Az ember hajlamos azt hinni magáról, hogy a „modern, civilizált” világban már mindent tud, szinte mindenhatónak képzeli magát, úgy véli, büntetlenül avatkozhat be újra és újra a természet rendjébe, irthatja az esőerdőket, pusztíthatja az állatokat, kizsigerelheti a termőföldet, szennyezheti a vizet, a levegőt, megtehet bármit. Csakhogy mindennek ára van, nagyon súlyos, szinte már megfizethetetlen ára.
A világ egyik legismertebb természetfilmese, a 93 éves Sir David Attenborough korábban készített filmjeiben, melyeknek köszönhetően milliók ismerhették meg a bennünket körülvevő világot, még vonakodott elfogadni a klímaváltozás tényét, mert előbb teljes bizonyosságot akart ezzel kapcsolatban.
A davosi Világgazdasági Fórumon viszont már éles hangú kritikát fogalmazott meg. A világ egyik legismertebb természetvédője arra hívta fel a fejlett világ gazdasági és politikai vezetőinek figyelmét, ha nem tesznek komoly lépéseket az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, a folyamat megállíthatatlanná válik.
Mint mondta, néhány évtizeddel ezelőtt új földtörténeti kor kezdődött, amelyet már az emberi tevékenység alakított, s ha az emberiség néhány éven belül nem változtat az életmódján, éppen saját maga számára teszi élhetetlenné a bolygót. „Az édenkert nincs többé. Annyit módosítottunk a bolygónk ökoszisztémáján, hogy a tudósok szerint új földtani korba léptünk. Ez az antropocén kor, az ember korszaka” – mondta akkor.
Bár a globális szinten jelenlévő feszültségek gátolják a klímaváltozás elleni küzdelmet, Attenborough mégis arra kérte a világ vezetőit, a bűntudaton és vádaskodáson túl mielőbb kezdjenek hozzá az éghajlatváltozás elleni küzdelem gyakorlati lépéseihez. Az utóbbi időben neki köszönhetően különösen nagy visszhangot kapott az óceánokban és tengerekben felhalmozódott óriási mennyiségű műanyaghulladék.
Most viszont az eddigi legdrámaibb figyelmeztetését fogalmazta meg a londoni BBC Klímaváltozás – A Tények című, nemrég bemutatott, új tévéműsorában. Ebben nem kevesebbet állít, mint azt, hogy amennyiben a következő évtizedben nem történnek döntő lépések, visszafordíthatatlan kár éri a természetet, a Homo sapiens tönkreteszi a bolygót, s a társadalmak összeomlanak.
Ez tehát azt jelenti, hogy az emberiségnek legfeljebb tíz éve marad arra, hogy radikálisan változtasson az életmódján. S hogy ez nem túlzás, hanem véresen komoly, annak érzékeltetésére kijelentette: évezredek óta ez a legnagyobb fenyegetés, amivel szembenézünk. A továbbiakban pedig sorolta azokat a tényeket, melyek a helyzet komolyságát alátámasztják.
A valaha mért legmelegebb évek közül húsz az elmúlt 22 évben volt; a grönlandi jégtakaró ötször olyan gyorsan olvad, mint 25 évvel ezelőtt, 2040-re a Jeges-tengeren nyaranta szinte egyáltalán nem lesz jég, 1980-hoz képest már így is 40 százalékkal csökkent a jég mennyisége a nyári hónapokban; hetente 100 orangután pusztul el emberi tevékenység következtében; 50 millió hektár trópusi erdő tűnik el évente; a sekély vízi korallok fele már elpusztult; a mezőgazdasági művelésbe vont területek miatt a prérik 90 százaléka már a múlté; évente 100 millió cápát gyilkolnak le; a nagytestű vízi ragadozók 90 százaléka eltűnt.
Az emberek többsége, amikor ehhez hasonló tényeket hall, jobb esetben kicsit sajnálkozik ugyan, de hamar napirendre tér a dolgok felett, mert úgy véli, hogy mindez nem érinti, ettől még az ő élete változatlanul zajlik tovább. Csakhogy ez nem így van, az emberi tevékenység, a természet rendjébe való meggondolatlan, felelőtlen beavatkozások olyan visszafordíthatatlan károkat okoztak, melyek mindannyiunk jövőjét kétségessé teszik.
A természetfilmes szerint azonban még nincs minden veszve, azonnali cselekvéssel még változtathatunk, de ez mindannyiunktól, kormányoktól, vállalatoktól és az egyénektől is tényleges cselekvést, alapvető változtatást követel. Attenborough szerint a közelmúltban a klímaváltozás miatt tüntető fiatalok felháborodása jogos, mert az előző generációk szörnyű dolgokat műveltek a bolygóval. „A fiatalok megértették a tudományos eredményeket, a mi generációnk viszont nem mutatott jó példát“ – mondta.
S itt nemcsak a példamutatásról van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy egy élhető, vagy egy pusztuló, haldokló bolygót hagyunk-e örökül már nem is az utánunk következő sokadik generációra, hanem a gyermekeinkre. Talán még nincs késő, hogy észhez térjünk, de aki csak egy kicsit is figyel a jelekre, annak látnia kell, hogy valami végérvényesen megváltozott a Földön.
Ennek globális elismerését a világ vezető gazdaságainak ellenállása mellett valószínűleg az is nehezíti, hogy az emberiség nehezen néz szembe a saját felelősségével. Amennyiben belátjuk, hogy a bolygón zajló negatív környezeti folyamatok egyenes következményei az emberiség életmódjának, tetteinek, kapzsiságának, nem lehet tovább hárítani a felelősséget. Ez pedig ijesztő, és minden eddiginél nagyobb terhet ró a döntéshozókra, de az egyénre is, hogy átértékeljék immár fenntarthatatlan életmódjukat.
A világ vezetői egyelőre nehezen látják be, hogy alig van olyan globális probléma, amelynek ne lenne köze a klímaváltozáshoz és a bolygó állapotához, elég csak a népvándorlásra, a gazdasági növekedés lehetőségeire, a népesedési problémákra vagy az egészségügyi kihívásokra gondolni. Sikert pedig ez esetben biztosan csak egy globális összefogás hozhat.
Ahogy a Föld tönkretétele, „megjavítása” is az emberiség lényegi természetéből fakadhat. Az ember alapvetően egy problémamegoldó faj: amennyiben nem kérdőjelezi meg tovább saját szerepét a környezet alakításában, képes lehet megtalálni a megoldást, és olyan világot kialakítani, ahol van elég tiszta víz és levegő, megfelelő mennyiségű táplálék és energia.
De már alig maradt vesztegetni való idő, Attenborough szerint a következő néhány év döntései fogják meghatározni az emberiség és a bolygó jövőjét. Hallgatnunk kell rá, hiszen itt már nem „csak“ az orangutánokról, nem „csak“ a korallokról, vagy „csak“ a cápákról van szó, hanem mindannyiunkról!
