Február 28-án a Pozsonyi Magyar Intézetben köszöntötték a Magyar Örökség-díjas Takács András néprajzkutatót, néptáncgyűjtőt. Bandi bácsi, avagy Taki, ahogy a legtöbben szólítják, az 1950-es években kezdett néptáncokat gyűjteni.
Az est vendége Novák Ferenc – Tata, Kossuth- és Erkel-díjas koreográfus és Agócs Gergely, a Magyar Néprajzi Társaság néptáncszakosztályának elnöke, a Hagyományok Háza szakelőadója és Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke volt.
Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója házigazdaként üdvözölte a jelenlévőket, majd röviden ismertette Takács András életútját. Elmondta, harmadik gyermekként 1931. január 8-án látta meg a napvilágot, iskoláit Rozsnyón kezdte, majd a jogfosztottság éveiben, amikor nem volt magyar iskola, átszökött a határon, hogy anyanyelvén tanulhasson, s csak 1950-ben térhetett vissza, hogy Komáromban, majd Pozsonyban folytathassa tanulmányait. Miskolcon népi kollégistaként szerette meg a néptáncot és népzenét, majd komáromi diákként tánccsoportot hoztak létre társaival. 1951 decemberétől dolgozott a Csemadokban. 1962-től szakelőadó volt, részt vett a gombaszögi és a zselízi fesztiválok elindításában.
A néptáncgyűjtésre szinte az utolsó előtti pillanatban került sor
A Takács András tiszteletére megszervezett esten Agócs Gergely népzenész, népzenekutató köszöntötte a felvidéki néptáncfejedelmet. Ág Tiborral elsőként kezdték meg a népi hagyományok gyűjtését, először a Zoboralján gyűjtöttek. Ennek a generációnak és Takács Bandi bácsinak külön érdeme, hogy az akkor még fellelhető néptánchagyomány ma a rendelkezésünkre áll, az 50-es években ugyanis még volt mit gyűjteni. Azóta nagyot változott az európai társadalom és kultúra, megszűntek létezni azok a társadalmi keretek, amelyek a népművészetet éltették és értékelték – mondta Agócs Gergely.
Takács András publikálási tevékenysége segítségére van a mai magyar néptáncmozgalomnak is, az általa feltárt anyag nélkül sokkal szegényebbek lennénk – mondta Agócs Gergely Takács Andrásról. Magyarországon sokáig csak felvidéki táncokként tartották számon a táncainkat, ezért az volt a cél, hogy a feltárt népzenei és néptáncanyagot megismerjék az anyaországban is, hiszen két dialektusunk van, de azon belül is más egyes régiók tánca.
Az is fontos volt, hogy a kutatások eredményeit a Felvidéken is megismerjék – ebben Takács András munkásságának fontos szerepe volt és van napjainkban is.
Az asszimiláció visszaszorításában játszott szerepe
Novák Ferenc visszaemlékezésében elmondta, hetven éve ismerik egymást. Az 1956-os események után a Bihari Néptáncegyüttes első külföldi útja Bandi bácsinak köszönhetően Csehszlovákiába vezetett. A gyermekek alkotta tánccsoport 1957-ben Strážnicén léphetett fel. Köszönhető volt mindez annak is, hogy Takács András a csehszlovákiai magyar és az anyaországi tánccsoportok között is kapcsolatteremtésre törekedett.
A néptáncmozgalom, a hagyományok gyűjtése abban is segít, hogy az asszimiláció lelassuljon,
Novák Ferenc szerint a folyamat sajnos megállíthatatlan, de az olyan személyiségeknek és munkásságuknak, mint amilyen Takács András, köszönhető, hogy legalább lassul a folyamat.
Takács András, az intézmény
Bárdos Gyula a Csemadok nevében köszöntötte Bandi bácsit. A Csemadok elnöke visszaemlékezett arra, amikor 2006-ban Pro Probitate – Helytállásért-díjjal tüntették ki Takács Andrást. A terem akkor is megtelt, ami azt is bizonyítja, hogy milyen népes a tisztelőinek tábora.
A Csemadok szempontjából Bandi bácsi egy intézmény, bizonyítják ezt publikációi is.
Három évvel ezelőtt sikerült az Országos Népművészeti Fesztivált visszavinni Zselízre, a szervezési tennivalókban Bandi bácsi is részt vett, nélküle nem sikerült volna újra Zselízen megszervezni a fesztivált.
Bandi bácsit évekre félreállították
A jubileumi évben sok szó esik a Csemadok hetven esztendejéről, így arról is, hogy 1968-ban a két Csemadok „összeért”, Dobos László és Szabó Rezső vezetésével. Ebben a munkában Bandi bácsi is tevékenyen részt vállalt, aminek az lett a következménye, hogy évekre félreállították őt – erről viszont már kevesebben tudnak, mondta el Bárdos Gyula.
Bárdos Gyula köszöntője után Dobos László néhány gondolatát osztották meg a közönséggel a szervezők egy régi felvételnek köszönhetően. Elhangzott:
Takács András és társai a semmiből gazdálkodtak, mégis nagyot alkottak.
A beszédek után a Szőttes táncosai és a Pósfa zenekar gömöri dallamokkal és tánccal köszöntötték Bandi bácsit.
Ezerkilencszáznegyvenöt után a jogfosztás évei a félelem időszakát jelentették a felvidéki magyarságnak. A csehszlovák hatalom ki akarta irtani Szlovákiából a magyarságot. 1948-ban ugyan enyhülés következett, de sokan még az ötvenes években is féltek magyarul beszélni.
Csak elhivatottan lehet
Takács András 1951. december 1-jén kezdett a Csemadokban dolgozni. Ekkor Fellegi István, az akkori főtitkár azzal vette fel őt Ág Tiborral együtt, hogy Takács András lesz a hivatásos koreográfus. Volt egy elhivatottság bennük, ami létrehozta a Népest, majd később, 1969-ben a Szőttest is.
Takács András szerint kisebb csoda volt, hogy a semmiből megteremtették a csoportokat,
és az is, hogy 1952-ben a pozsonyi várrom alatti szabadtéri színpadon a komáromi és a pozsonyi táncosok műsorára több mint tízezer néző volt kíváncsi. Ezzel megmutatták az embereknek, hogy szabad magyarul beszélni és a magyar kultúrára igény van, művelni kell azt.
Hetvenegyben, a tisztogatásokkor tíz évre félreállították. Bandi bácsi elmondása szerint neki nem ez fájt, hanem az, hogy a gyűjtőmunka ennek következtében félbemaradt, tíz év pedig nagy veszteség volt, megszakadt a folyamatosság.
Takács Andrással Katona Istvánnak kellett volna beszélgetnie, de ő sajnos betegsége miatt nem vehetett részt a rendezvényen, így Molnár Imre kérdezte Bandi bácsit. Utolsó kérdése az volt, mit kíván még egy ilyen gazdag életút után.
Bandi bácsi válasza rövid volt: hogy folytathassa a közösség keretében azt a tevékenységet, amit eddig végzett.
És mint tudjuk, Takács András most is dolgozik, a Felvidék.ma sorozatban közli visszaemlékezéseit.
