, fészkelőhelyük északi határának kiterjedésében keresendő.
A gondot a megfelelő fészkelőhelyek eltűnése, a táplálékul szolgáló rovarok számának jelentős csökkenése jelenti. Szakemberek szerint drámai módon, 80 százalékkal csökkent a levegőben található rovarok mennyisége. Ez nagyon komoly táplálékveszteséget okoz a madarak és denevérek számára, s ennek következtében elsősorban a rovarevő madarak száma csökken Európa-szerte.
Barázdabillegető (Németh István illusztrációs felvétele)
Magyarországon legutóbb a fecskék számának drasztikus csökkenésére hívták fel a szakemberek a figyelmet, rámutatva, amennyiben nem történik jelentős változás, 2020-ra eltűnhetnek a fecskék, melyek biológiai védelmet jelentenek a rovarok által terjesztett betegségekkel szemben is.
Az ornitológusok rámutattak, minden egyes fecske itteni tartózkodása idején minimum 1 kilogrammnyi rovart fogyaszt el, s az általuk fogyasztott rovarok között megtalálható szinte az összes mezőgazdasági kártevő, illetve azok a szúnyogfajok is, amelyek akár halálos betegséget is terjeszthetnek. A fecskék száma drasztikus csökkenésének okai a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakulásban, illetve azok eltűnésében, az agrárkemizálásban, a klímaváltozásban és sajnos a lakosság viselkedésében is keresendő. A figyelmeztetések és a törvények ellenére ugyanis évről évre egyre nagyobb számban verik le a fészkeket, szinte mindig a költési időszak közepén. Ekkor pedig elpusztul a tojás, a fióka és gyakran a kotló madár is. A fecskefészkeket általában azért nem tűrik meg az emberek, mert zavarja őket a fecskeürülék potyogása, illetve a madárcsicsergés.
Azzal pedig nem számolnak, hogy ha eltűnnek a fecskék, akkor a rovarok ellen be kell vetni a kémiai idegmérgeket, amelyek minden rovart elpusztítanak, többek között a beporzó rovarokat is, és a vízbázison, a táplálékon keresztül az emberi szervezetbe is bejutnak, mutatnak rá a vészjósló tényre a magyarországi ornitológusok.
