Szeretett íróm és földim, Mikszáth Kálmán, a „nagy palóc“ ismét témául szolgált honlapunkon. Most a szülőfalujában látható Emlékházról esett szó, mely újabban a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának felügyelete alá tartozik. Olvashatunk néhány sort a mára szépen felújított ház történetéről, illetve az egykori szülőház sorsáról is. Az utóbbiról ezt írja a szerző: „Csak zárójelben jegyzem meg, a szülőházát 1968-ban engedély nélkül lebontották, s a 90-es évek közepétől emléktábla jelzi helyét a katolikus templom közelében.”
Magam is többször értekeztem már jeles szülöttünkről, többek közt honlapunkon is. 1996-ban megjelent a Lilium Aurum Kiadónál a Mikszáth Kálmánnal szülőföldjén című kötetem, melyben részletesen tárgyaltam a témát. A 2018-ban magánkiadásban közzétett, Emléktáblák, szobrok, emlékhelyek I. című könyvemben három dolgozatomban is érintem Mikszáthot. Az utóbbiban a szülőházról egyebek közt az alábbiakat írtam: „A szülőház hajdan bent állt a faluban, közel egy kis tér Mária-szobrához s a katolikus templomhoz meg az iskolához. /…/ A szülőház mára sajnos nem maradt meg. A falu egyik lakosa, Jozef Varga 1968-ban hatósági engedéllyel lebontotta a régi hajlékot. Helyét néhány éve egy emlékkővel (vagyis nem emléktáblával) jelölték meg. Korrigálnunk kell tehát a Magyar irodalmi helynevek című kiadvány szerzőjének ama állítását is, mely szerint a ma is meglévő Mikszáth-ház a szülőház helyén állt.
Mauks Ilona, azaz Mikszáth Kálmánné Visszaemlékezéseiben egy további adatot is találunk a helyre vonatkozólag. Eszerint maga Mikszáth mesélte neki, hogy születése előtt házuk leégett, s ideiglenesen elhurcolkodtak a Révész-fundusra, s ott született Jézus nevenapján, azaz január 16-án az író. Az említett emlékkövön egyébként ez a kétnyelvű szöveg olvasható: „Ezen a helyen állott/ Mikszáth Kálmán világhírű/ író szülőháza”.
A családi házban valóban 1978-ban nyitották meg a Mikszáth- emlékkiállítást. Az ünnepségeken magam is ott voltam, s a látottakról akkor Öröm és töprengés egy ház körül című írásomban így tudósítottam egyik hazai magyar lapunkban:
„A képek alatt részletes magyarázat és felvilágosítás olvasható, szlovák nyelven. Hiányzik a magyar szöveg, amit jelen esetben semmiképp sem tudunk megmagyarázni önmagunknak, mert a Mikszáth-örökség bizony mindkét népnek sokat jelent, s kell, hogy ez az örökség még többre tanítson minket. Ezért reméljük, hogy a szlovák szöveg mellé mielőbb felkerülnek a magyar feliratok is, hogy a Mikszáth-ház azé legyen, akié az író: a magyar és a szlovák népé.”
Az írást akkor a Szabad Európa Rádió is beolvasta, ami majdnem botrányt kavart egyes körökben. Ennek ellenére még sokáig nem került sor a kétnyelvűsítésre, hiszen akkor az összes panelt ki kellett volna cserélni, aminek az illetékesek szerint komoly anyagi vonzatai lettek volna.
Így az irodalmi-nyelvi szakbizottságon belül tovább harcoltunk azért, hogy megoldást találjunk. Az a döntés született, hogy egy magyar nyelvű hangzóanyagot kell készíteni, s ha jönnek a magyar látogatók, legalább majd azt hallgathatják a szlovák szöveg helyett. Ennek forgatókönyvét magam írtam, szövegét pedig Vas Ottó előadóművész, lánya, Vas Ágnes és Trevalecz László versmondók olvasták magnószalagra.
1987-ben újra felújították a házat. Ez is felületes munka volt, ám ekkor legalább már a magyar szövegek is helyükre kerültek. Ma a ház és a környezet elfogadható szinten prezentálja a Mikszáth-emlékeket. Kár, hogy az Emlékház nem tudott egyféle kutatóhellyé is válni, ahol az író alkotásainak helyi vonatkozásaival foglalkozók időnként találkoznának, beszámolnának kutatásaik eredményeiről.
Az említett írás szerzője jogosan azt is kifogásolja, hogy most meg az Emlékház keresőit útbaigazító táblácskák maradtak egynyelvűek s alig észrevehetőek. „Adódik a kérdés, mi az akadálya, hogy nagyobb méretű és kétnyelvű reklámtábla hívja fel az arra járók figyelmét a Mikszáth Emlékház megtekintésére?” – olvassuk az írásban. Nos, én meg azt kérdezem: tett-e már panaszt ez ügyben az illetékeseknél a helyi magyar nyelvű havilap, a Kürtös? Vagy reklamált-e emiatt a területi illetékességű Csemadok, valamelyik politikai pártunk, vagy a ház fenntartója?
És többször eszembe jutott az is, hogy
a ma már annyiféle jól működő ut (borút, Mária-út) mellett nem lehetne-e ezen a tájon egy Mikszáth-utat is létesíteni?
Megjelölni valami módon (egy kis emlékkővel, réztáblácskákon) a hellyel kapcsolatos Mikszáth-emléket, írást, mondjuk Zsélyben, Peszerényben, Ebecken, Kékkőben vagy még más helyeken is… Hiszen aligha akad író, akinek munkáit a szülőföld jobban áthatotta volna, mint az övéit, s a szülőföld elemei nyomatékosabban jelen lennének, mint a Mikszáth írásaiban!
