A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának jóvoltából a Nagykürtösi járás magyar ajkú kilencedikes diákjai szeptember 18-án lehetőséget kaptak, hogy felkeressék a járás illetve a régió neves szülötteinek emlékhelyeit.
Iskolánk tanulóival karöltve az ipolybalogi, az ipolyvarbói és a lukanényei végzős diákok irodalmi kirándulásának első útja Zsély volt, ahol járásunk elismert költőjének, Zs. Nagy Lajosnak a síremlékét koszorúztuk meg.
Innen a csapat tovább utazott Szécsénykovácsiba, ahol Krúdy Gyuláról emlékeztünk meg, akiről köztudott, hogy gyerekkorában gyakran töltötte itt a szabadidejét. Az Ipoly hídjait érintve folytattuk utunkat az alsósztregovai Madách-kastélyhoz.
Itt végigjártuk a felújított múzeumot, ahol betekintést nyertünk Madách Imre életébe, illetve az interaktív elemekkel tarkított kiállítás érzékletesen hozta közelebb számunkra a szerző főművének, Az ember tragédiájának világát.
Ezt követően Szklabonyára utaztunk a Mikszáth Kálmán Emlékházhoz, ahol meghallgattuk a múzeum lektorának előadását ,,a nagypalócról”, aki A bágyi csoda történetének rejtelmeibe is elkalauzolt. A rövid megemlékezés után megkoszorúztuk Mikszáth szobrát is.
Emlékezetes fényképek készültek Horpácson a padon üldögélő Mikszáth Kálmán szobrával, illetve Mikszáth írói pályájának emlékeit, egykori szobájának bútorzatát és A néhai bárány című művéből ismert Cukri bárány szobrát is megtekinthettük.
Mikszáth horpácsi nyomait elhagyva a második legfontosabb Madách-emlékhely felé vettük utunkat. Csesztvén
a kúriában módunkban állt magunkra ölteni Az ember tragédiájának színeit idéző korhű jelmezeket.
Mohorán Mikszáth és felesége, Mauks Ilona mellszobránál helyeztük el az emlékezés koszorúit. Megtekintettük a helyi evangélikus templomot, melyről megtudtuk, hogy itt kötött másodszor házasságot a Mikszáth házaspár.
Úgy gondolom, a színes programmal tarkított, látványosságokban bővelkedő tanulmányi út sok értékes információval szolgált mindannyiunk számára.
Valamennyiünk nevében kimondhatom, hogy büszkék vagyunk Palócföldünk irodalmi géniuszaira. Csak ígérni tudom, hogy büszke használói leszünk majd a továbbiakban is a palóc nyelvjárásnak, és méltán emlékezünk majd meg a jövőben is „palócföldi nagyjainkról”.
A szerző az ipolynyéki Balassi Bálint Alapiskola végzős diákja.
