Június 12-én misével vette kezdetét az az ünnepség, amelynek keretében leleplezték Esterházy János szenci emléktábláját. A katolikus templom mellett, a helyiek által csak Máriácskának nevezett szobornál elhelyezték Esterházy János emléktábláját, amelyen a mártírpolitikus alábbi mondata olvasható: „…Cselekedjünk mindannyian egyetértésben és szeretetben…”
A misén Farkas Zsolt szőgyéni plébános prédikációjában ismertette Esterházy János életét. Elmondta: akkor is kitartott, amikor Kassa képviselőjeként a visszacsatolás után képviselői helye lett volna a magyar országgyűlésben, de ő kitartott azok mellett, akik a bécsi döntés értelmében Szlovákiában maradtak.
Kiállása miatt a német Gestapo üldözte, majd a „felszabadító” szovjetek letartóztatták és a Gulagra hurcolták. A csehszlovák hatóságok távollétében ítélték őt halálra, nem védekezhetett a felhozott vádak ellen, nem mondhatta el, hogy embereket mentett. Esterházy János szökését többször előkészítették, de ő nem ment, bízott az igazságban.
Farkas Zsolt visszaemlékezett Lízna atya csodás gyógyulására is. Az atya a mírovi börtönben teljesített szolgálatot, ahol Esterházy János meghalt.
A magyar hívek gyakran jártak Mírovba, így ismerték az atyát. Amikor Lízna atya halálos betegséggel, rákkal küzdött, a magyar hívek Esterházy János lelki üdvéért imádkoztak, az ő közbenjárását kérték annak érdekében, hogy Lízna atya felépüljön. Az atya úgy érzi, ennek köszönheti csodával határos gyógyulását.
A szőgyéni plébános azt is elmondta: 2017 szeptemberében kerültek haza, Alsóbodokra Esterházy János hamvai, s egy évre rá felmerült, hogy a Vatikánban fel kellene terjeszteni a szentté avatást, hiszen ma is sokan szentként tisztelik.
Ma már Isten szolgájaként tekinthetünk rá, és imádkozhatunk hozzá a közbenjárásért.
70 éve itt imádkozott
A mise után az ünnepre érkezők a lourdes-i Szűz Mária-szoborhoz mentek, ahol Esterházy János oly gyakran imádkozott.
Duray Rezső, a Magyar Közösség Pártjának szenci járási elnöke beszédében kiemelte: „Az emléktábla elhelyezésével emlékeztetni akarunk arra, amikor 70 évvel ezelőtt Esterházy János a szibériai Gulagról Pozsonyba szállításakor a rabszállító autóban utoljára tette meg ezt az utat.
A börtönből testvérének 1949. június 16-án írt levelében meghatóan szól azokról az érzésekről, melyeket akkor tapasztalt, amikor megpillantotta a szenci lourdes-i Szűz Mária-szobrot. A szobor előtt sokszor imádkozott, amikor a városban járt. Abban reménykedett, hogy az illetékes fellebbviteli szervek, a bíróság megváltoztatja az ítéletet.”
Az emléktáblát Farkas Zsolt és Duray Rezső leplezték le, s Bošňák András káplán szentelte meg.
A márványtábla 25 évig várt a leleplezésre, végül a káplán úr közbenjárására Jozef Dúc plébános engedélyezte a felszentelését, miután sikerült elhelyezni méltó helyén, ahova eredetileg is szánták.
Az emlékezők az Isten, hazánkért térdelünk elődbe és a Te vagy a földi éltünk című énekekkel és gyertyagyújtással tisztelegtek Esterházy János emléke előtt. Nemzeti imánk pedig minden résztvevőnek könnyeket csalt a szemekbe.
