A hidak mindig is partokat, földrészeket, településeket kötöttek össze. Szerepük, értékük felbecsülhetetlen volt: közlekedési, társadalmi, gazdasági, stratégiai szempontból egyaránt. Így volt ez a Hídvég (Ipolyhídvég) és Drégelypalánk közti fa-, illetve kőhíd esetében is.
Hogy a két partot mikor és miféle átkelővel, hídalakzattal kapcsolták először össze, pontosan nem tudhatjuk. A legtöbb leírásban csak annyit említenek, hogy az itteni híd igen régi. Egy fiatal kutató, Hillier Domonkos 2009-es egyetemi szakdolgozatában így ír róla: „A két település között már a nagyon régi időktől kezdve híd állt. Ezen az átkelőn keresztül vezetett a Pozsony – Balassagyarmat főközlekedési útvonal.”
Megjegyzi még Hillier, hogy a híd
„Első említése 1594-ből való, amikor egy forrás arról ír, hogy Drégelypalánk fahídját a török veszélyezteti. A vizsgált folyószakasz legrégebbi hídábrázolása is ehhez az átkelőhöz köthető, ugyanis 1617-ből Hufnagel (Houfnagel, Hoefnagel) metszete ábrázolja a rommá lőtt Drégely és Nógrád várát, valamint az Ipoly feletti fahidat is. Még az I. katonai felmérés térképein illetve országleírásában is fahíd található, azonban a II. katonai felméréstől kezdve már kőhidat jelölnek a térképek. Ez az átkelő egészen a II. világháborúig állt, amikor 1944 decemberében a visszavonuló németek ezt a hidat is felrobbantották. A romokat az árvíz elkerülése érdekében a mederből elrobbantották. A szlovákiai oldalon, Ipolyhídvég határában a hídfő romja fellelhető, bár állapota meglehetősen rossz. A magyarországi oldalon a híd helyét elsősorban az ártéren keresztül vezető úttöltés jelzi.” (2009:26-27)
Az Ipoly hídjait bemutató kiadványában Hajós Bence ezt közli:
„A két falu között igen régi időktől állt híd. Ezt őrzi a szlovák oldali falu neve is: Hídvég. Drégelypalánk hídjáról maradt fenn a legrégebbi előkerült hídábrázolás. A törökkori metszet 1617-ből ábrázolja a rommá lőtt drégelyi várat és Nógrád várát is. Ipolyhídvégi nézőpontból látszik a két falu, és közöttük a fahíd. A XIX. század első felében a fahíd helyére kőhidat emeltek, mely egészen a második világháborúig állt. /…/ A németek rombolása tette tönkre ezt a hidat is (1944. december 8-án, a Szeplőtelen fogantatás ünnepén). A mederbe dőlt romokat az árvíz elkerülésére elrobbantották. Már csak a pillérek romjai és a szlovák oldali hídfő áll…” (2004:11)
Hasonlókat írnak az Ipoly-hidak című kiadványban is (Szerk.: Hrubik-Wollent, 2003), kiegészítve még azzal, hogy „Az igen széles magyar ártéren egy fából készült kishíd, úgynevezett dobogóhíd állt.”
A fentiek kapcsán több mindent el kell még mondanunk, mert bizonyos dolgok kiegészítésre, pontosításra szorulnak.
Egy biztos: a híd első említése nem 1594-ből való, mert ennél sokkal korábbi adataink is vannak az átkelővel, illetve híddal kapcsolatban.
Maradjunk először a helységnévnél! Már a település neve – mely 1252-ben fordul elő először írásos formában Hydweg alakban – is arra utal, hogy e helyen a középkorban is híd állott. Hisz, mint a földrajzi nevek etimológiai szótárában is olvashatjuk: „A Hidvég helynév azzal kapcsolatos, hogy a falu az Ipolyon átvezető híd végénél települt.” (Kiss, 1988:631) A Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a híd szavunk alán eredetű, írásos alakban már 1138-ban előfordult, s jelentése: valamely útnak folyó feletti áthaladását biztosító műszaki építmény. (Szerk.: Kiss-Papp, 1970:108) Hídvégen pedig több oknál fogva is át kellett kelni a folyón. Mert fontos utak találkozási pontja volt a helység; nem sokkal első írásos említése után pedig a megye egyik fő központja lett: alispáni székhellyel, ítélőszékkel, vámmal, vásárokkal stb. Tehát a sűrű átkelésekhez nem volt elég a gázló, a rév, helyette valamiféle hídra volt szükség.
Egy másik kiadványban arról írnak, hogy a helység ősi birtokosai, a Balassák az Ipoly hídvégi átkelőjénél favárat emeltek. Ugyancsak találunk adatot arra vonatkozólag, hogy az Ipoly parti Hídvégre északról is vezetett egy hegyi út, melynek átkelőjét várral biztosították. (Györffy, 1987:162, 170) Köztudott, hogy a túloldalon állt Drégely vára, ettől nem messzire pedig Hont vára. Mindezek szintén indokolták, hogy a folyón való átkelés rugalmasabbá tétele érdekében hidat emeljenek Hídvég és Drégelypalánk közt.
Arról is tudunk Bakács Istvánnak a Mohács előtti Hont megyét tárgyaló könyvéből, hogy Ipolyságról a keleti mocsarak miatt legegyszerűbben Parassán át, Hont irányában, a drégelypalánki hídon át lehetett eljutni Hídvégre.
Az Ipolyhídvéget bemutató kis honismereti füzetben azt írják még, hogy Hídvégről, a megye székhelyéről kiinduló út IV. Béla király idejében (1258-ban) áthaladt az ipolysági hídon, ahol vám is volt. Talán később Hídvégnél is készülhetett egy fahíd? Hisz gyakran emlegetik az itteni vámot is. Ugyancsak a kis honismereti füzetben említik, hogy „ a megye felkérésére Hunyadi János régens 1449-ben elrendelte a hidak megépítését és a rajtuk történő vámszedést, amit 1466-ban Mátyás megerősített”. (2002:2) Ez sem jelenti azonban azt, hogy ekkor emelték volna itt az első hidat az Ipolyon. Hisz a vámszedésnek Hídvégen régebbi hagyománya is volt, s ez legtöbbször összefüggött a híd meglétével. A hídvégi hídról szóló híradás tehát jóval megelőzte a fentebb említett 1594-es esztendőt.
Egyébként a török időkből is közöltek már régebbi, hídra vonatkozó adatokat, melyekkel a Matunák Mihály Hont megyei történész kiadványaiban közzétett levéltári adatokban is találkozhatunk. Ilyen egy 1572-es kémjelentés, megemlítve benne, hogy „Hídvégnél és Gyarmatnál minden helyen van híd.” (Matunák, 1901:2) Vagy egy 1576-os levéltári adat, melyben az áll „a budai basa szándékozik Bozókot bevenni és intézkedett is, hogy az Uj-Drégely- vagy Palánknál lévő hidat, melyet a múlt évben építtetett, annyira megerősítsék, hogy nagy ágyúkat lehessen rajta szállítani.” (Matunák, 1901:36-37)
(Folytatjuk)
