A Budavári Könyvünnep egyik legvonzóbb eseményének ígérkezett a Lola könyve bemutatója, jóllehet a szerző, Ötvös Anna kassai történész már bemutatta munkáját Budapesten, de az a sok-sok hölgy, aki kíváncsi Márai feleségének történetére, ötvenszer is meg tudna tölteni egy termet.
Takács Bence, a könyvünnep másik házigazdája (Csűrös Csilla mellett) vezette a beszélgetést, amely természetesen a könyv ötletének születésével kezdődött.
Ötvös Anna elmondta, hogy Márai Az egy polgár vallomásai című művét olvasva támadt fel benne a kíváncsiság, hogy jobban megismerje Lolát, az író által általában csak L. betűvel jelölt társat.
Hét évig kutatta Matzner Sámuel és Moskovits Irén lányának, Ilonának és felmenőinek történetét, amelynek eredményeként kirajzolódott egy jómódú kassai zsidó kereskedőcsalád élete, melynek fiai mind diplomás emberek lettek. Néhányan szétszóródva a nagyvilágban, ketten azonban otthon, Kassán maradva fontos szerepet töltöttek be a város életében.
A tekintélyes Grosschmid család Sándor fia ugyanazokon a társadalmi, társasági színtereken fordult meg, mint Matzner Lola, s ez a „kassaiság” volt hosszú házasságuk titka. Egész életükben, bárhová kerültek, Kassát játszottak.
A műsorvezető kérdésére, hogy miben állt a kassaiság, megtudhattuk, hogy a polgári értékek tiszteletében. Szorgalmas munka, hitelesség, becsület, a pénzt, vagyont, amit szereztek, nem herdálták, viszont bőkezűen adtak alapítványoknak, segélyegyleteknek – vallásra és nemzetiségre tekintet nélkül.
Ennél a pontnál Ötvös Anna elég részletesen rávilágított a nemzetiségi (német, magyar, szlovák) és a vallási (katolikus, evangélikus, zsidó) arányokra és azok korszakonkénti változásaira, amelyek még a Trianon előtti időkben is felfedezhetők.
Hogy milyen volt Lola? Művelt és szerény, noha Kassa felső köreihez tartozott. Szeretett sportolni, még idős korában is, mikor Salernoban éltek, naponta úszott. Visszavonultságot kedvelő természetét Budán lakva is megőrizte, őt nem jellemezte a két háború közti Budapest ismert írófeleségeinek extrovertált élete, mindig háttérben maradt.
A beszélgetés egyik érdekes pontja volt, hogyan találta meg Ötvös Anna Lola totóalbumát. Tudott a létezéséről, mert bár alig éltek kortársak, Lola húga, Kertész Zsuzsa sem volt már az élők sorában, de egykori bridzspartnere még igen. Ő hívta fel az író, történész figyelmét Kertészék volt sofőrjére, akinek a pincéjében ráakadtak az albumra. Ötvös Anna megvette, majd a Petőfi Irodalmi Múzeum, valamint az 1880 és 1920 közötti korabeli sajtó segítségével azonosíthatták a képek szereplőit.
Sajnos, a beszélgetést nem illusztrálhatta fotókkal, ugyanis a zuhogó eső miatt az eredeti program helyszínein változtatni kellett, s így nem volt lehetőség a vetítésre. Azért más meglepetést tartogatott számunkra a szerző: Márai édesapja emlékkönyvének hasonmás kiadását. Dr. Grosschmid Géza (az író édesapja) még 16 éves diákként kapott egy emlékkönyvet, amit később, 1934-ben bekövetkezett halála után Kató lánya, dr. Jáky Gyuláné őrzött meg. (A Jáky család tagjai közül számosan eljöttek a könyvbemutatóra.)
Az emlékkönyvet 1888 és 1893, tehát 16 és 21 éves kora között használta Grosschmid Géza, és összesen 24 személy írt bele a rokonok és barátok közül. Ez is a régi Kassa életének egy darabja.
