„Az autonómia szó mindenkiben zsigeri ellenérzést kelt, pedig a magyarság nem elszakadásban gondolkodik, hanem az Európai Unió keretei között szeretné az önrendelkezését megteremteni. A kérdésben szükséges, hogy a magyar politikai erők összefogjanak ” – mondta Szili Katalin Gombaszögön.
A határon túli magyarok közül a legjobb helyzetben a vajdasági magyarság van. Ott az autonómiát az autonómiában élvezik. Erdélyben szintén nem ismerik el a kisebbségeket államalkotóként. Kárpátalján nagyon nagy feszültségeket láthatunk az oktatás és a nyelvtörvény kapcsán, s szintén nem ismerik el a kettős állampolgárságot, ahogyan a Felvidéken sem.
Szili Katalin leszögezte, hogy a magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság mindenütt biztosítja, hogy az identitásmegőrzés lehetséges legyen.
A miniszteri megbízott kifejtette, a közösségben nemcsak illúziók, hanem tervek is voltak az autonómia tekintetében a rendszerváltást követően. Felidézte a komáromi találkozót. Az illúziókat az uniós csatlakozás és a december 5-i népszavazás tette zárójelbe. 2010-ben ezeket a kérdéseket rendezni lehetett – célzott a kormányváltásra Magyarországon.
„Sajnálatosnak tartom, hogy a szlovák alkotmány nem ismeri el államalkotó tényezőként a kisebbségeket, s a jogrend tiltja a kettős állampolgárságot” – mondta Szili Katalin. „Mi nemzetek Európájában gondolkodunk” – tette hozzá.
Kifejtették, a rendszerváltás harmincadik éve után feltehető az a kérdés, hogy van-e létjogosultsága az autonómiának. Akarja-e még a közösség, illetve melyik típusát. S az is nagy kérdés, hogy Európa ez ügyben mit tesz.
„Nagyon szeretném látni, amikor az Európai Unió felkarolja az őshonos kisebbségeket. S ne feledjük azt se, hogy a Beneš-dekrétumok a mai napig érvényben vannak, s ez sem zavarja az EU-t – világított rá. Pedig az Európai Uniónak ezt a kérdést is fel kell karolnia” – véli Szili Katalin.
Az EU előtt azonban a teljes közösségnek kell döntenie arról, mit szeretne. „El kell kezdeni egy társadalmi párbeszédet. A többi kisebbséggel is fel kellene venni a kapcsolatot, de a politikai erőket a belpolitikai kérdések foglalkoztatják. Majd tisztázni kell, hogy milyen a viszony a közösség és a többségi társadalom között, illetve a fogalmakat és a mögöttük lévő tartalmakat” – szögezte le Szili Katalin.
Őry Péter kifejtette, hogy 1990 euforikus év volt. Sokan gondolkodtak azon, hogy milyen formában lehet a közösség jövőképét tálalni. Ma az összes szakértő, a szlovák értelmiség is leszögezi, hogy a mai közigazgatási rendszer kialakítása a tömbben élő magyarság több régióba való besorolásáról szólt.
A Magyar Közösség Pártja Országos Tanácsának elnöke szerint a magyar közösségek sajátos ügyeit egy olyan szervbe kellene helyezni, ahol megkezdődhet a valós önigazgatás. Ez egy olyan jelenség, ami mindenkinek jó, s minden polgár részére pozitívumot hordoz. Ez gazdasági szempontból is megvizsgálandó.
„Ha egy régióban a régió oktatásügye, a kultúra, a gazdaság, egészségügy saját kezelésbe kerül, akkor mi döntjük el, hogy milyen hálózatot akarunk. S ez nem lenne kárára a többségi nemzetnek sem” – szögezte le Őry.
A magyarországi kisebbségi önkormányzati modell vonatkoztatható lenne a felvidéki szórványvidékekre is. A szlovák társadalommal meg kellene vitatni, hogy a jelenlegi önkormányzati modell mennyire működőképes. A természetes régiókat kellene újra visszaállítani – véli Őry.
Őry leszögezte, hogy mindig meg kell látni a helyzetet, mert partnereket mindig lehet találni. Ott lehet politikai partnereket találni a kérdéshez, amikor megkerülhetetlenné válik valaki. Erre a szintre még el kell jutni…
